Hirdetés

Magyarország 8.0 – avagy Nem szeretem a focit

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Részlet az Index cikkéből:

„Egervári belebukott a történelmi vereségbe

Megalázó meccsen a lazázó hollandok 8 gólt vágtak a magyaroknak. A rekordvereség után Egervári lemondott, a fideszes Kocsis Máté fejeket követel.”

Francia labdarugo valogatott

Az újfajta, a modern kor kihívásainak megfelelni igyekvő, dobozos változatban már nem, inkább csak hálózati formában elérhető, Orbán Viktor nevével fémjelzett Fidesz operációs rendszer nyújtott betekintést számunkra a nem is oly távolinak tűnő várható jövő egy darabkájáról. Számomra azért is döbbenetes a dolog, mert az Álmos király Akadémián éppen most zajló, médiamanipulációval foglalkozó széria keretei között, most indult útjára egy kisebb sorozat, mely hollywoodi filmeken keresztül mutatja be, hogyan is működik az a fajta nyugati létezés modell, melyet mi egyszerű földi halandók parlamenti demokrácia néven ismerünk.

Ezen sorozat első része éppen azzal foglalkozott, hogyan kondicionál bennünket Hollywood, hogyan készítenek fel minket a nem is oly távoli jövő ránk váró viszontagságaira, ráadásul egy olyan helyen, ahol nem is gondolnánk, mégpedig a mozikban. Nos, úgy tűnik, nemcsak a mozikban, de a stadionokban is! A párhuzamok jellemzésére ezúttal is a „félelmetes” szó az, ami leginkább alkalmas. Túl az Index által is történelminek aposztrofált vereségen – ahogy mifelénk mondani szokás: „8 azért már gombócból is sok” – a focin túl, ha van szemünk a látáshoz, és a közvetlenül az orrunk elé tett fától azért mégis csak meglátjuk az erdőt, könnyen rájöhetünk arra, ez vár ránk, a jövendő Magyarországáról kaphattunk némi kis ízelítőt.

Mielőtt valaki veszi magának a fáradságot és az SZDSZ idejéből jól bevált lélegeztető-gépes módszertannal elegánsan és kényelmesen félresiklatna bennünket a huszadrangú technikai részletkérdések ingoványos talajára, miszerint „mi a rossebnek is építünk ennyi stadiont drága pénzen, amikor gyerekek százezrei éhesen mennek reggel az iskolába, vegyük észre, hogy ugyan kétségkívül lényegi kérdés ez is, de bizony, van ennél még lejjebb is!

Az is csak apró, és természetesen szintén nem elhanyagolható momentuma a problémakörnek, hogy akárcsak a ma még köztévéként emlegetett MTVA csatornái esetében, a foci tekintetében is a múltunkból élünk. Kábé olyan fél évszázada. A jelenlegi lebutított városlakó „magyar” nép, éppen aktuális létezési berendezkedését illetően legalább olyan hálás lehet a ma legismertebb magyar szó, azaz „puskás (egyes népek interpretálásában „puszkász”) származtatójának, azaz Puskás Öcsinek, mint mondjuk Mátyás királynak. Mondjuk ez is jelez valamit arról, hova jutottunk mára, és arról is, hogy hol tartunk ma! Legalábbis történelmi távlatokat tekintve! Mert hát ne hogy már egy focistát kelljen összemérni népszerűség és ismertség tekintetében egy Szent Koronát visszaszerző királlyal, akinek a neve elé elmaradhatatlan jelzőként odakerült az „igazságos” szó is! Pedig ma ez a helyzet!

Jómagam, ellentétben Gálvölgyi Jánossal, nem szeretem a focit. Soha nem is szerettem. Valahogy nem tudott lekötni. De ez legyen az én bajom. A meccset nem láttam, de ez a téma szempontjából teljesen lényegtelen. Lényegtelen, mert azzal még az ún. outsiderek is tökéletesen tisztában vannak, hogy magyar nemzeti tizenegy világbajnokságra utoljára 1986-ban jutott ki.

Csak a tényszerűség kedvéért, a Wikipédiából idézünk:

„A korábban sikert sikerre halmozó magyar labdarúgó-válogatott jelenleg Európa középmezőnyéhez tartozik, 1986 óta egyetlen nagyobb nemzetközi labdarúgótornára sem jutott ki.”

Higgyék el nekem, eszem ágában sincs még jobban megforgatni a kést a magyar labdarúgásban – ha itt egyáltalán beszélhetünk még olyanról –, pusztán egyszerű ténymegállapításról van szó, de ami itten megképződött, azt a nép egyszerű gyermeke kétségkívül a „szigorú” (autentikus népi változat: „ez azé’ odabasz”) kategóriába sorolja, abban is a dobogós helyek valamelyikét foglalja el.

