Emlékezők és ellentüntetők a Horthy-szobor avatásán – és a reakciók

2013. november 3-án a Szabadság tér déli oldalán Horthy Miklós kormányzóra szobor avatásával, méltósággal, tisztelettel emlékezők és a Rákosi-Gerő éra ideológiájának szintjén rekedt, hiányos történelmi ismeretekkel rendelkező, kiabáló, sárgacsillagot kitűző ellentüntetők kerültek szembe egymással.

A Hazatérés Templom gyülekezete úrnapi, ünnepi hálaadó istentisztelet után avatta fel Horthy Miklós kormányzó mellszobrát az első Bécsi döntés 75.évfordulóján, mely a Felvidék déli részének visszatértét jelentette. A templom már nevében is utal a Bécsi döntésekre, az elszakított országrészek hazatérésére. Az, hogy ez a templom megszülethetett, az a Horthy-családhoz kötődik, mivel nekik köszönhető, hogy a telket megkapták, amin a templom építése megkezdődhetett.

Az úrnapi hálaadásra érkező hívek hamarosan zsúfolásig megtöltötték a Hazatérés Templomát. Akik ide igyekeztek az ellenük tüntetők megjegyzései közepette, volt, hogy néha visszaszóltak, vitáztak. Többen be sem fértek, és a templom előtti részen maradtak. A megemlékezésen gárdisták is részt vettek. A felavatásra váró szobrot korhű egyenruhások tiszteletadással őrizték.

Igét ifj. Hegedűs Lóránt hirdetett. Az emlékezők szóltak a Horthy-korszak alatti konszolidációról. Valamint arról, hogy a kormányzó idején igen sok zsidó embert megmentettek, mivel a budapesti gettó védelmére az esztergomi páncélos ezredet is felrendelte a kormányzó, és az országos deportálás csak az ő megbuktatása után kezdődött.

Ünnepi szónok Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese volt. Horthy Miklós kormányzót a XX. század legnagyobb államférfijának nevezte, aki a trianoni tragikus döntést követően is nemzetmentő politikát folytatott, és a darabokra tépett országot nemcsak életben tartott, de fel is emelte. Ezért elfogadhatatlan, hogy a rendszerváltást követően nem rehabilitálták.

Az istentiszteletet nemzeti imáink és zsoltárok éneklése mellett Hegedüs Zsuzsanna énekszámai, valamint szavalatok tették még ünnepélyesebbé. A térről behallatszó kiabálások és indulatok viszont nagyon zavarták a gyülekezetet, melyek időnként a harangzúgást is elnyomták.

Az istentiszteletet követően került sor vitéz Horthy Miklós kormányzó mellszobrának felavatására a templom előterében, a média nagy érdeklődésének közepette. A kormányzó szobrának elkészültét a gyülekezet és a civilek mellett a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány támogatta. A portré korábbi változata, már évekkel korábban látható volt a templom belsejében. Bronzváltozatát Domonkos Béla szobrászművész készítette.

A volt TV-székház oldalán gyülekeztek az ellentüntetők, ruhájukra tűzött sárga csillaggal, jude felirattal, és ideológiájukat jelző transzparensekkel. Noha a „békés” fellépés jegyében hirdették a flash mob-ot, azaz villámcsődületet, az, csak annak nem volt mondható. A tüntetők közt láthatóan jelen voltak az Együtt-PM aktivistái, Szigetvári Viktor, a Szövetség társelnöke. Ott volt Mécs Imre, Schmuck Andor, Heisler András a Mazsihisz elnöke, Vajnai Attila. A rendőrség nem oszlatta fel a spontán tüntetőket.

A két világot füves terület választotta el egymástól, amit a rendőri jelenlét ellenére is a tüntetők közül többen átléptek, és provokálni próbálták a másik oldalt. Nemcsak az istentisztelet alatt, de a Himnusz, a Szózat, a Székely himnusz és a Hiszek egy… éneklése alatt is fütyültek, sípoltak, fújoztak, trágár kifejezéseket kiabáltak. „Nácik haza” „fasiszták”, „hazaárulók” „gyilkosok” „fasiszta gyilkosok” „le lesz döntve” „olvaszd be” üvöltötték sok egyéb között a gyülekezetnek. Szavaikból áradt a vak gyűlölet és az indulat. Meglehetősen sok fiatal is volt köztük, ami nagyon elgondolkodtató. Transzparenseiken írók, költők nevei szerepeltek, Hitlert és Horthyt együtt ábrázolták. Egyik táblán a következő szöveg: „A vér nem válik vízzé”, ami telitalálat volt. Hihetetlen, de Rákosi dicsérete is elhangzott egy-egy tüntető részéről.

