Dr. Polgárdy Géza: Két szomorú erdélyi történet

(Mikó Imre író és Szilágyi Domokos költő, mint a Securitate besúgói)

Persze lehet a dolgok könnyebbik oldalát választani és mindig csak szépről és jóról, meg jókról írni. A közel múltban magam is Reményik Sándorról, Urmánczy Nándorról meg Gyárfás Elemérről cikkeztem, s kerültek fel ezen írásaim a blogomat követően a Nemzeti Internet Figyelőre. Mindhárman a jók, a nagyok és nemesek közül valók! Mert milyen igaz is, hogy csak a szépre, meg a jóra érdemes emlékezni! Ám vannak az életnek kevésbé szép, korántsem eszményi és nem is esztétikus történései is! Ezekkel mi legyen? Hallgassuk agyon e történéseket? Itt van például Mikó Imre (1911-1977) erdélyi író és jogász, meg Szilágyi Domokos (1938-1976) erdélyi költő esete, akik a Securitate besúgói voltak…

Mielőtt bármit is írnék róluk, ki kell jelentenem, hogy nem kívánok sem pálcát törni felettük, sem ítéletet mondani tetteikről, mert erre nem érzem magam felhatalmazottnak! Ugyan, milyen alapon is tenném ezt? Nem vagyok bíró, de még csak azt sem mondhatom el magamról, hogy életvitelszerűen éltem volna abban a Romániában, amelynek hírhedt állambiztonsági szerve volt a Securitate. Pár, egy-két hetes Erdély földjén tett turistaút alapján pedig senki ne tekintse magát erdélyi történések „szakértőjének”. Mi hát a célom? A két, valaha kizárólag köztiszteletben állt erdélyi személyiség némely, feltétlenül BIZONYÍTOTT, kevéssé dicséretes, – mert spion- tevékenységének tárgyszerű sorra vétele…Rendkívül szerény, rövid keretek között!

Mikó Imre, – nem tévesztendő össze gróf Mikó Imrével, „Erdély Széchényi”- ével, jogász volt, nemzetpolitikus, író és műfordító,  akinek munkásságáról korábban magam is nagy elismeréssel írtam „A nemzetiségi jog kiskátéja” címmel , a Theológiai Szemle 1986. évi 3. számában a 190-193. oldalakon. Úgy jogi, mint írói munkássága értékes és jelentős, mindez kétségbevonhatatlan. Ugyan ki vonná kétségbe, hogy megkerülhetetlen, kiváló művek (is) kerültek ki kezei alól? Mindet felsorolni nincsen hely, de a „Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig” (1941) vagy a ”Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika” (1944) korszakos művek. Aztán „A bércre esett fa” (1969) az „Akik előttem jártak” (1976) és  „A csendes Petőfi utca” (1978) is jelentős alkotásai.

Az már más kérdés, hogy mindezek mellett a Securitate spionja is volt!

Domokos János dokumentum portréfilmet készített róla, a filmről pedig Szakolczay Lajos írt a „Magyar Idők” 2015. október 16-i, pénteki számában. Az egyszerűség kedvéért ebből az írásból választottam néhány idézetet.

„Ő, a kitaszított, a megfigyelt (a korábban beszervezett) tanácsokat adott a román államvezetésben nagy súllyal jelen lévő Fazekas Jánosnak.” (Tegyük hozzá mi: Fazekas János Ceausescu egyik „díszmagyarja” volt a román kommunista államvezetésben.)

„…a nem mindennapi szellem azt gondolta, hogy akkor válik igencsak hasznossá, ha az övéi köréből bizonyos dolgokat elárul az arra kíváncsiaknak. Gyönge volt? Félt? A családját akarta megóvni? Furcsa módon népszolgálatot látott a Securitatéval való együtt munkálkodásban…”

„…Akarom, nem akarom, Mikó Imre éppúgy a szívem közepe volt, – csak a Garabonciás költőjénél valamivel kevésbé, – mint a szintén „megtévedt” Szilágyi Domokos. Besúgói tevékenységével szembesülni, – noha a rendező el nem ítélte, de föl sem mentette nemtelen „munkálkodása” alól, – számomra annyi, mint szívbe a tőr!..”

Tehát még egyszer: Domokos János dokumentumfilmet készített Mikó Imréről, s ezt méltatva Szakolczay Lajos szívébe szúrt tőrként értékelte, hogy e filmből is kitűnően: Mikó Imre „hazafias meggyőződésből” a Securitate besúgója volt.

De térjünk át a Szakolczay által is említett másik „megtévedt”-re, a Garabonciás szerzőjére, Szilágyi Domokosra, becenevén „Szisz”-re. Szisz volt Erdély második világháborút követő magyar költészetének az egyik leginkább eszményített költője. Néhány  verseskötetének címe: Álom a repülőtéren (1962), Szerelmek tánca (1965), A láz enciklopédiája (1967), Garabonciás (l967), Búcsú a trópusoktól (1969), Sajtóértekezlet (válogatott versek,1972), Felező idő (1974),Öregek könyve (1976), Tengerparti lakodalom (Hátrahagyott versek, 1978).

Szilágyi Domokos és családja sorsa számomra a görög tragédiákkal vetekedett. Szisz felesége Hervay Gizella, közös gyermekük a „Kobak”-nak becézett kisfiúk volt. Íme, a család. Aztán legelőbb a költőnek lett elege abból, amit számára az élet nyújtott. Harmincnyolc évig bírta, ám 1976. november 2-án önkezével véget vetett az egésznek. A következő évben, 1977-ben a bukaresti nagy földrengés Kobak életét követelte. A szintén költő anya Hervay Gizella egészen 1982-ig bírta a szenvedéseket. Aztán ebben az évben ő is öngyilkos lett…

A XXI. század elején különféle híresztelések kezdtek lábra kapni Szisz és az állambiztonsági szervek (Securitate) kapcsolatáról. E felröppent híresztelésekre kívántak reagálni hárman: Stefano Bottoni történész, Nagy Mária, a költő (válás utáni) élettársa és Szilágyi Kálmán, a költő testvére, 2006. szeptember 28-án keltezett közös közleményükben. Az alábbiakban erre támaszkodom.

Mint ők hárman írják, a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven együtt működött a Securitate- val. Ezt Stefan Blaga alezredes fedte fel egy 1964-es jelentésben. Kifejtik, hogy „Balogh Ferenc” e tevékenysége 1958 és 1965 között két, jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott az állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc” Securitatéval való együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható.

• Lakó Elemér és Varró János általa történt megfigyelése (Fond informatív,3010. számú dosszié)
• Péterffy Irén megfigyelése, (Fond informatív, 3003. sz. dosszié)
• Páskándi Géza megfigyelése (Fond informatív, 2534. sz. dosszié)

Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került az állambiztonságiak látókörébe, mint a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatója. Ez év márciusában nyomozás indult az egyetem azon hallgatói és fiatal oktatói ellen, akik részt vettek a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11-19 között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták, majd el is ítélték.

Papp Albert szekus hadnagy 1957. május 17-én leadott jelentésében szerepel a javaslat (persze románul) mely szerint „Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatban.” Sor került rá. Egy szintén 1957-es irat szerint Sz.D. barátnője, a Bolyai egyetemen tanuló Váradi Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. A közlemény három szerzője szerint „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei és annak indoklása. Feltételezhető, hogy a költőt nem csupán saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták. Az első, „Balogh Ferenc” által leadott jelentés l958. április 9-ére datálható, s ezt tartó tisztje, Papp Albert rögzített. Ezt követően feladata Lakó Elemérrel, Varró Jánossal és Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek alapján 1958 októberéig hat írásos jelentést készített. Ekkor a megfigyelési akciót megszüntették, a három megfigyeltet pedig letartóztatták.” Balogh Ferenc” jelentéseiből kitűnik, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. (Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert közismert, hogy a később lebukott, ismertté vált spionok rendszeresen azzal szoktak védekezni, hogy őket ugyan beszervezték, de ők soha, senkiről, semmiféle terhelő adatot senkivel nem közöltek. Mint ha ez egyáltalán, akár csak egyszer is előfordulhatott volna…)

Ami tény, az un. „harmadik Bolyai perben” 1959 februárjában Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évi kényszermunkára, Péterffy Irént 10 évi börtönre ítélték.

„Balogh Ferenc” ügynökkel l965-ben is találkozhattunk, aki ekkor már Bukarestben élt, s az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelése volt a feladata, de Domokos Gézát, Szász Jánost és Majtényi Eriket is szemmel kellett tartania. 1965 márciusa és novembere között „Balogh” ügynök hét jelentést készített akkori tartó tisztjének Ion Gr. Popa őrnagynak.

Az ismertetett közlemény három szerzője nyitott kérdésnek tekinti a költő és a Securitate együttműködésének időkereteit.(Azaz volt-e együttműködés 1959 és 1964 között és 1965 után?) Aztán az is, hogy a hálózati dosszié mellett megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e? Azaz egyidejűleg volt-e megfigyelő és megfigyelt is? Végül nyitott kérdés az együttműködés minősítése, azaz a beszervezés kényszerű, vagy önkéntes jellege.

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Kiemelt kép: Mikó ImreNemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Dr. Polgárdy Géza: Reményik Sándor – azaz Végvári – életéről és költészetéről

https://internetfigyelo.com/dr-polgardy-geza-dr-urmanczy-nandor-a-nagy-nemzetpolitikus-emlekezete/