Franciaország ma kísérleti terep? Hazánk lesz a következő? 1. rész

2014.03.18. –án a Kremlben aláírták azt a szerződést, mellyel a Krim-fésziget Oroszország része lett. 2014 júliusában és szeptemberében az EU gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen, mondván, hogy a félsziget annektálása nemzetközi jogba ütközik. (Érdekesség, hogy Krím lakossága népszavazással döntött az anyaországhoz történő csatlakozáshoz, mely az EU szerint nem jogszerű, viszont Koszovó kiválása Szerbiából a nemzetközi bíróság szerint azért elfogadható, mert a függetlenséget kikiáltók, „…mint magukat Koszovó népe képviselőinek tekintő magánszemélyek, ilyenformán a nemzetközi jog előírásai őket nem kötik.” Valóban ennyit ér egy népszavazás, mely előtt mi is állunk?) Válaszul, Oroszország is szankciókat jelentett be az EU országai ellen.

Már akkor látszott, hogy a kölcsönös szankciózgatást többet fog ártani az EU országok gazdaságának, mint az orosznak, de ez mára már egyértelművé is vált! Ugyanis Oroszország ösztönzi a saját gazdaságának növekedését, pl. az élelmiszerimport tartós háttérbe szorításának elősegítésével! Az EU országai közül a legnagyobb vesztes Franciaország lett, hiszen már 2014 év végén – még nem a szankciók hatásai miatt! – adóság állományuk elérte a 2 billió euró szintet, ami kb. a GDP 95% -nak felel meg! Gazdaságuk már addig is meglévő bajait az orosz felvevő piac kiesésén túl az is növelte, hogy Oroszország megrendelésére készült Mistrál osztályú helikopter hordozókat, amerikai nyomásra nem adták át a megrendelőnek. A problémát nem igazán az orosz fél által követelt kötbér kifizetése jelenti, az csak egyszeri és rövidtávon jelentkező kiadás, hanem az, hogy Franciaország ezen eljárása miatt, megbízhatatlan kereskedelmi félnek minősül hosszútávon a fegyvergyártásuk megrendelőinek szemében, azaz ez az USA nyomására végrehajtott cselekedet, vélhetően igen nagymérvű piacvesztéssel jár a jövőre vonatkozóan is. Ráadásul a fegyverexport visszaesése óhatatlanul begyűrűzött az ahhoz kapcsolódó egyéb ágazatokba. Mindezeken kívül, a kőolaj árának mélyrepülése miatt, a megtérülés kitolódása okán lecsökkent olajipari beruházások következtében, nehéziparuk is nehéz helyzetbe került. Tovább növeli a gondokat, az EU és az USA között kötendő szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) esetleges elfogadása, hiszen a francia gazdaság versenyképessége is mára már lényegesen csökkent. Nem véletlen, hogy Hollande elnök óvatosan, vélhetően kampány célzattal is, a TTIP megkötése ellen van. (Szerintem látszólag, hiszen Mistral ügyben már egyszer engedett az amerikaiaknak, és nincs rá garancia, hogy az USA számára létfontosságú ügyben nem ugyanezt kell tennie!)

Ilyen gazdasági körülmények között, nem csoda, hogy a munkavállaló francia állampolgárok részéről egyre jobban felmerült a kormány, válságkezelésében tanúsított, alkalmatlansága. Ha pusztán az érzelemmentes tényeket tekintjük, Franciaországnak „jókor jött” a 2015.november 13.-i párizsi merényletsorozat. Be lehetett vezetni a rendkívüli állapotokat, mely jogalapot adott arra, hogy bizonyos személyeket bírói ítélet nélkül házi őrizetben tartsanak, korlátozzanak szabadságjogokat, fokozzák a rendőri ellenőrzéseket, már azelőtt, hogy a kormányuk megszigorító intézkedéseket jelentene be. A szakszervezetek által vezetett hónapok óta tartó tüntetések, a munkaerőt sújtó szigorítások miatt és a TTIP ellen is folynak. Hollande elnök és vele a háttérhatalom, szerintem arra számított, hogy a párizsi terrorakció utóhatásaként, a tüntetéseknek jelentős idegenellenes felhangja is lesz, mely alapján a politikai korrektség (pc) jegyében a tüntetésék szervezőivel szemben minden eszközzel, drasztikusan fel lehet lépni, a rendkívüli állapotok keretében. Számítása nem jött be, még a jobboldali Marine Le Pen vezette Nemzeti Front sem „állt” be abba, pontosabban „nem telepedett rá” migrációellenes retorikával a szakszervezetekre. Egyébként Franciaországban a rendkívüli állapotot meghosszabbították közel július végéig. Nem irigylem a francia elnököt! Ez idő alatt kell valamit kitalálnia, miközben elkezdődik a foci eb, és várhatóan a tüntetések nem csak tovább folynak, hanem kihasználva az eb iránti sajtóérdeklődést, inkább fel fognak erősödni. Lehet neki –politikai értelemben – megint jól jönne egy kis robbangatás a szakszervezetek megfékezése érdekében – legfőként egy munkavállalói tüntetésen – vagy más okosságot talál ki? Meglátjuk…

magaspart.hu, Madarász László

Vége az 1. résznek

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)