Egyenlőség, egyenjogúság és választójog – 2. rész

A múltkori ígéretemnek megfelelően megkíséreltem megszerezni Roger Garaudynak „Az Izraeli Politika és a Mögötte Álló Mítoszok” c. könyvét. Emlékeim nem csaltak, de a könyvnek csak egy angol változatát (http://radioislam.org/garaudy/english/index.htm)  sikerült fellelnem az interneten, tehát a saját fordításomban vagyok kénytelen idézni belőle. A következő idézetek valamennyien annak a kötetnek a II. részéből (The Myths of the 20th Century) valók.

A londoni „Daily Heraldban” írta egy C. W. Wipp nevű tiszteletes a háború alatt (erre emlékeztem): „Az alaphang a következő legyen: ‘elsöpörni őket’ és ennek érdekében a tudásunkat arra kell összpontosítanunk, hogy új és még elrettentőbb robbanóanyagokat fejlesszünk ki … Az Evangélium szolgájának talán nem volna szabad ilyen indulatokat elfogadni, de őszintén megmondom, én letörölném Németországot a térképről. (Vajon nem innen származik Izrael „térképről letörlésének” az Ahmadi Nedzsadnak tulajdonított ötlete? – a szerző) Ez egy sátáni faj, amely évszázadokon keresztül Európa átka volt.” – Hát igen! A derék tiszteletes szerint Beethoven és Bach, Kant és Leibnitz, Röntgen és Planck, Goethe és Schiller Európa átka volt. Nehogy azt higgyék, hogy azóta sokat változott a világ. Most Wagner, Händel és Shakespeare került sorra. Őket akarják „bizonyos körök” betiltatni, mivelhogy – kapaszkodjanak meg jó erősen – „antiszemiták”. Ha Shakespearet nem is teljesen, de a „Velencei Kalmárt” mindenképp ki akarják törölni az irodalom történetéből és az emberek tudatából. Mondják, polkorrekt volt a részéről, hogy a „negatív hős” zsidó legyen? Ugye nem? Tehát: abcug Shakespeare, le vele!

Hirdetés

Churchill „a nagy angol államférfi” így fogalmazta meg, hogy mit fog tenni a gonosz fajjal: „Németországot éhen fogjuk pusztítani. Le fogjuk rombolni a városait. Fel fogjuk égetni a vetéseiket és az erdőiket.” – Kérem, ez volna egy angolszász békemisszió programja? Így akarta elérni, hogy soha többé ne legyen háború? Mert, mint tudjuk, a II. Világháború volt az a háború, amelyben a „bátrak és szabadok” hazája, karöltve  „300 éves angol demokráciával” vívott a barbárság ellen a „nyugati civilizáció” védelmében azért, hogy „soha többé ne legyen háború”. Hogy azóta legalább 25 országot bombáztak? Szót sem érdemel! Az csak „békeharc” volt a „Gonosz” ellen.

Lord Vansittart brit miniszter 1942-es nyilatkozata szerint: “Az egyetlen jó német a halott német. Záporozzanak hát rájuk a bombák.” Természetesen válogatás nélkül, hogy írmagjuk se maradjon.

Még egy aranyköpés Churchilltől: “Az erkölcs figyelembe vétele ebben az ügyben abszurdum.” (Nem méltó párja Lendvai Sipánkának, aki óva intette a magyar országgyűlést attól, hogy erkölcsi követelményekre is tekintettel legyen a politikában? Ennek a némbernek csókolt kezet Orbán Viktor, miután hivatalosan is Magyarország miniszterelnöke lett! Miért is ne? Hiszen most megtudták, hogy Lendvai éppen olyan „nagy formátumú” politikus, mint Churchill volt, mert: közel állnak az elveik egymáshoz. Mint a Fideszéi a Likudhoz.) Churchill az idézett szavaiban nem kevesebbre, mint a háború embertelenségeinek a csökkentésére irányuló nemzetközi szerződések megszegésére szólította fel a világot. A “fejlett angol demokrácia” nagy államférfiai számára ennyit érnek a nemzetközi szerződések. Azok szerintük csak a gyengékre kötelezők.