Mint ahogy az is, ami igazán aggodalomra adhat okot számunkra, és ami a ránk váró nem is olyan távoli jövő nem túl biztató képét rajzolja elénk, nevezetesen, hogy London a második legnagyobb magyar város, a maga 200 000 magyar lakosával. Ugyanez a kategória? Dettó. Szintén dobogós helyezés? Szintén.

Ugyanaz történik a fociban kicsiben, mint az országgal nagyban. Focisták jó pénzért jól játszanak külföldön, itthon marad a … Tényleg, kik is maradnak itthon, és miért? Ahogy Fábry szokta mondani, „kalandvágyból”? Mert üzletnek kétségkívül nagyon rossz üzlet, és ez bizony Mammon világában, ahol mindent pénzben mérnek, nem túl kedvező kilátások az életben maradás tekintetében!

Vajon hogyan fog kinézni a jövő magyar válogatottja? Ezt ma még nem tudhatjuk, de megpróbáltam utána járni a dolgoknak. Figyelembe véve a demográfiai helyzet (népesség lélekszáma, szaporulat alakulása), valamint autentikus adatgyűjtés adatait, és összevetve ezeket a külföldi tapasztalatokkal (lásd franciák), a következő eredményre jutottam.

A kapuban: Lakatos Marlonbrandó. Akik pedig a füvön a labdát kergetik: Orsós Szánsájn, Kalányos Vinetu, Lakatos Nintendó, Kolompár Ramszesz, Kolompár Tarzan, Lakatos Héraklész, Lakatos Varánusz. Vendégjátékosok is vannak természetesen, hiszen magára valamit is adó csapat nem lehet meg nélkülük, ők pedig a következők: Kevincostner, Orsós Alejandró, Kolompár ‘Uzsorás’ Vindózhét. A cseresorban még helyet kapott: Lakatos Errico Huanmiguel Carlos is (tényleg létezik!!!)

(Akit a téma bővebben érdekel, a legvégén olvashat egy rövid, amolyan mazsolázás jellegű autentikus gyűjtést az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallgatóktól.)

Wass Albert azt írja gyönyörű versében: „Maradnak az igazak és a jók” Tényleg ők maradnak? Tényleg CSAK ők maradnak?

Ugyanaz történik a fociban kicsiben, mint az országgal nagyban. Focisták jó pénzért jól játszanak külföldön, mire hazaérnek valahogy elfelejtenek jól játszani. Kis pénz, kis foci, ahogy szokták mondani az efféle helyzetek megfelelő érzékeltetésére. Persze az is lehet, hogy nem tudnak csapattá kovácsolódni, hiszen szerte szétszóródtak a nagyvilágba a szélrózsa minden irányába, nagy ritkán újra összegyűlnek csak azért, hogy időről időre megismételhessék „hogyan ne jussunk ki könnyen és gyorsan jelentős világversenyekre” című kínos leszerepeléseiket.

Ismét az Index írásából idézünk:

„Összességében azonban semmi váratlan nem történt, csak a szokásos összeomlását produkálta a magyar csapat, mert eredetileg is rossz taktikával futott ki, és csak a szokásos nem túl megerőltető tempóját mutatta be az ünnepelni vágyó Hollandia.

Érdemes azonban visszagondolni Mezey doktor nyilatkozatára a sorozat előtt, aki szerint megfogható az ellenfél, mert csapatként még nem annyira jó és egységes, mint a magyar. Érdemes visszaidézni Egervárit, aki szerint a románok elleni négy pont nem bravúr. Ezek a nyilatkozatok sem a saját erőnk, sem az európai erőviszonyok nem ismeretéről tanúskodtak.”

Félve és szerényen kérdezem meg, mint a labdarúgáshoz nem értő ember: ha ilyen a csapat, amikor összeszedett, milyen, amikor nem az?

Nem tudom, hogy a narancsos úthenger nyolc góllal mindent elsöprő megalázásához hány külföldre igazolt játékos asszisztált, de nincs is különösebb jelentősége.(A jelzős szerkezettel ezúttal nem a FIZESS nevű párt színdinamikájára, hanem a hollandok focimezének színére utaltam.)

Távol álljon tőlem, hogy demagógiával fárasszam a tisztelt Olvasót, fárasztja őt más ilyen marhaságokkal éppen eleget, de az a kérdés mégiscsak ide kívánkozik, ugyan vajon mi a rossebér’ is épülnek drága pénzen azok a rohadt stadionok, ha a magyarnak nevezett labdarúgás amúgy ilyen siralmas állapotban van? Hiszen ugyanezt a pénzt elkölthetnék olyan sportágakra is, melyekben eredményesek vagyunk! Ja, hogy innen szép felállni! 1986 óta próbálunk felállni, ’oszt valahogy sose nem megy! Persze a pénz feneketlen zsákba való meggondolatlan öntögetésében tényleg nagyok vagyunk, a világelsőségért indított versenyben bizonnyal dobogós helyezést érnék el. Elegendő, ha a 242 milliárd dollár off-shore pénzre utalunk e helyütt, és akkor mindenki azonnal érti, miről is van szó valójában.

