Erzsébet téri életképek 2010. július 4-én – Oskar fotósorozata (frissítve)

Napifotó

ÉLETKÉPEK

(„Nem romlik az meg Oszi, ….”)

1.Jegyzet:
Ezt a gondolatsort kapásból két plágiummal kezdeném. A cím teljes változata így szól: „Erzsébet téri életképek” és a 4.-i események fotógalériáját mutatja be így az Internefigyelő honlapja. A másik félmondatot egy kolléga, Tóni a Lánchídtól ejtette el ebben a formában egy valamikori, már ki tudja milyen történés kapcsán. Arra utalva, hogy nem csak friss hírként „jó a sztori” ha olyan, hanem hosszú ideig aktuális maradhat. Hát így vagyok én ezzel most, ezt a címet, illetve alcímet látnám jónak írásom tetejébe rakni július 4.-e kapcsán. „Életkép” mindennapjainkból, és egy darabig még úgy is tűnik, „nem romlandó”, folyamatos jelensége mindennapjainknak. Hiszen történt itt változás? Történt itt kormányváltás? Történt itt egyáltalán már ’90-ben rendszerváltás, rendszerváltozás? Nagy francokat. Látványos parasztvakítások igen, süket dumahalmazok igen, a zseb-tömködések (kitaposott filléreinkből) az éppen soros szélhámosok részéről igen, Soroljam?
„Koboldék” éppen úgy éhen döglenek az utcákon munka és fedél hiányában, a sokgyerekes anyákat családjukkal együtt ugyanúgy utcára zavarják, a betegeket ugyanúgy „el-nem-látják” cinikusan „nyomorukra” hivatkozó Hippokrátészra hamisan esküvők, és bármilyen kormány is legyen uralmon, a drága pénzen vett izraeli vízágyú éppen úgy letiporja a az alkalmanként gondosan útszélen felejtett sóderba markoló kezek tulajdonosait. Az ujjnyi aranyláncok ugyanúgy villognak (sok esetben önjelölt népvezérek nyakában is) a poló felett, a cicababák ugyanúgy kikenve-kifenve rázzák a seggüket a Körúton a semmibe meredve, a füstüveges ablak ugyanolyan kitartóan ereszkedik le egy résnyire amikor a forgalmat elterelik a jövőben mégis reménykedő kisemberek, küldetésükben rendületlenül hívő gárdisták, és az őket éppen szolgálás helyett rugdosással védő droidok kaján szemlélgetése közben….

Július 4. napja már annyi megemlékezés dátumává vált lassan, mint augusztus 20.-a. Amannak ugye István-nap, Új Kenyér, sőt Alkotmányunk Ünnepe, vagy Besenyei Nagy Röpködése is apropót ad mostanában. Emennek? Most éppen USA-majmolóink számára a Függetlenség Napja, aztán az Erzsébet-hídi első csata, a Fűben Ülő Gárdisták Letaposásának Napja ad aktualitást. Az egyiknél az ünnepen dúló viharról, amely a bőszítően hanyag városvezetés által emberhalált is okozott; a másiknál az egykoron történelmi jelentőségű tömeg megmozdulásról hallgat „szemérmesen” manapság az illetékes toplistás párt, hiszen azok már „régen voltak”, van újabb ürügy, amivel egy-egy kijelölt napot fel lehet öltöztetni.
Vagy csicsás díszbe, vagy könnygázba, talán még vérbe is. Persze valahol tán érthető is. Így nem kell „formát cserélni” a gyártósoron. A tömeg, az istenadta tömeg fejében is könnyebben ragad egy-egy már megfelelően beégett dátum.
Aztán a dátumot az éppen aktuális évben csak fel kell öltöztetni, ruháját leporolni, kis szúrós szagú légfrisssítővel feltuningolni, és már mehet is a bringa…

Ezért nem „romlandó” maga az alap-téma. Egyébként is, őszintén: nem mindegy? Tökmindegy, milyen alkalomról legyen szó, akinek az a heppje, zászló a vállra, esetenként a vállra vetve, zordon tekintettel „szebb jövőt!” és Csaba Királyfi minden mennyiségben, másiknak meg karvédő, sisak, protektor fel, és lehet püfölni emezeket. És az óriáskerék foroghat lassan, méltóságteljesen igazi perpetuum mobile gyanánt.
Az aktuális nyertesek hatmillás képviselői gázsijukkal ha kell elénekelnek néhány fordulatot a szószékről, ha ügyesek éppen jókor és jó helyen bele-belenyúlnak a hétköznapok történéseibe, a nép tapsol, esetenként elkeseredve csujjogat, minden „nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg fatyok elegedfe”… mármint aki éppen sikerrel növeszti az ülőgumót azon a bizonyos paripán. A „remény rabjai ” pedig? Úgyis tudjuk a választ…

Az igazi többség? ugyanúgy reménykedik, ugyanúgy megeszik mindent, a narancsot is. Illetve tán csak a haját, mint az egyszeri legkisebb gyerek, akinek csak az jutott a családban, mert a nagyobbak a gerezdeket már elhappolták előle.