A rasszista uszításból az „Isten választott nemzetének”, a „bátrak és szabadok hazájának”, az USA-nak a derék állampolgárai sem maradtak ki. Clifton Fadiman, a New Yorker szerkesztője, arra szólította fel az amerikai írókat, hogy “ne csak a náci vezérek, hanem minden német ellen keltsenek szenvedélyes gyűlöletet.” De még ezt is tudta fokozni: “… az egyetlen mód arra, hogy a németekkel valamit megértessünk az, ha megöljük őket. De úgy vélem, hogy még akkor sem fognak érteni semmit.” Mert ugye, a német fajánál fogva ilyen.

1942-ben egy könyvbírálatában azt írta, hogy: “Napjaink náci agressziója nem egy gonosztevő banda műve, hanem sokkal inkább a német  nép legmélyebb ösztöneinek a végső kifejezése. Hitler nála sokkal nagyobb erők megtestesülése. Az eretnekség, amelyet hirdet, 2000 éves. Hogy mi ez az eretnekség? Nem több és nem kevesebb, mint a lázadás a nyugati civilizáció ellen, amely Arminius-szal kezdődött el …” (Arminius egy Rómában iskolázott germán vezér volt, aki – némi árulástól sem visszariadva – tönkrevert 3 római légiót – a ford.) Csak azt nem értem, hogy akkor az angolok miért „hunoknak” nevezték a németeket a háború alatt, mikor Attila több mint 400 évvel élt Arminius után és miért nem cheruskoknak, az után a törzs után, amelynek Armenius volt a vezére. Csak nem a mi tudományos akadémiánk számára iránymutató „indoeurópai történetírásnak” az angol közgondolkodást is átható „pártos” szelleme ludas a dologban? (A fiatalabban kedvéért: a szocializmusban a „szocialista realista” irodalomtól megkövetelték, hogy „pártos” szellemű legyen, azaz mindig a „munkásosztály” pártján álljon, nem csak addig, amíg az elnyomott volt, hanem akkor is, amikor már a „legkiválóbb képviselőinek és élcsapatának az útján megszerezte a hatalmat”, azaz – a „legkiválóbb képviselőinek és élcsapatának az útján” elnyomóvá változott.)

Egyetértett egy bizonyos Hamingway-nek a javaslatával is: “Az egyetlen végső megoldás a nácik terméketlenítése volna a szó sebészi értelmében.”

Ez a gondolat nagyon népszerűvé vált az USA-ban. Roosevelt pénzügyminisztere, Morgenthau hivatalosan javaslatot is tett erre, amely úgy megtetszett Rooseveltnek, hogy hamarjában fel is vázolta egy tömeges ivartalanításra szolgáló gép tervét. Hozzá kell tennem, hogy abban az időben az eugenika, az emberi fajnemesítés rasszista „tudománya” nagyon népszerű volt Észak-Amerikában, ahol sok “alacsonyabb rendűt”, főleg szellemi fogyatékost sterilizáltak. Nürnberg agymosása után viszont már csak a németek ilyen gaztetteire emlékezett az emberiség, míg az USA-beli, kanadai és svédországi „kísérleteket” beborította a jótékony feledés félhomálya.

Azt hiszem, ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm.

Természetesen az amerikai zsidók intézményesen is kinyilatkoztatták a rasszizmusukat.

Wladimir Jabotinsky, a cionista vezető, akinek a képe díszítette Ariel Sharon íróasztalát és aki a zsidó állam fennmaradását valamennyi palesztin kiirtásával vagy elűzésével látta csak biztosíthatónak, már 1934. (!) januárjában leírta a “Natscha Retsch” c. zsidó lapban: “A mi zsidó érdekeink Németország határozott megsemmisítését követelik. Számunkra az egész német nép fenyegetést jelent.” Hol volt még akkor a háború, de Jabotinsky már az „egész német nép” megsemmisítését követelte. Csodálkozunk ezek után a zsidók palesztinai őrjöngésén? Ariel  Sharonnak, a Likud párt elnökének volt ez a Jabotinsky a példaképe. Meg tudják ezután magyarázni nekem, hogy mire gondolhatott Orbán, amikor azt mondta, hogy a Likud a Fidesz testvérpártja és a két párt „elvei közel állnak egymáshoz”?

