Elszámoltatási problémák – avagy: Ha már ismét fújjuk a lufit, fújjuk rendesen!

Kedves Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk az alábbi jegyzetet. Látszólag hosszú, de nem unalmas, sőt, nagyon is izgalmas problémát feszeget, kifejezetten világos és olvasmányos formában. Ez úton is köszönjük Dr. Léhmann György Úrnak, hogy egyre közérthetőbben és figyelmünket lekötő formában tanít bennünket a jogi útvesztőkben való eligazodásra! (NIF szerkesztők)

2009. október 6-án a FIDESZ Jogi Igazgatójának, Dr. Balsai Istvánnak az alábbi nyilatkozata látott napvilágot:

„Nem számonkérés. Elszámoltatás. Több ezer éve Mózes kőtáblájára rávésték, „ne lopj”. A törvénykönyvek mindig tiltották és büntetik a lopást, a hűtlen kezelést. A törvények alkalmazásáról van szó. Nyilvánvaló, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök – aki az ügyletnél gazdasági miniszter volt – nem fogja hűtlen kezelés miatt a munkatársait vagy önmagát feljelenteni, mert Joav Blum Cegléd környéki ingatlanjai tekintetében vastagabban fogott a ceruza.”

Ennek a nyilatkozatnak tartalmából következik az, hogy lopás, vagy hűtlen kezelés bűncselekménye miatt gondolta úgy közel két évvel ezelőtt Dr. Balsai István azt, hogy mondjuk Bajnai Gordon miniszterelnök vastagon fogott ceruzájának lenyomata, vagy ehhez hasonló tények képezhetik többek között a volt miniszterelnökkel kapcsolatosan lopás, vagy hűtlen kezelés gyanújának ténybeli alapját a jövőbeni büntetőjogi elszámoltatás alapját…

Aztán eltelt a nyilatkozat óta közel két év, időközben Dr. Balsai István a FIDESZ-nek már nem jogi igazgatója, de valahogy a feljelentés mégsem készült el az ígérgetők által sem Bajnai Gordon, sem a többi miniszterelnök ellen sem. Illetve Gyurcsány Ferenc ellen valamiféle hivatali visszaélés miatt téves feljelentést Dr. Budai Gyula néhány hónappal ezelőtt mégis elkészített, és mára szerintem senki nem tudja azt, hogy milyen okból, de ennek a feljelentésnek alapján indítandó büntető eljárás is megakadt az ügyészség közreműködésével.

Konkrét, és Dr. Balsaí István jogi igazgató által ígért, büntetőjogi elszámoltatás helyett ellenben a tegnapelőtti Magyar Hírlapban a következőket is lehetett olvasni:

“A Fidesz kezdeményezni fogja, hogy a parlament alkotmányügyi, valamint számvevőszéki bizottsága vizsgálja meg, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet lehetőséget ad-e az államadósság növelése esetében a jogi következmények és felelősség megállapítására – jelentette be Szijjártó Péter. A Jobbik támogatja a kormánypárt kezdeményezését.”

Illetve az alábbiakat is:

„A felelősök között, kérdésre válaszolva, név szerint említette Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon volt kormányfőket. Szerinte az akkori pénzügyminiszterek felelőssége is megkerülhetetlen. Jelezte, azért fordultak az illetékes parlamenti testületekhez, mert összetett jogi kérdésről van szó: múltban elkövetett, de hosszú távú hatásokkal járó bűnről.”

Sugalmazva az idézett szöveg utolsó szavából – „bűnről” – arra, hogy a FIDESZ elsősorban büntetőjogi következmények miatt gondolja a jövőbeni alkotmányügyi és számvevőszéki vizsgálatot ahelyett, hogy Dr. Balsai István által világosan közölt lopás, vagy hűtlen kezelés bűncselekmények miatt már réges-rég feljelentéssel éltek volna akkor, ha valóban vannak a bűncselekmény elkövetéséhez elegendő adatok.