Hát, ezért „nem romlik meg” itt semmi a mi kis országunk történéseit tekintve. Ezért nem több, mint puszta „életkép” egy ilyen könnyfakasztó vasárnap. Évtizedek óta tartó folyamatosságunk egy napja..

Ha egyszer jönne már egy friss, valóban friss primőr, ami üdén, ropogósan a Tiszta Levegőt hozná el nekünk, amibe élvezet azonnal és önfeledten beleharapni… Akkor a tollforgató is félredobna mindent, és örömében tán a szív-attak határán, addig le nem tenné a pennát, amig….
Na, itt az a bizonyos bili, ami minden reggel ébreszti az ujját belelógatót.,
Mint most is.
Most, és (sajnos) mindörökké, azaz in aeternum, Amen….

*.*

2. Hevenyészett napló 2010. július 4. napjáról:

– déli 12 óra: Budaörsig, Szentendréig, Monorig meghúzható körívben a főváros környékét megszállja a kék ruhás hadsereg. Most még nem sisakban, csak úgy, az egykor Kecskeméti T.E. csapatára hajazó félköríves feliratú felsőben. Abban a sapkában, ami USA-majmolás ide vagy oda, nekem inkább a „Moszkva parti esték” dallamát felidéző „pilotkában.” Autókat le- leállítva, „Aki magyar…..” (na nem a „…velünk tart”) – „azt vegzálni!” szólhatott a parancs egykori jó olajügyérünk  szájából.. Teszik is rendesen…

– du. 14 óra, Deák tér környéke: A metró-kijáratnál, a téren elszórva kisebb csoportokban a „kékek”. meg-megállítanak minden „magyarnak látszó” arra járót, van akit levetkőztetnek, illetve kicseréltetik vele a kifogásolt polót. (sajnos a lányokkal ezt nem teszik, pedig qrva nagy a meleg..) Lényeg: „van sapkája ezért, nincs sapkája azért” (mondjuk ha azt a népi „van kalapja-nincs kalapja” játékot játszanák inkább, sokszor el lehetnének magukban…) állítgatnak meg boldogot-boldogtalant.

– du.15:30, Erzsébet tér: A bejelentett rendezvényre épp a technikát szerelik, pakolgatják ki a rendezők egy mikrobuszból. Jó nagy seggű dagadt rendőr, társával rajtuk ütve „közlekedési szabálysértés” miatt kér papírokat, mondván: a teherszállító kisbusz „tiltott helyen” álldogál a füvön… (A szűkagyú barma, legalább jobb indokot találna ki. Hogyan lehet dög nehéz hangfalakat a helyszínre szállítani másképp?)

– du.16:45, Erzsébet tér: A rendezvényre már szépen gyülekező részt vevők, vendégek, gárdisták közé eszement iramban beront egy sisakos alakulat. Lökdösődnek, néha rugdosódnak, fújják a könnygázt nem kímélve gyereket, asszonyt, sajtómunkást, senkit. Majd ugyanolyan módon kirajzanak. A sokkhatás, a döbbenet el sem csitul, amikor jön az újabb hullám. Az édeskésen fojtó, egyben maró levegő jelzi: „te, ezek nem viccelnek”. Aztán, győzelmi trófeaként, kezét hátracsavarva egyetlen egy terepruhás embert elvonszolnak magukkal.

– du.17:30, Erzsébet tér: A még mindig támadó alakzatba fejlődött sisakosok parancsnokával két képviselő látványos tárgyalásokba kezd a tér sarkánál. A sajtó örömében a levegőbe hajigálja sapkáját, kattognak a gépek, villannak a vakuk. Promoció megvolt, mindenki megy a maga helyére, ott fenn szónoklatok, itt a szélen támadó állásban, de azért helyükön maradó droidok. Igaz, a pontosság kedvéért két sorfal is felfejlődik. Itt gázálarcos gárdisták állnak farkas-szemezve emezekkel, amott a teret egész hosszában bekerítő marcona „fekete lovagok”.  Atrocitás már nem történik, marad a spielbergi erőfitogtatós tömegjelenet.

