Egy fáradtolajjal leöntött Horthy-szobor avatásának margójára

Nem megoldás a fáradtolaj és a vörös festék.

Fájó zsibongást és ürességet érzek a szívemben.

Nem vagyok „kirekesztő”, „antiszemita”, „náci”, vagy „rasszista”, nem voltam vagy vagyok tagja egyetlen pártnak sem, és nem pénzel a háttérhatalom. Nem akarok politikus lenni, nincs szükségem zsíros állásra, nagyravágyó elismerésre, nem kívánok semminek az élére állni. Senkit hite, hovatartozása, származása, világnézete miatt nem ítélek el, még ha nem is értek vele mindenben egyet.

Hiszem, hogy ki kell beszélnünk az elmúlott időt, feldolgozni, majd továbblépni. Nem kérdés, hogy újra kell vennünk az emlékezetpolitikát! A múlt arra szolgál, hogy tanuljunk belőle és kivegyük belőle a mában a jót.

Csak…

Látod, megint bizonygatok? Itthon, Magyarországon…

Őszintén bízom abban, hogy józan mértéktartással mielőbb tudjuk kezelni a helyzetet, mert ha nem, abba minden érintettnek belegondolni is rossz. De mindenen túl hiszek abban, hogy el tudjuk kerülni a jövőben a konfliktust, amely egyik fél számára sem lenne hasznos!

Isten adja, hogy így legyen!

Ugyanakkor, köszönetemet szeretném kifejezni Szabó Lukácsnak, Hajdúbagos polgármesterének és községének, továbbá Patrubány Miklósnak a Magyarok Világszövetségének elnökének, Publik Antal előadóművésznek, Bogdán Péter Kenderes város polgármesterének, dr. Bene Gábor közjogásznak, Horthy Csabának és Glatz Sándornak a szobor egyik alkotójának, akik tetteikkel és kiváló ünnepi beszédeikkel emelték a szoboravatás fényét!

Végezetül, azoknak a magyaroknak szeretném megköszönni a legjobban, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt!