Bösztörpuszta. Magyarok Országos Gyűlése. Az utóbbi évek rendszeresen visszatérő programja augusztus közepe, huszadika tájt.

Békésen, az egyik előadó sátortól a másikig poroszkálva, az árusok színes forgatagában nézelődve nyeljük a port, és persze rá azonnal a hideg sört. Ismerős, ismerős hátán. Jól el vagyunk. Az éppen végig hallgatott előadás tanulságait átbeszélve hozzá tesszük a magunkét, ki-ki habitusa szerint kimondva a kimondhatatlant, vagy csak költői díszítésekkel utalva rá. A konklúzió mindig ugyanaz. Immáron évek óta. Nagyszerű nemzet vagyunk, sőt a világ legnagyszerűbbike. Ennek ellenére – ó micsoda méltánytalanság -, hogy bánnak a befogadottak velünk.

Milyen igaza van – állapítjuk meg – X-nek, de kiváltképp Y-nak! Úgy kellene csinálni, és minden megoldódna. Könnyesre sírjuk egymás vállát a Nemzet Doktorának előadásán, mint eddig minden évben, és megint csak reszkető szájszéllel megállapítjuk, mennyire ragyogó ember, milyen kiváló elme, és mennyire tisztán lát világunkban.

Aztán a nap végén fejlehajtva, de szívünkben feszítő dacos magyar büszkeséggel haza megyünk. Még néhány napig felidézzük a Nagyharcos színpadról hozzánk idézett, lángoló szavait, és lelkünk mélyén várunk a napra, amikor megszólíttatunk. „Gyertek, cselekedjünk!” De ez a nap várat magára. Nem akar eljönni. Nem szól hozzánk, sem a Nagyharcos, sem egy másik színpadról a Megmondó ember…

Közben az életterünk elfogy. Lassan már a puszta létünket is megadóztatják. Már nem tudjuk fizetni. Nyakunkon a Hivatal, minden gőgjével, eltipró semmivel nem törődő hatalmával. Mi meg jó állampolgárhoz méltóan igyekszünk megfelelni igényeiknek. Szinte csak Nekik dolgozunk, meg a hiteleinknek, sárga csekkjeinknek. Persze a „szerencsésebb” – mert Ő legalább szolgálhat a Multinak, az Úrnak – örül, hogy zsellér lehet saját hazájában.

Bösztörpuszta, 2011. augusztus 12-13-14. Magyarok Országos Gyűlése. Alig várjuk. Megint találkozhatunk, töltekezhetünk egymással, egy sereg jóérzésű igaz magyar emberrel. Jót beszélgetünk a világ dolgairól, a boszniai piramisok okán, harmincezer éves Kárpát-hazai múltunkról, na meg persze szót ejtünk talán nem is mellékesen a zsidókról, cigányokról, gyurcsányokról, orbánokról.

Aztán, mint eddig mindig, egyszer csak vége lesz a rendezvénynek, és haza megyünk. Fejlehajtva, szívünkben feszítő dacos magyar büszkeséggel.

Mi lenne, ha ezúttal mégsem így lenne? Mi lenne, ha lenne a napnak ezúttal estéje? Vagy inkább estélye! Méltó befejezése! Olyan esemény, amire várunk ki tudja mióta!

Képzeljük el! Azt a sok-sok magyart a bösztörpusztai rendezvényről, és az ország minden más tájáról, egy helyen egy időben, egy helyen! Azért, hogy végre tegyen, cselekedjen, kiálljon magáért, családjáért, magyarságáért, a Hazájáért! A Szabadságáért!

