Egy elfeledett vadászpilóta hősies bravúrja
Negyvenöt éve egy kecskeméti pilóta műszaki hiba miatt sértetlenül levitorlázott egy MIG-21-es vadászgéppel. A világon egyedülálló esetet titkosították. A bravúrt végrehajtó katonát elfeledték.
Vámosi Ferenc, vadászpilóta 1968. október 3-án délelőtt, jó időben szállt fel MIG-21-es gépével a kecskeméti katonai reptérről. A huszonnyolc éves pilótának egyszerű elfogási feladatot kellett végrehajtania: gyorsítani kezdett, a hajtóművek száz százalékon pörögtek, majd a még nagyobb sebesség elérése érdekében bekapcsolta a forszázst – a hajtóműből kiáramló gázokba üzemanyagot fecskendezett – üzemmódot, amely ettől nagy lánggal belobbant és a több mint tíz tonnás monstrum átlépte a hangsebességet. A megfelelő magasság elérésekor ki akarta kapcsolni a tolóerő-növekedést okozó üzemmódot, de a gázkar a mozdulatra nem reagált. A robbanásveszély miatt egy vészkapcsolóval megszüntette az utánégetés üzemanyagellátását, a hajtómű már nem lövellt ki lángokat, de a maximális sebesség változatlanul megmaradt. Így körözött a térség felett, miközben várta a parancsot, mit tegyen…
A végtelennek tűnő perceket – hála az alapos orosz pilótaiskolának – számolással töltötte. Mivel nem akarta újra átlépni a hangsebességet, ezért nyílegyenesen felment kilencezer méterre, hogy valamelyest elkopjon a gép hatalmas sebessége, majd újra süllyedni kezdett. Addig ingadozott így az égen, míg ki nem fogyott az üzemanyag és a vadászgép fülsiketítő csöndben suhant a felhők felett. Ekkora a parancs is megérkezett az irányítóközpontból, hogy katapultáljon, de Vámosi erre nem volt hajlandó, mert időközben a város felett összeértek a felhők, fentről semmit nem lehetett látni, ezért attól tartott, a gép esetleg ráesik egy emberekkel, vagy gyerekekkel teli épületre. Az irányítóközpontban nagy volt a feszültség, de Vámosi nem idegeskedett, csak számolt és figyelt, szerencséje lett, mert két felhő közti résen felismert egy útelágazást, így be tudta tájolni merre fekszik a reptér. Ráfordult és úgy volt vele, ha nem is látja meg a kifutó betonját, már nyugodtan katapultálhat, mert a pálya körül nincsenek lakóépületek. Ennek ellenére megpróbálkozott a repülő földre vitelével. Felettesei az ötletét őrültségnek tartották, hiszen a MIG 21-es köztudottan rossz aerodinamika tulajdonságokkal rendelkező vadászgép, lényegében nem lehet vele vitorlázni. Vámosi azonban továbbra is csak számolt, megpróbálta megtartani a súlyos gép sebességét, ennek érdekében negyvenöt fokos szögben zuhant a föld felé és másodpercenként hatvan-nyolcvan métert süllyedt. A kifutópálya felett kétszázötven méteres magasságnál aztán hirtelen felkapta a gép orrát, majd egy nagy ív után újra a pálya felé zuhant a repülővel. A magassága lassan elfogyott és harmadjára simán letette a gépet a kifutó betonjára. Az ezredparancsnoka helikopterrel érkezett a repülő mellé, és Vámosi mire kinyitotta a fülke tetejét, felettesei már fel is másztak hozzá, hogy megölelhessék. Néhány napra rá kiderült: a gázkar konstrukció hibás, ezért azzal, hogy nem katapultált, nem csak a honi légvédelem egyik vadászgépét mentette meg, hanem sok vadászpilóta életét is, ugyanis ebből a típusból – hasonló okok miatt – jó néhány lezuhant a hatvanas években, más országokban. Vámosi Ferencet 1969-ben kitüntették és őrnaggyá léptették elő, sajátos repülőbalesetét pedig titkosították. Azt mondja, ezzel együtt ő is az aktákba került, mert bár az oroszok hősként méltatták, idehaza elfeledték. Több katonatársa közben alezredes lett, de ő a rendszerváltásig őrnagyként szolgált, amikor is leépítették. Mivel tanítani sem hívták, egy szállodában vállalt alkalmi munkát portásként. Jó darabig emésztette magát, aztán az unokái egy csapásra megváltoztatták az életét. Azt mondja: a gyerekek döbbentették rá, nem is olyan fontos ember ő, mint gondolta. A repülőbaleseteket azonban figyelemmel kíséri, gondolkodik rajtuk és számol, hogy pontosan mi történhetett.
– A pilóta és a gép viszonyrendszerében ugyanis az ember a gyenge láncszem, itt ugyanis csak egyszer lehet tévedni – mondta. Vámosi Ferenc már csak tudja.
Forrás: Hírösvény.hu
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Még nem néztem utána, ki volt akkor a vezérkari főnök, de őt kellett volna elfelejteni. Ugyanis, ha a szovjetek hősként tisztelték a magyar pilótát, és megköszönték a hiba felfedezését, nem kellett volna térde hullani a magyar vezérkarnak…
Anna
Ezek vagyunk mi magyarok 🙁
Tipikus !!!
Corvinus
Kedves Corvinus. Az ország vezetése már jó ideje 90% zsidóból és 10% ostoba, megvehető magyarból áll. A magyar lehozta a gépet ügyesen, a zsidó pedig gyűlölte az ügyességéért.
eSzeL