Megbocsátva Szíjártó Péternek azt, hogy a büntetőjoghoz nem ért, elmehetett volna Dr. Budai Gyula miniszterelnöki biztoshoz tanácsot kérni ahelyett, hogy tudatlanul butaságot beszéljen szerte a világban. Ugyanis Dr. Budai Gyula volt ügyész hozzáértőként jóindulatúan biztos elmondta volna azt Szijártó Péternek, hogy nincs az az államadóssági hiány, amelynek okozója ellen büntető jogi felelősségre vonást lehet kezdeményezni akkor, ha a cselekmény elkövetésekor hatályos Büntető Törvénykönyv szerint ez a cselekmény nem volt bűncselekmény az alábbi büntető jogi alapelvből kiindulva:

Nullum crime sine lege: csak az az emberi magatartás büntethető, amit
elkövetéskor a tv. bűntetendőnek minősített. …

Ha pedig Szijártó Péter ebben a, Dr. Budai Gyulától elvárható, közlésben nem nyugodott volna bele, és erőltette volna tovább a felelősségre vonatást, két megoldás között választhatott volna.

Vagy felkeresi Dr. Balsai István volt jogi igazgatót azért, hogy a lopás, vagy hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetése miatti feljelentés előterjesztésében nyújtson segítséget, de ehhez nem kellett volna össze-vissza rohangálni Számvevőszéktől az Alkotmányügyi Bizottságig, hanem egy megfelelő írógép elé kellett volna ülni és gépelni úgy, mint ahogy most én teszem,

vagy a polgári jogi felelősség – kártérítés – problémája miatt Szíjártó Péter felkereshette volna frakciójához tartozó olyan jogászt, aki polgári ügyekben jártas, tőle szintén tanácsot kérhetett volna azt a kérdést felvetve, hogy lehetséges-e a volt miniszterelnökök ellen polgári jogi kártérítéssel kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonás. Ily módon pedig azt is megtudhatta volna Szijártó Péter ettől a jogásztól, hogy a Polgári Törvénykönyv nem ismeri az államjogi jogviszonyon alapuló kártérítési igényt.

Ezek után tehetetlenségében Szíjártó Péter utóbbi esetben is természetesen hazamehetett volna, és írógépe elé ülve a Dr. Balsai István által már két éve közölt lopás, vagy hűtlen kezelés miatt igyekezhetett volna legalább két sort a volt miniszterelnökök feljelentéséből leírni!

—————————-

Illetve a legvalószínűbb az, hogy semmi szüksége nem volt Szíjártó Péternek a fenti közlése megtételekor tanácsot kérni sem Dr. Budai Gyulától, sem más jogásztól.

Szerintem tudta ő jól azt az első perctől kezdődően, hogy nyilatkozatával csupán a luftballont ereget ahelyett, hogy ígéreteit Dr. Balsai István közlése nyomán a FIDESZ betartotta volna.

„Sok hűhó semmiért” című vígjátékból így csinált ismét szomorújátékot a hatalmon lévő elit.

================

Az alábbi nyilatkozatra pedig a fentiekben már részletezett okoknál fogva szintén nem volt semmi szükség:

„Jobbik támogatás a fideszes javaslatnak

A radikális párt egyetért azzal a kormánypárti szándékkal, hogy a az államadósság növelése kapcsán lehetőség legyen a jogi következmények és felelősség megállapítására. Z. Kárpát Dániel leszögezte: a Jobbik tökéletesen egyetért azzal, hogy jogi lépések kellenek, és büntetőjogi felelősséget kell megállapítani a kérdésben. Az ellenzéki párt szerint ugyanakkor nem csak az elmúlt kilenc évből nyolcra kell ezt megtenni, „hanem az Orbán-kormány felelősei is jussanak oda, ahova valók. Azonnal be a cellába azokkal, akik felelősek azért, ami Magyarországgal történt.” A Jobbik szerint egyetemes felelősségre vonás kell, mert bár vannak eltérések a felelősség mértékében, de az elmúlt 21 év kormányai mind tehetnek az ország eladósodásáról.”