– du. 18 óra táján: Ezernyi torokból, szinte a Dohány utcáig hallható a gárdista eskü. Akár bírói döntés akár nem, akár „eskünek látszó” hangorkán akár nem, az előzőleg kétszer vandál módon betörő droid-csapat fegyelmezetten, sőt itt-ott viccet mesélgetve egymásnak, csak toporog a helyén. De ez más történet, majd egyszer még jobban belemászunk talán az okba-okozatba…

– du.18:44, Erzsébet tér: A zenének vége, hazamennek a legények lassan, oszladozik a nép. Csapatszállító járműveibe behajózik a tengerészgyalogság, lassan levonul a fekete sereg. Csak a volt buszmegálló sarkánál ácsorog rendületlenül egy jó húsz fős Darth Vader csapat, először fel sem tűnik a körbefogott autó, amit „céltárgy”ként őriznek. Aztán jön a megfejtés. Mondják valami gárda-főnök autója, és a gazdira fenekednének olyan kitartóan a jó belügyérek. Nekik is sokkhatásként hat a dolog: okmányokkal ellátva, törvényesen mások jönnek az autóért, nem az áhított célszemély. Na, őket aztán jól meg-igazoltatják, felírogatják, feltehetően sok tízezres büntetést is várhatnak „közlekedési szabálysértés” miatt, hiszen ugye a várakozó gépkocsi a járdán hever…

(Ez a nap egyébként fordulópont a magyar rendőrség történetében, mert most debütál az új közlekedés-rendészeti egyenruha. Fehér ing, tányérsapka helyett sisak, kék gyakorló, „csapaterős” bevetés. Mint később majd látjuk, ez tényleg így van, nem ment el az eszem….)

– 19:50, Nagykörút:
Abúzus*-ék nagyban ünneplik nyárhoz illő kellően forró hetük megnyitóját a Művész moziban. Nem elég nekik az előző évek egy napos vérlázítása, most már egy egész hetet kaptak gyámolítóiktól, hogy háborgásra, sok esetben okádásra gerjesszék a normálisabbakat. Hivalkodásuk odáig fajul, hogy szivárványos zászlójukat a jobb érzésűek dühítése okán ki is biggyesztik a homlokzatra. Ez persze hogy nem tetszik a bátrabbaknak, és le akarják szólítani a textildarabot onnan fentről. Na, jön az újabb hadsereg, Nagykörút esti cirkusza biztosítva, a „zászlót” ellenzőket először átkergetik az úttesten, majd körbe fogva megint jön a jól-meg-igazoltatás, a feljelentés. Jó szerveink indoka: „nem a kijelölt helyen mentek át az úttesten, ezért szabályt sértettek„. A kérdésre, hogy neki szabad-é ezt tenni, a válasz büszkén recseg: „nekünk igen, mert egyenruhában vagyunk„…

(*abúzus= eredetileg orvosi műszó. Kóros kötődést, szenvedélyt, stb. jelent. Szerény megítélésem szerint az egymás farkához való kötődés is belefér ebbe a kategóriába…)

A további már nem hosszú, csak mintegy záradék gyanánt:
– A nap folyamán 74 embert állított elő a rendőrség, ilyen-amolyan indokkal. Így aztán leültetés is volt. Ki a téren ült le az egyévesre emlékezve, kit a Gyorskocsiban kínáltak hellyel.
-este tíz tájban egy „flashmob” keretén belül pár percre megismétli magát a történelem, az Erzsébet híd és környéke megint bereked kissé… (Ha a kiabálásokat vesszük: nem elírás..)
– Idézet egy honlapról (a címét hadd ne linkeljem be, még valaki sunyi titokban rágerjedne ..) :
„A Budapest Pride több szervezője is hallotta, hogy az egyik rendőr megengedhetetlen hangnemben annak a nézetének ad hangot, hogy a Fesztivál provokálja a szélsőjobboldaliakat a zászlóval: „nem hívok senkit, vegyék le a köcsög zászlójukat” – mondta egy másik rendőrnek.
„A rendőrségnek úgy kell beavatkoznia a közösség elleni erőszak eseteiben, hogy se az áldozatot ne félemlítse meg, se ne keltse azt a tévképzetet a védett közösségben, hogy mi vagyunk a felelősek a minket érő atrocitásokért”
(Jujjj!!! De ciki…. Jujj…. hol a síkosítóm …)

– Hallani, Az Erzsébet tér vendéglátásában élen járó Közel-Keleti és egyéb orientális hovatartozású tulajdonosai gyásznapnak nyilvánították ezt a napot, a hétvégén eszement kaszálást jelentő tini-vendégsereg elmaradása folytán történt kiesés miatt. „Direkt volt ez ide csinálva…..” keseregnek többen közülük….
Egyetértek.

Hát, kedves Olvasó, ha kibírtad türelemmel ezt a több monitornyi felületet betöltő szösszenetet, le a kalappal előtted.
Talán megérted, miért „nem romlik meg” ez a téma, ez az eseménysor. Hiszen mindennapi kenyerünk egy része. Illetve mit is beszélek…  A jól ismert párosból inkább talán a cirkusz miénk minden nap. A kenyér szóra sokunknak inkább összefut a szájában a nyál…

A már jól bejárt fordulattal:
2010  Magyarországa, Budapest.

Oskar

Nemzeti InternetFigyelő