Dr. Polgárdy Géza: Dr. Urmánczy Nándor, a nagy nemzetpolitikus emlékezete

 

Ha lassan, végtelenül lassan történik is, de talán egyszer még azt is megérjük, hogy mi magyarok végre visszakapjuk nemzeti történelmünket, a magmaradásunkért dolgozó igazi nagyjainkkal, meg a szobraikkal együtt!

Azt például már megértük, hogy az egyik legnagyobb írónk, a komcsik által kiátkozott gróf Wass Albert egész alakos szobrot kapott! Igaz, nem kevés harc árán és nem is Budapesten, hanem Debrecenben, a Nagyerdőnél! Aztán azt is megértük már, hogy 2013. október 1-jén Budapesten, a Margitszigeten felavatták az ismét megépített Urmánczy – emlékpadot. S hogy miért kellett ismét felépíteni? Nos, azért, mert a második világháborút követően, az országunkra szakadt barbárság idején, mint oly sok más emlékművet (irredenta szobrokat, ország zászlókat, stb.) úgy az Urmánczy – emlékpadot is lerombolták! Márpedig a nagy nemzetpolitikus feltétlenül megérdemli, hogy ha már szobra nincs is Magyarországon, legalább egy emlékpadja legyen! Mégpedig ott, ahol a hitvány kezek eltávolította eredeti emlékpad állt: a Margitszigeten! Ott, ahol a jeles nagy magyar oly szívesen üldögélt a platánok alatt! Mert nem csupán Arany János ült szívesen itt, a sziget árnyat adó fái alatt, s íródtak kapcsos könyvébe az „Őszikék” remekei, hanem a magyarság meg- és fennmaradásán tépelődő, s azért sokat tett nagy nemzetpolitikus is…

Urmánczy Nándor a nevét később Maroshévízre változtató Topliczán született 1868. október 1-jén, egy gyermekáldásban bővelkedő székely család hatodik gyermekeként. Urmánczy János és Novák Mária Magdolna fiaként. Nyolc testvére közül négy fiú és négy leány volt, mert ebben az időben a legmagyarabb magyarok, vagyis a székelyek sem voltak hívei sem az „egyke” sem az „egy se” oly tragikus hóbortjának. Említsük meg, hogy az Urmánczy – család még valamikor 1650 környékén kapott bárói címet, noha azt alig használták…

Nándor középiskolai tanulmányait Brassóban végezte, majd útja a fővárosba kanyarodott, ahol joghallgató lett, s 1895-ben szerezte meg doktorátusát. Ezt követően Kisküküllő vármegyében főszolgabíró, majd Maros-Torda vármegyében szolgabíró, aljegyző, főszolgabíró.

Életútja két főbb szakaszra tagolható. Az 1894-1902 közötti években főleg írással foglalkozott, verseket, dalokat, elbeszéléseket, meg helytörténeti munkákat írt. Utóbbiakat a Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti területekről, – ezeket ismerte el az 1891-ben alakult Erdélyi Kárpát Egyesület, amikor 1896-ban, a Millennium évében a „Turistaság Bajnoka” címmel tüntette ki.

Életének második, 1902-1940 közötti szakaszában már politikai témájú írásai és könyvei jelentek meg, de ennél fontosabb, hogy immár aktívan politizált. Az 1902. október 9-i országgyűlési képviselői választáson a szászrégeni kerületben gróf Teleki Domokossal szemben mandátumot is nyert. Aztán az 1910-es választásokon, immár Malonyai Dezsővel szemben újrázott. Végül összesen 16 éven keresztül, 1902-1918 között volt országgyűlési képviselő. Igaz közben, 1917-ben önként bevonult katonának, s 48 évesen a 9-es huszárokkal a bukovinai fronton teljesített szolgálatot. Ezt követően, 1918 novemberében három másik kiváló székellyel (Jancsó Benedek, Sebes Dénes és Ugron Gábor) megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot. A következő év elején pedig kormánybiztossá nevezték ki.

Nevéhez fűződött a fővárosi Szabadság téren Észak, Dél, Kelet és Nyugat, Trianonra utaló allegorikus szobrainak felállítása, melyeket az 1945. februárban a Budapestre törő szovjet tankok ledöntöttek. Amint neki köszönhető, a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár főépülete előtt felállított, s lord Rothermer emléke előtt tisztelgő, ma is itt álló Igazság Kútjának felállítása is. Részt vállalt a Véderők Ligája Szövetség létrehozásából, kezdeményezése nyomán született meg (Papp-Váry Elemérné tolla alól kikerülve) a Nemzeti Hiszekegy. Aztán ő indítványozta az Ereklyés Országzászló mozgalmat, meg a Honvédelmi Párt létrehozását is. Maroshévízen a Válya negyedben ő alapította és építtette az első állami iskolát, hozzá köthető az 1895-ben indult „Topliczai Híradó” majd 1911-től ennek útódja a „Maroshévizi Híradó” című újság is.

Országgyűlési képviselőként szorgalmazta a Székely Körvasút Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti szakaszának megépítését. Aztán ő és családja, egyik maroshévízi házukban kórházat létesített, s az itt dolgozó orvosok és a munkájukat segítő személyzet fizetésének egy részét is ők állták. Végül egyik testvérével együtt 1902-ben ismét életre hívták szülővárosukban a korábban megszűnt amatőr színjátszó társulatot.

1908.október 24-én feleségül vette a szatmárnémeti születésű Freund Julia Irént, s házasságukból Júlia és Anna nevű lányaik születtek.

Az elmondottak alapján könnyen elképzelhető, hogy az első világháborút követően szülőföldjére már nem térhetett vissza. Mint közismert, 1918-tól egészen a második bécsi döntésig Erdély Romániához tartozott, ezért egy mélyen patrióta, ám Magyarországon tartózkodó magyar ennek földjére nem léphetett. Csupán 1940. október 23-án érkezett el számára a hazatérés lehetősége. E nap reggelén érkezett meg Szászrégenbe, de nem akarván nagyobb ünneplést, családján kívül csak néhány bizalmasát értesítette maroshévízi esti hazaérkezéséről.

Senki sem tudhatta ekkor még, hogy a kiszámíthatatlan sors csupán nyolc rövid napot engedélyezett számára földi létezésre. Mert elérkezett október 31-e, s unokája, Urmánczy Gizella szobájába lépve, egykori kedvenc, a Maros folyóra néző ablaknál lévő karosszékében ülve, – holtan találta. Azt, hogy imádott szülőföldjére még egyszer visszatérhessen, nem tagadta meg tőle a sors, de csupán egy sóhajtásnyi időre.

Földi maradványait Maroshévízen, nagy részvéttől kísérve, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Aztán már a következő hónapban. 1940. novemberben József főherceg országzászlót avatott sírjánál. Még ugyanezen a napon Maroshévíz díszpolgárává választották.

Az Erdélyi Férfiak Egyesülete 1942 októberében Budapesten, azon a helyen, ahol a platánok alatt, kedvenc padján korábban üldögélni szokott, emlékpadot építtetett és avatott fel Urmánczy Nándor tiszteletére, – amint azt jelen írásunk elején már említettük. E 3x2x1 méteres mészkőpadot az erdélyi, ditrói születésű Siklódy Lőrinc készítette. S ha barbár kezek az emlékpadot egy időre el is távolították, 2013-óta ismét itt áll!

A szülőföldön csak nagy sokára, 2008 nyarán történtek meg az első lépések az Urmánczy Nándor Egyesület létrehozására, melyet csak 2009. augusztusban jegyeztek be, így hivatalosan csak ekkor alakult meg. Célja a nagy nemzet politikus szellemi hagyatékának ápolása, tevékenységének újbóli ismertté tétele. 2011. szeptember 5-én pedig Maroshévízen, a római katolikus templom kertjében, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének jelenlétében felavatták Urmánczy Nándor első köztéri (?) szobrát.

A szerző ny. jogász, közgazdász, szociológus, közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Kiemelt kép: Urmánczy Nándor újra felépített emlékpadja a Margitszigeten (Wikipédia)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)