Ugyanis a Jobbiknak választások előtti ígéretei után úgy gondolom, hogy mindenki, aki bízott bennük, elvárta volna tőlük azt, hogy mondjuk minden héten tíz feljelentéssel élnek a hatalmi elit által elkövetett kimeríthetetlen számú törvénytelen cselekmények miatt. Ez mára mondjuk 500 feljelentés lenne akkor, ha tartják a szavukat.

Ezért jártak volna jobban a cellák fölösleges emlegetése helyett akkor, ha Szíjártó Péter után ők is találnak egy írógépet, és csendben dolgoznak úgy, ahogy ígértek. A heti tíz feljelentés megtétele érdekében.

=================

Ellenben joggal vethető fel velem szemben az, hogy ha ennyire erőltetem a lopás, vagy hűtlen kezelés bűncselekményének alapos gyanúja miatt feljelentés lehetőségét, talán mondanám el azt is, hogy miként gondolom ezt konkrétan. Az alábbiak mutatnak ezért arra példát, hogy én miként gondolok egy ilyen fajta feljelentésre:

———————-

Először is megnézem az alábbi rendeletnek alábbi bevezető rendelkezéseit, és abban azt látom, hogy házasok, többgyermekes fiatal családok és más arra rászorultak lakásigénye céljából szándékozott költeni sokmilliárd forintot a Magyar Állam a költségvetésből:

12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet

a lakáscélú állami támogatásokról

A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 91. §-a (1) bekezdésének e) pontjában, valamint a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 109. §-a (1) bekezdésének j) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a Kormány a gazdasági lehetőségekkel összhangban a házasok, a többgyermekes fiatal családok és más arra rászorultak lakásigénye kielégítése érdekében a lakáscélú támogatásokat a következők szerint szabályozza:

Aztán megnézem ennek a rendeletnek az alábbi, 21. § 1 bekezdését is, és ott azt látom, hogy ha a kedvezmény nem lakóhelyűl szolgál, akkor a támogatásokat vissza kell fizetni.

21. § (1) Ha a kedvezmény, adó-visszatérítési támogatás igénybevételével épített, bővített, vásárolt lakást – építés, bővítés esetén a használatbavételi engedély megadását, vásárlás esetén az adásvételi szerződés megkötését követő – 10 éven belül lebontják – kivéve, ha a bontás természeti katasztrófa miatt vált szükségessé -, illetőleg elidegenítik, vagy az nem a támogatott személy és a vele együttköltözők lakóhelyéül szolgál, illetve a lakás használatát harmadik személynek átengedik, akkor a lakás tulajdonosa köteles a támogatás(ok) folyósított összegét a (10), (13) bekezdésekben foglaltak szerint bejelenteni és visszafizetni. E szabályt a fiatalok otthonteremtési támogatása körében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a bontási, eltérő célra hasznosítási, valamint elidegenítési tilalom időtartama 5 év. Ha a lakást a tulajdonos tehermentesíteni kívánja, és nem kéri a támogatások visszafizetésének jegyzői felfüggesztését, akkor köteles a támogatás(ok) folyósított összegét visszafizetni. A visszafizetési kötelezettség érvényesítése iránt a Kincstár intézkedik.

Természetesen ezek után eltöprengek azon, hogy ha a Balatonpart közvetlen közelében hosszú idő óta nem üdülők, hanem lakásoknak mondott ingatlanok épülnek, akkor vajon az ezekhez felvett kölcsön folytán nyújtott kedvezményeket nem kellene-e visszafizetni azért, mert soha nem szolgáltak ezek a „lakás”-os lakóhelyéül senkinek, csupán üdüléskor használják őket.

Azért, hogy megalapozatlanul ne állítsak olyat, hogy az idézett törvényhely alapján már réges-rég meg kellett volna téríteni azokat a kedvezményeket, amikhez jogtalanul jutottak hozzá azok a vagyonos emberek, akiknek a legmodernebb kivitelű luxus üdülőre telik, felkeresem Siófokon az Aranyparton az egyik házat, illetve erre a házra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási adatokat és ott a következőket állapítom meg:

Siófok Beszédes József sétány 74. szám alatti ingatlannak (siófoki 3778/97. hrsz. alatti) tekintettem meg ingatlan-nyilvántartási adatait és állapítottam meg erről azt, hogy az itt lévő 60 db. üdülőingatlan „lakás”-ként van úgy nyilvántartva, hogy a tulajdonosok bejegyzés szerint egy kivételével Siófoktól távol laknak, 3 millió és 26 millió Ft. közötti jelzálogjogok szerint pedig összesen  500 millió forint a lakáscélú kölcsönt vettek fel.