Az ünneplők négyszáz körül, az ellentüntetők kezdetben öt-hatszázan voltak. A tüntetők nagy része egy órán belül elment, nem várta meg a szobor avatását, s úgy százan maradtak. Végül atrocitás nélkül zárult a két tábor szemben állása, bár korábban tartani lehetett attól, hogy a tüntetők részéről az, a tettlegességig fajulhat.

Szinte azonnal megkezdődtek az elhatárolódások, amit Rogán Antal nyitott meg. Tiltakoztak a nemzetközi és magyar zsidószervezetek részéről, valamint a református vezetés részéről vizsgálatot rendeltek el. Ezt követően voltak egyéb csatlakozók is.

Az Amerikai Nagykövetség november 7-én közleményben ítélte el a mellszobor-állítást, minősítették a szervezőket és részt vevőket. Egyben közölték elvárásukat: “…egy ilyen esemény azt teszi szükségessé, hogy a legmagasabb rangú magyar vezetők ítéljék el, gyorsan, határozottan és egyértelműen.” Mi ez, ha nem belügyekbe történő beavatkozás? Nem árt tudni, mert történelmi tény, hogy Horthy Miklós kormányzóval ellentétben, aki százezres nagyságrendben fogadott be Magyarországra zsidó menekülőket, Amerika nem fogadta be országába őket. Hajójukat visszafordították a biztos pusztulás felé.

Mocskolódó véleménnyel a nyugati sajtó sem maradt adós.

A gyűlöletkeltés és gyalázkodások miatt ifj. Hegedüs Lóránt feljelentést tett. A Hazatérés Templomában pedig november 10-ére 10 órai kezdéssel – szolidaritási istentiszteletet hirdettek meg.

A szobrot folyamatosan őrzik. Már november 5-én este maszkos fiatalok eredménytelenül próbálkoztak támadással. Akaratlanul is, felrémlik a múltból, hogy a Regnum Marianum emlék keresztjét is négy gimnazistával döntették le és törették össze a megbízók.

A felavatott szoborra sokan kíváncsiak. Szimpatizánsok, akik fejet hajtanak, de szimpla érdeklődők is, akik csak fotót készítenek.

Jogosan merül fel a kérdés, a történelmi igazságot illetően. Mit tanulhattak az elmúlt 23 év során magyar történelemből azok, akik itt, így tüntettek, mert a Rákosi és Kádár-korszakban köztudott, hogy mit. A két világháború közti Magyarországról, a látottak alapján nem sok igazságot, és a kormányzóval kapcsolatban különösen nem azt. Horthyról mai napig a Rákosi-korszak bolsevik ideológiai megközelítése van a gyakorlatban, amin már régen változtatni kellett volna. A történelmet nem a politikusok szájíze és érdeke szerint kell tanítani, tisztelt oktatásügy, de a tények ismeretében, és főleg nem a ránk maradt marxista történészek feldolgozásában, sőt még általuk tanítva is. Napjainkra, e korszakról, a kormányzóról, már egészen más tényeket és igazságot tártak fel, amit nem lehet elhallgatni.

Az MTA bűne, hogy e kérdéskörben képtelenek voltak előre lépni, a pártoké, hogy a régi rendszer hívei a történelemkutatás területén és a felsőoktatásban mai napig a helyükön maradhattak. Ezek miatt az oktatásügy szégyene, hogy a magyar emberek ennyire nem ismerik a saját történelmüket, beleértve a politikusokat is. Ezért sikerül még ma is, az igazsággal ellentétben a „bűnös nemzet” vádját életben tartani. Valamint megosztással, gyűlöletkeltéssel csoportoknak a többség fölé kerekedni és kihasználni őket.

A szoboravatás kapcsán folyamatosan történtek is azt igazolják, hogy feltétlenül szükség lenne egy történelmet tárgyaló konferencia megszervezésére, a két világháború közti Magyarország történelmének, abban Horthy Miklós kormányzó betöltött szerepének, eredményeinek és hibáinak történészek által, valós, igaz tények alapján történő feltárására.

Örök igazság: aki nem ismeri a múltját, annak jövője sincs. A Kommunista Kiáltvány bevezető sorai úgy tűnik újra életre kelnek: „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete.” Ami szinte egész Európára igaz. A nemzeti és keresztény értékek üldözése ezt igazolja. „Az igazság pedig nem függvénye annak, hogy kiknek használ.”

Orbán Éva

Nemzeti InternetFigyelő