Ez megint nem volt hír a médiában – nagy a hallgatás és a sunyiság

Indok nélkül utasították ki 2014. november 21-én a Nemzet Lelkészét Ukrajnából. Foglalkozzunk egy kicsit Hegedűs Lóránt református lelkész esetével. Leginkább azért, mert a múlt pénteken megtörtént incidens óta – néhány nemzeti médium kivételével – egyetlen hazai, országos lefedettségű elektronikus médium sem volt, amely időt és teret szentelt volna ennek a szégyenletes eseménynek híradásaikban. Ugyan dehogy. Nagyon is úgy érzékelhető, hogy a közszolgálati vagy éppen a közt szolgálni képtelen médiumok, szeretnék elhallgatással lényegteleníteni a történéseket.

Az, hogy Hegedűs Lórántot kitiltották Ukrajna területéről, számos kérdést vet föl. Először is, ami a legfontosabb: miért? A második, ami szintén fajsúlyos: mért indok nélkül? Harmadszor: kinek, kiknek állt ez az érdekében? Negyedszer: miért nem értesítették a lelkészt korábban a kitiltás tényéről, hiszen ennek érvénybe lépése 2014. július 31. volt? Ötödször: mi az oka a sunyiságnak ebben az ügyben? Hatodszor: miért adott a magyarnak nevezett külügy egy semmitmondó nyilatkozatot az ügy kapcsán?

Úgy tűnik a magyar külügy azzal a semmitmondó állásfoglalással, amit a történésekkel kapcsolatban reagálásként adott, egyre világosabb kép kezd körvonalazódni. Lássuk csak, íme az állásfoglalás:

“Minden állam, így Ukrajna” szuverén önrendelkezési joga annak meghatározása,  hogy a területére történő be- és kiutazási, valamint tartózkodási jog gyakorlására vonatkozó szabályokat, illetve azok korlátozására vonatkozó rendelkezéseket meghatározza.
 
Az ukrán jog alapján a beutazási és tartózkodási szabályokat a külföldi  állampolgárok jogállásáról szóló 2011/9/22 3773-6 törvényük szabályozza.
 
A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének szabályait, a fent hivatkozott ukrán jogszabály 13.§-a tartalmazza.
 
A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének okairól az érintett kérhet tájékoztatást az ukrán hatóságoktól /ezek szenzitív adatok!/
 
Nemzetközi kötelezettsége az érintett állampolgársága szerinti ország hatóságainak e tekintetben nincs.”

Nocsak, nocsak. Van egy régi magyar közmondás: Fejétől büdösödik a hal. De hol is keressük a „hal” fejét? Netán a magyarnak nevezett külügyminisztériumban? Ugye kérdezni még szabad ebben az országban? Mert sokszor már ebben sem vagyunk biztosak. Mindenesetre a külügyi tájékoztató alapján vélhetően ott, hiszen a „szétteszem a kezem effektus” tipikus megjelenítésével, szépen minden megoldásra adandó választ átlöknek az ukránoknak („Az ukrán jog alapján a beutazási és tartózkodási szabályokat a külföldi  állampolgárok jogállásáról szóló 2011/9/22 3773-6 törvényük szabályozza.). Ők természetesen az ukrán hatóságoktól hivatalosan  semmit sem kérdeznek. Miért is tennék, hiszen semmi közük hozzá – olvasatukban.

De mi lehet a kapcsolat? Nézzük csak!

Egy nappal korábban ült össze a MÁÉRT, ahol gyönyörű szavak hangzottak el az azon résztvevőktől, köztük Orbán Viktor miniszterelnöktől is. Vezető politikusaink szájából már számtalanszor kibuggyant, hogy kiállnak Ukrajna területi egysége mellett. Milyen kényelmetlen is lenne, ha Hegedűs Lóránt bármikor Ukrajna területén, például az Ukrajnának soha senki által oda nem adott Kárpátalja területén olyat merne mondani, mely kényelmetlen helyzetbe hozná az Ukrajnával kapcsolatos, hivatalos kormányzati politikát. Mi lenne, ha a hivatalos maszlag és eu-s szabványszöveg helyett ez a szókimondó, történelmi és jelenkori igazságokat felemlítő egyszerű lelkész megérinti az elnyomott Kárpátaljai magyarok szívét valahogy úgy, ahogyan annak idején Tőkés László tette? Csakhogy Tőkés László a palástját lecserélte politikai öltönyre. Azóta híveinek többsége előtt hitelének súlyát jelentősen el is vesztette. Ezt a hibát Hegedűs Lóránt nem követi, mert nem követheti el. Pontosan tudja, hogy lelkészi hivatása mire kötelezi.