Azért, hogy a jelenlegi törvényekkel is összhangban lévő módon, kikiálthassuk a Szabadság Alkotmányát!  –<<Az utóbbi másfél évtizedben sokat lehetett találkozni azzal a definícióval, hogy az alkotmány a nemzet államalkotó akarata. E helyt minimálisan ezer, ha nem ezerszáz vagy még több éves. Mit kellene kikiáltani? Alkotmány kikiáltásával nemzet születik. tehát jelenleg nincsen magyar nemzet? Nem inkább vissza kellene térni hozzá? -FÁ>>– Ami ténylegesen a mi utunk, a magyarság útja! Ami arról szól, hogy Magyarországon, magyar emberek érdekeinek megfelelő törvényeket, magyar emberek hozzanak. Nyilvánítsuk ki, hogy nincs szükségünk egyetlenegy UNIO „bölcs” tanácsára, pláne nincs szükségünk más, nemzetidegen országok, magyarság érdekeinek ellentmondó „befektetéseire”. –<<Az az érzésem, hogy mi magyar emberek nem vagyunk tökéletesek. Például egyébként tiszteletreméltó emberek nem tudják szavakba önteni az alkotmányhoz visszatérés szándékát, a nemzeti akarat újra vállalását, felélesztését, megújítását, életprogrammá tételét. nem tudják megfogalmazni, hogy a hagyományok forrását felhasználva friss cselekvésre, élő nemzeti létezésre törekszenek. -FÁ>>–

Képzeljük el, hogy másnaptól, ahogy újra érvénybe helyeztük a Szent Korona jogrendjét Alkotmányunkká, A Szabadság Alkotmányává, megváltozik a világ rendje.  –<<Újra érvénybe akarják tenni, vagy ki akarják kiáltani? Vagy a jogrend nem azonos az alkotmánnyal? -FÁ>>– Idegen ország szülöttje, tulajdont Magyarföldön nem szerezhet. Amit azodáig mindegy milyen módon, eltulajdonolt, kiprivatizált, okosba lejátszott, bagóért megvette, elcsalta, vagy akár a törvényt felhasználva elbirtokolt, az VISSZAJÁR!

Merthogy, minden tulajdon – a föld alatt, a földön, és a föld felett – a magyar népet jogilag képviselő Szent Koronáé! A Szent Korona, nem AMI, hanem jogi személy, vagyis AKI!  –<<Tisztelni való az igyekezet, de annyit jelezni szeretnék, hogy a kft meg a részvénytársaság nem „aki”, hanem „ami”. Azt nevezem akinek, akit Krisztus megváltani jött el. Krisztus a jogi személyeket nem akarta megváltani. Az élő nemzeti közösséget megjelenítő, kifejező szentkoronát nevezhetem „akinek”, élő közösségi személynek. Ha pedig ez így van, akkor nem lehet jogi személy is egyúttal. Aminthogy a Jóistent sem nevezzük legfőbb jogi személynek, hiába lenne az olyan jópofán modernkedő. Sem az Úristen, sem a szentkorona, sem a kis pásztorgyerek, sem az általános iskolai osztály nem jogi személy, ha pontosan akarunk fogalmazni. A természetes személynek vagy a természetes személyek élő eleven közösségének lehet tulajdona, mint pld egy jogi személy. A szentkoronának például országai vannak, állama van. de ő maga nem jogi személy. Ez olyan kérdés, amiben el kell merülni, amit tisztázni kell, mert Madách Imre még arról szólt, hogy a falanszterben az iparos munkát összetévesztik a művészi teljesítménnyel (Michelangelo és a széklábfaragó asztalosság), amiről viszont itt van szó, az olyan, mintha a művészt a széklábbal magával tévesztenék össze, a jogi személy ugyanis egy eszköz, míg az élő személy vagy annak közösségei az alkotmányosság alanyai – az alacsonyabb szintű mai jogszemlélet, amelyben a vállalkozások közt van természetes személy meg jogi személy is, egy származtatott kérdéskör, ahol ezek a kérdések eredeti, alkotmányos jelentőségükben már nem értelmezhetők. -FÁ>>– A nép képviselője, jogi értelemben helyettesítője.  –<<Már a mai országgyűlés is kapiskálja, hogy a nemzet tulajdona nem az állam tulajdona, az állam ugyanis végső soron a nemzet eszköze, számonkérhető megbízottja, nem pedig helyettesítője a szó köznapi értelmében !!! -FÁ>>– Minden az Ő tulajdona. Mi magyarok, akik Kárpát-hazában születtünk, a tulajdonjoggal megegyező birtokos jogokat gyakorolhatjuk. Csak mi! Senki idegen!