Ebből pedig megállapítom azt, hogy ha 60 ezer ilyen „lakás” épült fel hasonló körülmények között körbe a Balaton parton, akkor ezerszer ötszázmillió forint „lakáskölcsön”-t vettek fel 500 milliárd forint összegben.

Feltételezve azt, hogy azok a vagyonos emberek, akiknek egyik fő problémájuk az, hogy luxuskivitelű üdülőt szerezzenek, nem csak a Balaton parton, hanem mondjuk a Dunakanyarban, vagy a Tisza tónál, egyebütt is építenek vagy vásárolnak üdülőingatlant, az elmúlt 10 évben ezek száma legyen mondjuk összesen 240.000 üdülőingatlan, akkor összesen a fenti példa adataiból kiindulva összesen 2.000 milliárd forint lakáscélú kölcsön kedvezményeit nem fizették vissza ezek az emberek az idézett jogszabály megsértése folytán.

——————————–

Idáig eljutva a gondolatokban csak feltűnik számomra az, hogy a „lakásokkal” beépített Balaton parti terület üdülőházas területnek minősül a mai napig is, és hogy a csodába lehetett itt mondjuk hatvanezer „lakást” úgy felépíteni az elmúlt tíz évben, hogy az országos építésügyi szabályokat tartalmazó OTÉK rendelkezései szerint üdülőházas területre lakásingatlant nem lehet építeni.

Üdülőházas terület

22. § 1. bek: Az üdülőházas területen olyan üdülőépületek, üdülőtáborok és kempingek helyezhetők el, amelyek elhelyezésük, méretük, kialakításuk és felszereltségük, valamint infrastrukturális ellátottságuk alapján az üdülési célú tartózkodásra alkalmasak és amelyek túlnyomóan változó üdülői kör hosszabb tartózkodására szolgálnak.

De azért megnézem azokat a helyi építésügyi szabályokat is, melyek ennek ellenére megengedik a „lakás” építést, és láss csodát, a következők olvashatók a siófoki építésügyi szabályzatból:

„A területen az OTÉK 22. §-ban megnevezett építmények, továbbá lakó- és szállásépületek, valamint az üdülő-vendéglátó építmények, kivételesen pedig egyházi, oktatási, egészségügyi, szociális, igazgatási és sportlétesítmények helyezhetők el.” (55. §)

És hogy legyen az ügynek csattanója, vagy ahogy mondani szokták: „ha lúd, hát legyen kövér”, természetesen a helyi, lakások felépítését engedélyező építésügyi szabályzatokat tartalmazó önkormányzati rendeleteknek idézett rendelkezései köszönő viszonyban sincsenek a törvényességgel, az OTÉK-nak – 253/1997. (XII.2.) Korm. rend-nek jogszabálytól lehetséges eltéréssel kapcsolatos rendelkezések előírásával, feltételeivel.

———————

Az pedig gondolom természetes, hogy felvetődik bennem annak gondolata is, hogy vajon az esetben, ha a dúsgazdagoknak törvénytelenül juttatott 2.000 milliárd forint kölcsönt tényleg oda biztosították volna ahova a 12/2001. Korm. bevezető rendelkezései megígérték, eljuthattunk volna-e a devizaalapú kölcsönnel kapcsolatos hitelezői tisztességtelen magatartások miatti jelenlegi szörnyű állapothoz?

Dúsgazdag honfitársaimtól és bűnsegédeiktől megkérdezem azt, hogy megérte? 

Jó mulatság volt tönkre tenni egy hazát csak azért, mert a hazának tisztességes részét bármikor, bármilyen módon be lehet csapni Önök által?

Siófokon 2011. július 30. napján.

Léhmann György

Nemzeti InternetFigyelő