Mindenesetre az biztos, hogy miközben a magyar kormányzat ugyan hűvös csókot lehel Porosenkó nemesebbik felére, nagyon kényelmetlen lenne számára egy egyszerű, igazságkimondó lelkész nyílt, tiszta, egyenes beszéde, még egy megemlékezés kapcsán is, például egy olyan eseményen, melyre pénteken utazott volna.

Az ügy fonáksága, hogy maguk az ukrán határőrizeti szervek, illetve a határátkelőhely parancsnoka sem tudta, mi az indok. Ugyanis az nem volt, csak a rendelkezés a lelkész belépésének tilalmáról. Az ok ismeretlen. Na, innen gyanús minden és ezért tesszük fel a kérdést, kinek volt ez fontos és kik „zsírozták” le mindezt. Ha tehát nincs indok, az egyszerű magyar nemzeti gondolkodó-publicista joggal keresi az összefüggéseket, próbálja megtalálni a kérdésre a választ, összerakni a mozaikokat és orra azt sejteti, hogy itt valami bűzlik ám, de nagyon. A magyarnak nevezett külügy nyilatkozata mindenesetre segíti a képkockák helyükre tételét, az összefüggések megtalálását. Tény a konkrét eseménnyel kapcsolatban, hogy a határőrparancsnok végtelenül szívélyes és kedves volt Hegedűs lelkész úrral, de a hivatalos parancsot értelemszerűen teljesítenie kellet, miközben még ő is értetlenségének adott hangot.

Mint ahogyan azt már fentebb is jeleztem, a magyar külügy nyilatkozatában úgy tűnik, mintha igyekezne mindennemű felelősséget áthárítani az ukrán félre. Azonban továbbmenve érdekes, hogy nem kér magyarázatot. És hogy miért kellene ezt megtennie? Már csak azért is, mert ez a feladata, ha egy magyar állampolgárral szemben indokok nélkül járnak el, de úgy egyáltalán ez lenne a feladata minden egyes magyar állampolgár védelmében. Az más kérdés, hogy az elmúlt évekbeli külügyi megnyilvánulások magyar állampolgárok esetében a sablonszólamokon túl mást nem jelentettek. Ilyen például Tóásó Előd esete, de más információink is vannak, olyan magyar állampolgárokkal kapcsolatban, akiket Kanada tartott köztörvényesekkel összezárva, hónapokig letartóztatva, nem politikai és nem bűnügyi, hanem adminisztratív okok miatt, de bűnözőként kezelve. Az ő képviseletük sem volt megoldva, a magyar külügy egy lépést sem tett állampolgárai védelmében, képviseletüket felvállalva. Magukra voltak hagyva. Ugyanezen esetben például – bármennyire is furcsa – a román és lengyel képviseletek azonnal intézkedtek. Ez a Martonyi-Németh duó idején történt. Csak nem ugyanezen duó áll a Hegedűs Lórántot ért inzultus mögött is? Akár igen, akár nem, a jelenlegi külügyi apparátus hűen folytatja elődeinek „roppant nívós”, a magyar nemzeti érdekeket egyáltalán nem képviselő hagyományait.

Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van – ezt ne feledjük. Egy biztos, ha ezen következtetések helytállóak, akkor nagyon félnek a fiatal magyar lelkésztől, Hegedűs Lóránttól.

Baráth Hunor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

NIF megjegyzés:

Vajon hogyan vélekednek az esetről Olvasóink? Honlapunk jobb oldalán egy közvélemény-kutatást indítunk, kérjük Önöket jelöljék meg azt a választ, amely véleményük szerint leginkább közelít a valósághoz.

Szavazni itt is lehet, ahol olvasóink meg is oszthatják a kérdéseket a közösségi megosztó oldalakon.

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!