Jön vissza a Csau-féle „megőrülök a saját nagyságomtól” című totalitárius agymenés, mely kizárólag monumentális építészeti mementók tömkelegével képes csak maradandót alkotni az utókor számára? Vagy Észak-Korea a modell? A menetelés illetően – ha csak képletesen is, de – korrepetálás céljából már visszaültettek minket az iskolapadba, ahol Csizmadia László és a CÖF vezetésével igyekeznek móresre tanítani bennünket, természetesen szigorúan a (népi) demokrácia nevében!

Úgy tűnik, a világ kifordult önmagából, rácáfol Wass Albertre, de legalábbis erőteljesen árnyalni kezdte a képet. Lehet, hogy az igazak és a jók itthon maradtak, de érkeztek és érkeznek ma is olyanok, akik a jótól igen csak messze állnak, mi több, egyenesen rosszak. És egyre többen érkeznek ilyenek. Olyanok, akik maradni akarnak. Eszük ágában sincs továbbállni innen, hogy másutt ártsanak. A legkönnyebb ellenállás irányába haladnak, azaz maradnak. Itthon olyan körülményeket teremtettek, hogy ne érezzük magunkat otthon, minél többen hagyják itt a Wass Alberttől örökül kapott szent magyar földet.

A tehetség pedig – nemcsak, ha labdarúgásról van szó – fogja magát és odébbáll, elmegy oda, ahol megbecsülik és (Mammon világában ez sem egy elhanyagolható szempont), ezt a megbecsülést pénzben is kifejezik. Mindaddig, amíg az európai uniós árakat az európai uniós bérekhez képest ötöd annyiból akarják finanszíroztatni a végletekig eladósított és alulfizetett – kalandvágyból még mindig itthon sertepertélő – tényleg magyar lakossággal, addig nemcsak fociból, hanem minden másból is, nyolc nullás vereséget fogunk szenvedni!

A bírót nem érdekli a meccs alakulása, ha veszítünk, őt akkor is kifizetik. A játékosok dettó. Az is lehet, hogy az egész meccs bunda. A közönséget pedig régen leszoktatták a hangos tetszés nem nyilvánításról (szurkolóhoz méltatlan magatartás, végső esetben akár börtönbüntetés is kiszabható érte!). Asszem itt lenne az ideje, hogy legalább hullámozzunk egyet, vagy valami.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Autentikus gyűjtés az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba alámerítkező szociológus-hallgatók köreiből:

Apró kis szösszenet arról, hogy a leépülés mennyire előrehaladott állapotban van anélkül, hogy mi ebből bármit is észlelnénk:

Egyik ismerősöm, aki anyakönyvvezető, találkozott olyan falusi szülővel aki „Nagy Britniszpirszt” (igen így egyben) akart adni a gyerekének! Nem cigány volt, hanem magyar!

A társadalmi leépülés biztos és félreérthetetlen jele, amikor a kevésbé művelt néprétegek esetében immáron jól követhetően megjelenik a médiabefolyásoltság. Jöjjenek akkor az államalkotó kisebbség körében ma használatos nevek a teljesség igénye nélkül (Az alábbi felsorolás a mai magyarországi létezésben aktívan jelen van!):

Kolompár Pikácsú, Kolompár ‘Uzsorás’ Vindózhét, Kolompár Retekszisz, Kolompár Hánnámontáná, Szedres Ándzselinádzsolí, Lakatos Nintendó, Orsós Aladin, Orsós Nintendó, Sárközi Lolitta, Lakatos Áriel, Orsós Alejandró, Kolompár Jesszika, Lakatos Rómeó, Csonka Rodrigó, Kolompár Tarzan, Kolompár Huán Mígel, Lakatos Gusztávó, Reszelő Viktor Mánuel, Kalányos Almudéna, Orsós Csábéla, Kanalas Kárlitosz, Kanalas Lúzmária, Orsós Mária Magnólia, Kolompár Márimár, Lakatos Inez, Lakatos Grászielitá, Kolompár Lola, Orsós Hiména, Orsós Remediósz, Lakatos Kaszilda, Orsós Gvádálupe, Kalapos Lupe, Kanalas Lupitá Roszáurá, Kalapos Zorájdá, Lakatos Kilimandzsáró, Mangó Málna (ez is komoly), Rézműves Rapante, Nagy Denisz, Orsós Eszmeráldá, Lakatos Emíliánó, Lakatos Errico Huanmiguel Carlos (ez is tényleg létezik!!!), Lakatos Válentínó, Kolompár Diégó, Csonka Pléjsztésön, Kolompár Cinderella, Kolompár Dzsovánni , Lakatos Ali, Kolompár Mehmet, Orsós Ibrahim, Lakatos Anasztázia

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás