Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (15. rész)

A sors néha tartogat meglepetéseket. Már több éve, hogy egyetlen egyszer hallottam életemben az előző részben említett Yehuda Nurielről, arról a bátor és szellemes zsidó újságíróról, aki úgy csúfolta ki a földijeit, hogy Hitler szövegeiből állított össze egy igazi, náci hangvételű olvasói levelet, amelyet A. Schickelgruber (Hitler eredeti neve) aláírással küldött meg az egyik nagy, izraeli lapnak. A cikk annak rendje és módja szerint meg is jelent, és napokig senkinek sem tűnt fel, mert olyan jól beilleszkedett az újság stílusába.

Alig, hogy befejeztem az előző részt, újra találkoztam a nevével egy cikk szerzőjeként, amelynek mondanivalója igen erősen alátámasztja mindazt, amit ott idéztem másoktól. Ezért úgy döntöttem, hogy megszakítom a sorozat gondolatmenetét, és ide az ő írásának a fordítását iktatom be, mert a tárgya nem idegen a témánktól.

Az izraeliek erőszakos, közönséges viselkedése külföldön

A mi hírünk a mi bűnünk

Az izraeliek erőszakos, közönséges viselkedése külföldön fokozza a gyűlölet irántunk, de ennek semmi köze az antiszemitizmushoz

Írta Yehuda Nuriel

http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-3630144,00.html

Sa-pa egy gyönyörű hely Észak-Vietnamban. Zöld hegyek, patakok és rizsföldek között fekvő békés vásárváros. A ködös levegőben színpompás madarak röpködnek, a távolban pedig néhány sertést és egy csökönyös vizibivalyt fedez fel az ember.

Az izraeli turista számára azonban más állatfajta is otthonos a helyen – a feketébe öltözött Hmong törzsbeli asszony, aki megtanult egy héber gyermekdalt és azt ismételgeti abban a reményben, hogy az odalátogató nagyurak talán belemennek valami kézimunka megvásárlásába néhány pennyért.

Ha kicsit tovább halad az ember az úton, találkozik egy Dao törzsbeli asszonnyal, aki azt tanulta meg, hogy: „Gyere, bassz meg!” Hát igen, Ovadia Yosef rabbinak igaza volt, amikor azt mondta, hogy akik ezeket az asszonyokat erre tanították, f…-ok voltak. De miért sértenénk meg ennyire a f…-okat? A tanítóik olyan hétköznapi izraeliek voltak, mint én és önök.

A világméretű utazási idény a csúcsán van. A turisták hordái özönlik el Thaiföldet, Laoszt, Dél-Amerikát és Kenyát. Az izraeli, bármelyik izraeli, a gonoszságnak, a mocskosságnak, a romlottságnak és mások kihasználásának a megtestesítőjévé vált. Már semmi értelme, hogy keresgéljük annak a módját, hogy megváltoztassuk az izraeliek viselkedését külföldön. Ez veszett ügy.

Egyre romlik a megítélés.

A Travel Independent (<http://www.travelindependent.info/>www.travelindependent.info) világszerte az utazók Mekkája. A honlap pontos, kimerítő és hasznos áttekintéseket ad a világ minden úti céljáról.

Az Indiáról szóló összefoglalójában kénytelen a következőt leírni: „Az indiaiak mellett az ember találkozni fog egész Európából, az USA-ból, Ausztrália/Új-Zealandból jövő utazókkal, és hasonlóan Nepal/Thaiföldhöz és Dél-Amerikához, rengeteg, a hadseregből újonnan leszerelt izraelivel, akik úgy látszik, mindent megtesznek azért, hogy a helyiek és a külföldiek előtt egyaránt lejárassák magukat.”

A Travel Independent nem antiszemita. Izraelt, mint utazási célt, nagyon melegen ajánlja. A Hmong asszony sem antiszemita, és Japán, Peru vagy Tanzania lakói sem azok, ahogy a legtöbb nyugati utazó sem, akik mind tanúi ennek a megszégyenítésnek.

Az izraeliekkel szemben az emberek között, még azok között is, akiknek sejtelme sincs arról, hogy hol van Izrael, egy újfajta gyűlölet kezd kifejlődni. Egy olyan „antiszemitizmus”, amelynek semmi köze Istenhez, vagy a judaizmushoz.

A kultúrális romlás évei

Az izraeli utazó, a maga részéről, inkább megváltoztatja az útirányát, csak hogy ne ismerjék föl, hogy ő izraeli. Nem biztonsági megfontolásokból, hanem csak azért, mert fél, hogy nem fogják szívesen látni. Komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ne menjen oda, ahová más izraeliek járnak, de nem azért, hogy egyedül legyen, hanem csak azért, mert tudja, hogy a honfitársai lesznek az elsők, akik átb…ák.