Miközben Garaudy művében az angol és amerikai rasszizmusra kerestem példákat, rendkívül kellemetlenül érintett, amikor megtudtam, hogy a már említett Fadiman és Morgenthau is zsidó volt. (Azt már említeni is alig merem, hogy Roosevelt – eredetileg Rosenfeld – is.)

Az amerikai zsidók intézményes rasszizmusa a rasszizmusnak egy igen sajátos formáját is bemutatta: a saját fajtabeli gyengékkel és “haszontalanokkal” szembeni végletes negatív diszkriminációt.

Ben Gurion, Izrael első államfője a “munkáspárti” cionistáknak 1938. december 7-én nyíltan kijelentette:

“Ha tudnám, hogy lehetséges volna valamennyi németországi gyermek megmentése úgy, hogy Angliába, vagy csupán a felének úgy, hogy Eretz Israelbe (Nagy Izraelbe) visszük őket, én a második megoldást választanám. Szerintem nem csak ezeknek a gyermekeknek az életét kell tekintetbe vennünk, hanem Izrael népének a történetét is.”

Tehát Palesztina zsidókkal való benépesítése érdekében kész lett volna feláldozni a Németországban élő zsidó gyerekek felét a palesztinai „csak zsidó” állam eszméjének az oltárán. De ez nem nácizmus! Ezt a polkorrektség humanizmusnak nevezi. Nekem Hamvas Bélának a puritánról szóló gondolatmenete jutott az eszembe Ben Gurion szavait olvasva: „Két dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való eszelős és alattomos harci készség.”

“Valóban segítenünk kell mindenkit, akinek szüksége van rá, anélkül, hogy figyelembe vennénk az illető tulajdonságait? Nem kéne-e eme tetteinknek valami nemzeti, cionista jelleget adni és megkísérelni, hogy elsőbbséget adjunk azok megmentésének, akik hasznosak lehetnek Izrael földje és a júdaizmus számára? Tudom, kegyetlennek tűnhet a kérdést ekképp föltenni, de sajnos meg kell állapítanunk, hogy ha képesek vagyunk 50 ezerből 10 ezer olyan embert megmenteni, akik hozzá tudnak járulni az ország felépítéséhez és a nemzeti újjászületéshez, vagy pedig  egymillió zsidót, akik csak holt terhet fognak jelenteni a számunkra, akkor a megmenthető 10 ezerre kell szorítkoznunk – minden vád és és a hátramaradott egymillió könyörgése ellenére is.”

Ez az elképesztő szörnyűség a Zsidó Ügynökség “Menekítési Bizottsága” emlékiratában található. Megint csak Hamvas jut az ember eszébe: „A puritán … elvnek áldozza fel magát. Emberiség! szól. Vagy: Szabadság! Vagy: Morál! Esetleg: Jövő! Haladás! (Vagy a „csak zsidó állam” eszméje? – szerző) Mi az, hogy szabadság és humanizmus és jövő? (Vagy a „csak zsidó állam” eszméje? – szerző) Istenszurrogátum. És mi rejtőzik e mögött a méreteiben is iszonyú önsanyargató őrültség mögött? Az, hogy ő a desperát ember. Tudja, hogy nem megy, mégis csinálja. Tudja, hogy szerencsétlen bolond, mégis kitart. Azért szigorú, azért ingerült, azért harcias, azért sötét, azért komisz, azért erőszakos, mert ő a desperát. Nem megy és mégis csinálja. És mégis tovább csinálja. Tudja, hogy mit tesz, de nem akar segíteni magán, és ezért még desperátabb lesz. Még desperátabb és még absztraktabb és még ingerültebb és még komiszabb és még alattomosabb, és gyanakvóbb és sötétebb. És megint csak tovább csinálja. A boldogtalan!” – Mintha a zsidó politikusok kórképét olvasná az ember, akik megszállott következetességgel dolgoznak a saját országuk elpusztításán. Egyébként az ilyen embert a középkorban nem véletlenül nevezték ördögtől megszállottnak.