Másnaptól újra a mi tulajdonunkba kerülnének vissza termőföldjeink, az ivóvizeink, a hőforrásaink. A föld mélyén található, hátsó szándékkal már feltérképezett ásványi kincseink. Miénk lenne újra a Nemzeti Bank(!), vele a saját pénz kibocsátásának lehetősége. Miénk lenne a Televízió, a Rádió, és vele a hiteles tájékoztatás. Újra miénk lehetne valódi történelmünk, ősi hagyományaink, sok ezer esztendős kultúránk, vele önbecsülésünk. Újra saját igényeinket kielégítő módon gazdálkodhatnánk, vethetnénk és arathatnánk.

Másnaptól viszont nem lenne a miénk a sok százmilliárd EURO-nyi államadósság, merthogy a Szent Korona Országa nem vett fel hitelt senkitől. A Szent Korona Országa viszont felül kívánja vizsgálni a trianoni szerződést, merthogy jogos gazdasági követelései vannak a békeszerződésnek nevezett förmedvény ránk erőszakolóival szemben.

Mindez csak álom? Legyen valóság!

Mi kell hozzá? A Te jelenléted Barátom, meg persze a Te barátodé is, meg barátod barátjának a jelenléte is. Tudjanak általad az eseményről a szomszédjaid, rokonaid, levelező partnereid. A „hivatalos” írott, és elektronikus médiára egyáltalán nem számíthatsz, és úgy tűnik – a korábbi tapasztalatok alapján -, hogy az agyon ajnározott Echo tévére sem. Kizárólag magunkra vagyunk utalva, mert a hatalom mindent elkövet, hogy agyon hallgassa, ellehetetlenítse a megmozdulást. Tudja ugyanis, hogy az Egységes Magyarság a rendszerük végét jelenti.

Csak magadra számíthatsz, csak magunkra számíthatunk! Ettől válik gyötrelmesen nehézzé a feladat, viszont pont emiatt lesz csodálatos a sikeres végeredmény, mert csak az lesz igazán a Tiéd, amiért megküzdesz!

A sikerhez szükségeltetik, hogy a nemzetinek nevezett internetes portálok ne csak nevükben legyenek azok. Ne csak a Nemzeti Hírháló legyen tevőlegesen is nemzeti (ezt – a többi, valóban nemzeti hírportál nevében is – kikérjük magunknak. A cikk szerzője azt a fáradtságot sem vette magának, hogy eljuttassa hozzánk írását. – NIF szerkesztők), és jóindulatúan, támogatóan cselekvő, hanem a nagymagyar, a mélymagyar, a megmondómagyar, a világmagyara, az összvilágmagyar, a magyarmagyar, a legmagyarabbmagyar és az annál is magyarabbmagyar, a labancellenes magyar, a hun-szkita-hír-magyar is odaálljon lehetőségeivel a Magyar Egység megvalósulása mellé. Hitből, meggyőződésből.

Ha segíteni a saját érték rendjük miatt nem akarnak, mert másképp képzelik el a folytatást, természetesen tehetik. Saját belátásuk, lelkiismeretük szerint. De akkor kérem, legalább ne ártsanak!  Ne kezdjék el szajkózni, hogy nem érett meg a magyarnép az egységre, vagy azt, hogy nem érett meg az idő a cselekvésre. Vagy ne mondják azt, hogy hagyjuk a parlamentre a politikát, mert jó úton haladnak, vagy azt, hogy majd a következő választáskor biztosan megoldja a „nagyonradikális” formula dolgainkat.

