Elhunyt Illés Károly, az eredeti Illés zenekar alapítója – Egy régi barát halálára
Tudom, hogy mindenkinek fontos élmény megélt fiatalsága ezzel én is így vagyok.
Amikor gyászolom Illés Charlie-t a szaxist, az eredeti Illés zenekar alapítóját, aki velem egy évben született, akit rendszeresen látogattam a Gelka szervizben, akinek szaxofonja senkihez nem hasoníthatóan recsegve vezette be a „kockafejű” Fats Dominó halhatatlanná vált dalával a „Blueberry Hill”-el minden hétvégi táncos estén a bulikat, akkor tovatűnt éveimet is emlékül hívom! Természetesen ott kellett lennem bátyja, a névadó zenekar alapító Lajos utolsó útján is öt évvel ezelőtt és ott kellett tavaly lennem a Pap László sportcsarnokban is Lajos halálának ötödik éves tiszteletadásán, melyet szerető felesége és társa Makkai Lilla lelkész asszony szervezett.
Azok a hatvanas éveknek első fele, melyekre még rányomta bélyegét bizony a kádárista hatalom tébolyult megtorláshulláma válaszul az 56-os forradalom és szabadságharc orosz szuronyokra támaszkodó leverésének következményeként.
Édesanyám segítségének volt csak köszönhető, hogy nem lett komolyabb következménye és mégis érettségiztem és diplomáztam a tizennégy éves koromban a szabadságharcot éltető középiskolai fellépésemnek, ami után természetesen örökre eltanácsoltak az ország összes középiskolájából!
Ilyen politikai légkörben jártam hetente ” szuronyok között” az akkori rend őreinek figyelmét rendszeresen magamon érezve az Illés klubba barátaimmal, ahol még hírmondója sem volt a később érkezetteknek a Szörényi testvéreknek és Bródynak.
Nem felejtem el a Bercsényi utcai sokezres tömörülést 61-ben és még évekig, ahol a kb 400 férőhelyes emeleti klubba sokadszor ennyien szerettek volna bejutni és Kádár rendőreinek tucatjai vigyázták az utcán a Rendet, és időnként gumibotos népnevelőikkel emlékeztették a zene segítségével is lázadó farmeres barátaimat, hogy ki az úr a háznál!
Nekem az Illés szerves része volt fiatalságomnak, így Károly mennybemenetele Húsvét előtt ismét elvitte magával szomorúságomra ifjúságom soha nem feledhető emlékeinek egyik részét.
Kedves Károly, nyugodj békében!
Szeretettel:
Reiner Péter
Budapest, 2013. március 28.
Nemzeti InternetFigyelő
Tekintettel arra, hogy ez egy gyászhírhez fűzött baráti megemlékezés, az efféle politikai indulatoktól fűtött megjegyzések nem illenek ide, ezért töröltem, és a további kommentelés lehetőségét bezárom: Híradmin
Dillemám a következő:
Erre mit lehet hozzászólás-szinten irni?
Requiescant in pace!
Loviaguin Alexander