Elgurult Kövér László gyógyszere
Miután a Jobbik ma elérte, hogy a magyar földet nagybirtokosoknak és külföldieknek kiárusító földtörvényt csupán házszabályellenesen tudja áterőltetni a kétharmados gőzhenger, Kövér László házelnök egy szánalmas válaszlépésre szánta el magát.
Első felindultságában letiltotta a Jobbik-frakció valamennyi szakértőjének és alkalmazottjának belépőkártyáját, illetve megtiltotta a frakciónak a hozzá érkező külsősök beléptetését mind a Parlamentbe, mind a Képviselői Irodaházba.
Noha később az Országház mindenese az alkalmazottaknak visszaadta a belépési jogosultságot, ám számos szakértőként dolgozó munkatársunk a továbbiakban sem tud bejutni munkahelyére. Fokozza Kövér lépésének aljasságát, hogy mindezt ebédidőben tette, így több olyan kollégánkról is tudunk, akik ebédjükről nem tudtak visszatérni irodájukba.
A Jobbik szerint Kövér László e lépése újfent bizonyítja, hogy alkalmatlan a Tisztelt Ház vezetésére.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke
Jobbik.hu
Mementó 2006 emlékmű
Vona úr!
Eddig hezitáltam, mert …
Ma, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és a FIDESZ nyert Önöknek egy szavazót.
(Lehet hogy többet is, de egyet biztosan…)
Teleki Gyula
Gyula, kár volt eddig hezitálni… már rég a Jobbikra kellett volna szavazni. Egyetlen párt, ami a hazánkat tartja a legfontosabbnak és a benne élő embereket, azokat, akik itt élnek, jól viselkednek, nem lopnak, csalnak… és egyetlen párt, amely nem kirekesztő, csakis a bűnözőkkel, kufárokkal és egyéb állatfajtákkal…
Győzzön a Jobbik
Kérem, hozzászólását legközelebb írja alá (akár valódi, akár álnéven vagy jeligével, hogy aki arra válaszolni akar, be tudja azonosítani), mert egyébként kénytelen leszek törölni! Most pótoltam.
Híradmin!
Lehet, hogy a Magyarok Angyalai vagy bármilyen társaság felvesz a „halállistájára”, de elmondom miért hezitáltam eddig.
Összességében, ha jól végiggondolom, nem nyert a Jobbik (nálam).
Inkább eljött az a pillanat, mikor azt mondom, hogy tenni kell valamit magunkért. Már nem bízhatom másra a döntést, aztán várni, hogy a többiek eltalálták-e a dolgot, vagy sem.
Inkább a FIDESZ és az MSZP vesztett. Az LMP és roncsai pedig egy bohócpárt. (elnézést), még annyit sem bírt ki, mint a kisgazdák vagy az SZDSZ.
Nekem a bajom sosem az volt Vonáékkal, hogy radikálisak, melldöngetők, nagymagyarok. Minden országban vannak olyanok akik hazafinak érzik magukat (vagy hazafibbnak), vagy akár azok is.
A Jobbik – vitathatatlanul radikális és újszerűnek tűnő – elvei mögé felsorakoztak olyanok is, akiket a franc sem kíván magának. Ezek az általam neonácinak titulált csürhe.
Ők el akarnak űzni, ki akarnak végezni. majd ők eldöntik, hogy én eléggé magyar vagyok-e?
… és ezektől Vonáék sosem határolódtak el.
Ez óriási probléma.
Ezt talán olyan ember értheti meg, aki megélte a taxissztrájkot.
Emlékezzünk csak!
Elhangzott a varázslatos mondat – a részeges és akkor is részeg belügyér szájából, hogy bele akart követni a tömegbe. (A szarházi majdnem kizuhant az ablakon, valaki fogta meg, annyira be volt rúgva.)
Hallottam hihető legendát arról, miért nem tette.
Gondolom, ha akkor elfajul a helyzet, akkor komoly fegyveres incidensek lettek volna.
Én – munkámból kifolyólag – lakásomtól 30 km-re voltam, és nem tudtam hogyan jutok haza.
Otthon a családom, feleségem és két kisgyermek.
Vajon egy véletlenül berepülő golyó válogatott volna?
Mi pedig nem tehettünk mást, mint hallgattuk a rádiót, milyen hírek is jönnek?
Már meg volt megbeszélve, hogy kb. kitől tudunk kérni kölcsön bringát, és a „kertek alatt” hogyan tudnánk esetleg hazajutni.
Én mindig ebben az országban éltem. Világ életemben dolgoztam, és nem voltam „zsiványabb”, mint bármelyik fineszes magyar állampolgár.
Én építettem egy országot, (mindegy milyen ideológia mentén)
Az elmúlt 24-26 év alatt mindent elloptak, ellehetetlenítettek, átvertek, becsaptak, kiraboltak, stb. (nem írom ide a fél Btk.-t, hogy mit követtek el ellenem)
Mára elértük hogy nem kellek, lehetőségeim teljesen beszűkültek, a teljes egzisztenciámat elvesztettem (nemcsak az én hibámból), és esélyem sincs, hogy ki tudja hányadszor ismét talpra álljak.
Tudom, hogy én egy senki vagyok, a sokmilliomodik senki.
Csak éppen ha én egy darab vagyok, akkor azt tessék megszorozni nagyon sokkal…
Hát a hezitálás az élettapasztalatom miatt van, volt.
Teleki Gyula