–<<Kicsit szerényebben kellene hangoztatni, hogy a 20 éve minden negyedévben jelentkező magyar nemzeti egység vezérének pozíciójára igényt tartó kerekasztalok, klubok, egyesületek, nemzetgyűlések és egyéb szervezetek után ez a mostani képes is lesz rá, hogy érdemi dolgot erősítsen. -FÁ>>–

Senki nem fogja megoldani helyettünk. Senki. Eddig sem oldották meg, mert nem céljuk. Őket más célok vezérelnek, ami nem egyezik a magyarság céljaival, nem egyezik meg a mi jövő képünkkel. Mert a „mások”, az Ő elképzeléseikben nekünk egyáltalán nem szánnak jövőt!

Magyar Ember! Ősi, talán a legősibb nép sarja vagy! Tartozol (h)őseidnek, tartozol Hazádnak! Erről az oldalról senki nem kéri a pénzedet! Senki nem kéri a véredet! Csak annyit kérünk, légy végre Magyar, és állj ki mellette! Emeld fel végre büszkén a fejedet, nyújtsd ki társad felé a kezed!

Gyere el, és hozd el magaddal akit csak tudsz a

Magyar Egység Napjára,

2011.augusztus 14-én este 7 órára a Hősök terére

Mi ott leszünk, és a legnagyobb szeretettel és tisztelettel várunk Rád, hogy együtt lehessünk az új közös jövőnk hajnalán. Várunk Rád, hogy együtt ünnepelhessük Szabadságunk napját. Nélküled nem fog menni! Szükségünk van Rád, szükségünk van egymásra, szüksége van a Nemzetnek ránk!

Magyar testvéri szeretettel számítok jelenlétedre:

Kiskunlacháza, 2011. Június

Orosházi Ferenc, a Zászlós

A beszúrások Fáy Árpádtól (FÁ) származnak!

NIF szerkesztői megjegyzés:

A lelkes, komoly kérdést feszegető írás azért némi kívánni valót hagy maga után. Mint a cikket kommentelő Fáy Árpád is utalt rá, illő lenne, hogy aki a nemzeti sorskérdések megoldását akarja adni, az legyen tisztában alapvető fogalmakkal, mert ha a fejben zűrzavar van, akkor a megoldás is kétséges. Tehát illene tudni, hogy ki is a Szent Korona! A másik – szintén jelzett – gondunk azzal van, hogy akik most az ország vezetői székére pályáznak vajon alkalmasak-e erre a roppant felelősségteljes posztra? Mert többet nem hibázhatunk. Mi nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az önjelölt vagy néhány ember által jelölt leendő vezetők képesek kivezetni Hazánkat abból a roppant mélységből, amiben van. Mert akármennyire is elszántak vagyunk, ne feledjük, nem egyedül élünk Európában. Gondolja a szerző, hogy a nagy döntés után a multik és a bankok, és az únió többi tagja karba tett kézzel nézné, hogy mi történik Magyarországon, és farkukat behúzva tudomásul vennék, hogy mindent vissza kell adni? Trianon után nem lehetünk ennyire ostobán naivak! Az a változtatás, amiről a szerző álmodozik, csak fegyveres harccal, belső, sőt külső háborúval valósítható meg, arra pedig nem érett a helyzet. Nem érezzük, hogy ma tömegesen jelentkeznének emberek, hogy készek vérüket is ontani a Hazáért. Ez a szomorú valóság, és fölösleges álmodozni, főleg úgy, hogy egyedüli nemzetmentőnek képzeli magát valaki. Kellenek az ilyen írások, hogy sokakhoz eljutva nyitogassák az emberek szemét, és értelmét, felvilágosítsák az ország népét, hogy nagyok a bajok, s nincs sok időnk, de az a bizonyos alkalmas idő még bizony, nincs itt! Bizonyára felemelő együttlétek vannak egy-egy ilyen összejövetelen, de valljuk be, üzletnek sem rossz. Minden esetre kicsit megmosolyogni való, amikor mai emberek népviseletbe öltözve, íjjal a kézben akarják megváltani a nemzetet.

Nemzeti InternetFigyelő