Egy Theodore Kaufman nevű amerikai zsidó (az amerikaiak „zsidó honfitársa”) írt egy könyvet „Németországnak el kell tűnnie” címmel. Ebben a következőket adja elő: “A németek (legyenek antinácik, kommunisták vagy akár filoszemiták) nem érdemlik meg, hogy éljenek. Következésképp a háború után 20 ezer orvost kell mozgósítani, hogy naponta 25 németet ivartalanítsanak. Ezzel három hónap múlva egyetlen szaporodásra képes német sem fog maradni és ezzel a német faj 60 éven belül tökéletesen meg lesz semmisítve.”

Végül hadd tegyük fel minderre a koronát Ilja Ehrenburgnak, a „nagy” szovjet „szocialista-realista” írónak, Sztálin propaganda-ügyi miniszterének a Vörös Hadsereg katonáihoz intézett felhívásával:

„Öljetek, öljetek! A németek között nincs ártatlan, sem az élők, sem a megszületendők között! Hajtsátok végre Sztálin elvtárs utasítását és a barlangjában zúzzátok szét a fasiszta fenevadat. Erőszakkal törjétek meg a német nők büszkeségét! Tegyétek őket magatokévá, mint jogos martalékotokat! Vörös Hadsereg hős katonái öljetek, öljetek a ti ellenállhatatlan rohamotokban.”

Kérem a kedves olvasókat, hogy ha ismerik a náci és rasszista irodalmat, szíveskedjenek egy hasonló idézetet mondani nekem. Félek, hogy ehhez hasonló, barbár megfogalmazást nem fognak találni. Hányszor olvastam az interneten, hogy az „ázsiai horda” 800 ezer magyar nőt erőszakolt meg! A baráti, tehát nem ellenséges Franciaországba érkező, felszabadító amerikai katonáknak az érkezésükkor brossúrákat osztogattak, amelyben fegyelmezett és tisztességes viselkedésre szólították fel a őket, arra is figyelmeztetve, hogy a német katonáknak a lakosság irányába tanúsított kultúrált magatartására is tekintettel ne hozzanak szégyent Amerikára. Hát hoztak! Vastagon! (ld.: http://szentkoronaradio.com/kulfold/2008_11_26_eisenhower-halaltaboraiban-egy-amerikai-bortonor-visszaemlekezesei ) Mit lehetett várni akkor a szovjetektől, akiket az ellenkezőjére uszítottak? És ki a mocskosabb? Az a szerencsétlen és műveletlen közkatona, aki a háború évekig tartó iszonyata után a feletteseitől is felhergelve, gyűlöletre  és bosszúra sarkallva  megteszi, amit tettek, vagy azok a „fehérgalléros,” értelmiségi bűnözők (Mondják, most rasszista voltam ezzel a „fehérgalléros értelmiségizéssel”?), az Ehrenburgok és társaik, akik a hátország biztonságában és viszonylagos jólétében erre biztatták őket, erényként és kötelességként állítva be a bűnt, ami az amerikai Patton tábornok naplója szerint oda vezetett, hogy egy nő, „ha menekült, lelőtték, ha nem menekült, megerőszakolták”. Ezeket a bűnözőket sosem állították bíróság elé! Középiskolás koromban úgy emlegették Ehrenburgot, mint „nagy szovjet írót”. Gondolom a „szocialista humanizmusnak” is „kiemelkedő” képviselője volt.

Hogy miért hoztam ezt a sok idézetet? Csak azért, hogy kijelenthessem, hogy azokkal, akik ilyesmit vallanak bármilyen néppel vagy fajjal szemben, én semmiféle közösséget nem vállalok. De annak ellenére, hogy vallom, hogy a cigány és a néger, az arab és a hindu is Isten képére és hasonlatosságára van teremtve és születésénél fogva minden emberrel azonos emberi méltósággal rendelkezik,  a legvisszataszítóbb képmutatásnak találom, ha valaki erkölcsileg felháborodik a „cigánybűnözés” szó hallatán. Nemrégiben a kezembe került egy vaskos könyv. „Magyar Nemzetstratégia 2.” a címe. Van benne egy fejezet egy bizonyos Miklóssy Endre tollából „Egy új cigánystratégiai koncepció alapjai” címmel. Jó szándékú, de nagyon vérszegény és papírszagú írás. Látszik, hogy a szerzője sosem élt testközelben cigánytelepekkel. Noha elismeri, hogy létezik cigánybűnözés, szemérmesen arra szólít fel, hogy „ne beszéljünk cigánybűnözésről”, mert az olyan sértő, mint amikor Bécsben kiírták a boltokban, hogy „magyar ne lopj”. Igen, valóban sértő volna egy becsületes cigány számára, ha az üzletben ki volna írva, hogy „cigány, ne lopj”, noha nagy százalékuk számára a lopás mindennapos gyakorlat. De nincs kiírva. És az sincs kiírva, hogy „ügyvéd ne lopj”, noha a lakásmaffiával kapcsolatban megjelent cikkekben ugyancsak olvashattunk az „ügyvédbűnözésről”. Az ügyvédi kamara nem háborodott fel ezen, mert tudták, hogy van ügyvédbűnözés. Politikusbűnözésről is olvastam. Ezen sem háborodtak föl a képviselőink. Nem, mert tudták, hogy van ilyen. Már csak azért sem tehetnék, mert már tucatnyian élvezik a büntetés végrehajtó intézmények vendéglátását. Már megemlítettem a „fehérgalléros”, értelmiségi bűnözést. Megvallom őszintén, értelmiségi létemre én semmi sértőt nem találok a szóban, különösen most, mikor már országosan közismertté vált, hogy liberális (szabadelvű!) rádióriporterek között is akadt, aki alkotó módon bővítette a tipikusnak mondható értelmiségi bűnözés körét és nem érezte emberi méltóságán alulinak a bolti lopást, mintegy példaként bemutatva, hogy az elitista fehérgalléros és a társadalom alját jelentő cigánybűnöző körök között ma már megjelent a társadalmi mobilitás és hogy a két, korábban elkülönültnek hitt terület között létezik dialektikus átmenet. Én, ha szóba jön a fehérgalléros bűnözés, csak azt tudom válaszolni, hogy „nem ingem”. Ezért nem értem, hogy miért sértő a „cigánybűnözés” szó. Csak nem azért, hogy a többségi társadalom szétzilálására irányuló rejtett szándékok érvényesülését ne akadályozzuk a felszámolásával, ahogy ez a cikk állítja: http://internetfigyelo.wordpress.com/2009/09/14/henry-makow-oszd-meg-es-hodits-a-rotschildok-cigany-strategiaja/ ? El tudnák önök azt képzelni, hogyha pl. Nigériában egy fehérbőrű, szőkehajú ember megölne valakit, akkor nem volna szabad leírni, hogy a gyanúsított fehér? Pont az adott környezetben legfeltűnőbb vonását volna tilos megemlíteni? Micsoda idiotizmus! Vagy aljasság?Ezért volt iszonyatos hallanom Orbán képmutató álszenteskedését ezzel kapcsolatban az országgyűlésben. Érdekes, hogy a borsodi fővajda, Lakatos Attila nem találta a szót sértőnek és hangot is adott neki itt: http://kuruc.info/r/35/60555/ . Vajon miért nem? Egyszer, mert becsületes, másodszor, mert ismerős előtte a vidéki emberek, közöttük a cigányok helyzete és állapota, nem úgy mint az országgyűlés vagy az EU parlament kondicionált termeiben újságot olvasó és keresztrejtvényt fejtő, állami pénzen vásárolt és üzemben tartott 20 milliós Audikon szaladgáló, nemzetietlen és álnemzeti, hazug és képmutató, a valóság elől megjátszott, kényeskedő finnyássággal, finomkodással elforduló politikusaink előtt.

Hogy miképp kerül mindez az egyenlőségről, egyenjogúságról és választójogról szóló írásba, az majd a következő részekben lesz olvasható.

Folytatjuk…

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Előző rész:

Egyenlőség, egyenjogúság és választójog – 1. rész

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Friss hír: Tovább folytatódik a katasztrófasorozat Japánban
Heller Ágnes hazugságai teljeskörűen, először magyarul
A Japán földrengés következménye: Robbanás az atomerőműben (videóval)
Close