Az izraeli disznó a sok éves és egyre folytatódó kulturális züllés terméke. Ez arra készteti a helyieket, hogy nézzék a „Big Brother” c. valóvilág műsort és a szereplőknek, a nevetség kedvéért, izraeli csúfneveket adjanak.

A nyelvtudása szegényes, és egyáltalán nem érdekli, hogy tágítsa a látókörét. Ellenséges az arabokkal szemben, általában ellenséges a külföldiekkel szemben és kötelességének érzi, hogy becsapja őket (kiüríti a fedetlen tálalókat, hat embert becsempész éjszaka egy kétszemélyes szobába, csak ne derüljön ki az élősködése). Kábítószeres és lánykereskedő központokat vesz át, hogy érezze a hatalom ízét és hatalmaskodhasson.

Ezt a képet már nem lehet megváltoztatni. Nézz rájuk, és látsz minket: egy erőszakos horda, amely a világot csak egy újabb, rendszabályozó küldetésként kezeli, egy olyan célként, amelyet meg kell hódítani és alávetni.

Nem csoda, hogy a héberben a „csinálni” ige jelenti mind a szexuális hódítást, mind az izraeli utazó durva, katonai stílusú külföldi útjának a teljesítését: „(fel?)csináltam Bolíviát.”

Gondolom, a tisztelt olvasók, ha eddig nem értették pontosan Otto Weininger állítását, miszerint „zsidónak lenni egy elmeirányultság”, most már megértették. Természetesen egy ilyen sommás megállapítás nem jelenti azt, hogy ott nincsenek kivételek, sőt, csodálatra méltó kivételek vannak. Nem csak a szerző. Olvassák el pl. Sever Plocker cikkét a zsidó tömeggyilkosokről (http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2751) Mint ahogy a nem zsidó magyar utazók között is vannak, akik a zsidó elmeirányultságnak megfelelően viselkednek külföldön, sőt itthon is. De, mint a szerző cikkéből kiolvasható, ez a magatartás az izraeliek között annyira általánosnak mondható, hogy már az utazási tanácsadók is szükségesnek látják felhívni rá a nem izraeli utazók figyelmét.

Biztosan sokan emlékeznek a hasszid zsidók nyírtassi találkozójára. A kurucinfo beszámolója szerint: „A kaftános társaság jól érezte magát, majd koszt, szemetet, hárommillió forint adósságot, önérzetükben mélyen megsértett asszonyokat és felháborodott falusi lakosokat hagyva maguk után, távoztak.” Egy szemtanú nyilatkozata szerint a község által rendelkezésükre bocsátott hálóhelyeket úgy hagyták ott az amerikai, kanadai, európai, izraeli zsidók, hogy „a kommunális hulladéktelep ezekhez képest steril szívsebészeti műtő” volt.

El tudom képzelni, hogy sokan, akik a most idézett sorokat korábban olvasták, talán nem adtak hitelt nekik, mondván, hogy a kurucinfo rasszista. Remélem, hogy akik így gondolkodtak, nem föltételezik ugyanezt Yehuda Nurielről, aki pontosan ugyanerről a jelenségről pontosan ugyanígy számol be. Most nem érdekes, hogy a zsidó elmeirányultságúak izraeliek, kanadaiak, vagy amerikaiak. Az elmeirányultság az, ami számít.

Varga Csaba idézi Glatz Ferencet: Jó Glatz Ferenc tudományos tételként ezt írja a magyar ifjúságot okítandó: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.” (Glatz Ferenc: „A magyarok krónikája”, Budapest, 1996. 9. oldal.) (http://szebbjovoert.net/node/296) Mint a bevezetésben említettem, én csak idézek. Amit a közép-ázsiából származó askenáci zsidókról írtam, az Glatz Ferenc idézett mondatának az alkalmazása volt egy másik, a hozzá nem értő (akadémikus) történészek állítása szerint nomád, állattenyésztő nép, a kazár utódaira. Ha az, mit én írtam, gyűlöletbeszéd volt, akkor bizony Glatz úr a gyűlöletbeszédesebb, mert az egészet ő találta ki. De mondhatnám azt is, hogy Glatz úr szövege is nagyon jó példa arra, hogy mit kell értenünk Otto Weininger tézise alatt.

Ez az elmeirányultság egyébkánt nem csak Glatz Ferencre, hanem, úgy látszik, az egész Magyar(?) Tudományos(?) Akadémiára(?) jellemző. A Független Újságírók szövetségének a honlapján olvasható a magyar akadémikusok tartására jellemző eset (http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2753) . Onnan veszem át.

Néhány éve egy Brinkerné nevezetű zsidó rifke volt az USA budapesti nagykövete és vette magának azt az orcátlanságot, hogy a business administration képesítésével elment előadást tartani a magyar akadémikusoknak. (Szomorú, de kiderült, hogy nem is volt olyan nagy orcátlanság.) Előadása méltón tükrözte azt, amit Otto Weininger zsidó elmeirányultságnak nevezett. Nem tett kevesebbet, mint felszólított minket a mi erőszakos és antidemokratikus múltunkkal való szakításra. Egy olyan ország nagykövete, amely az ott lakó japánokat eljárás nélkül internálva, a Gulag építőjével testvéri szövetségben harcolt a náci internáló táborok építői ellen. Amely a 2. Világháborúban fajilag megosztott, tehát rasszista alapon szervezett hadsereggel harcolt a rasszizmus ellen. (http://www.counterpunch.org/mickey05292004.html) Ahol 150 éve még hivatalosan rabszolgaság volt (leplezetten még most is van), és ahol a feketék által nem látogatható éttermeket alig 50 éve, csak az 1960-as évek második felében szüntették meg. Ahol a feketék most is gettóban élnek, és ahol a rendőrök képesek egy 10 éves – tetszik érteni, 10 éves – fekete kislányt megbilincselve az iskolából a börtönbe vinni, mert gyilkolásra alkalmas „fegyvert”, mégpedig ollót(!) találtak a táskájában, és a dologról még az anyját sem értesítették! A tanító néni, amikor „felfedezte a fegyverrejtegetést”, nem ám elvette tőle, hanem szaladt az igazgatóhoz, az igazgató hívta a rendőrséget, a rendőrség lesbe állt, és amikor vége volt a tanításnak, felhívatták a gyereket az igazgatói irodába, ahol a rohamrendőrség nagy erőkkel lecsapott rá, mint a Gyurcsány-Gárda a Kossuth téri tüntetőkre. Harc a terrorizmus ellen! Ezt az agyrém történet a CounterPunch című amerikai lapban olvasható az összes hitelesítő adattal, nevek, hely, időpont, stb.-vel együtt. Arról már nem is beszélve, hogy törvényesítve van a kínvallatás és világméretű Gulag hálózatot üzemeltet. Egy inkvizitor állam nagykövete oktatott ki minket türelemből, demokráciából és erőszakmentességből! Egy olyan állam nagykövete, amely minden nemzetközi szerződést megszeg, ha az érdekei úgy kívánják. Egy olyan „demokratikus és szabad állam” nagykövete, amelynek az elnöke szerint az ország alkotmánya csak egy darab papír. Egy olyan állam nagykövete, amely a II. Világháború befejezése óta 25 országot támadott meg és bombázott.

Magyarországon 1509-ben, az un. Udvarhelyi Constitutioban törvénybe foglalták az „emberi személy érinthetetlenségét”, míg a „vallási és lelkiismereti szabadságot” négy évvel a francia protestánsok párizsi, Szent Bertalan éji tömeges lemészárlása előtt, az 1568-as Tordai Országgyűlésen. Ugyanebben az időben Brinkerné ősei egy olyan galíciai gettóban, vagy shtetl-ben laktak, amelyről Israel Shamir így ír: ” Az őseink ennek a területen kívüli államnak voltak a tagjai, egy tekintélyelvű, félbűnöző rendnek, amelyet a gazdagok és a rabbik kormányoztak. A Kahalnak nevezett vezetőség hozta a fontos döntéseket, a közönséges zsidók pedig követték az utasításokat. A vezetőség rendelkezett a zsidók életével és vagyonával, akár egy feudális uralkodó. A gettó falai között nem volt véleményszabadság. Egy lázadó zsidó halállal volt büntethető.” A gettó és a shtetl világa, amelyről modern zsidó írók lelkesült hangnemben úgy beszélnek, mint a régies hagyomány és jámborság világáról, Israel Shahak, a jeruzsálemi Héber egyetem néhai professzora szerint a „legnyomorultabb babonaságba, fanatizmusba és tudatlanságba merült világ volt”. Nos, a nagyképű, a magyarságot kioktató Brinkerné ősei még ennek a „legnyomorultabb babonaságba, fanatizmusba és tudatlanságba merült félbűnöző rendnek” voltak a tagjai, amikor mi már messze a nagy franciák előtt jártunk felvilágosodásban. Brinkerné primitív orcátlanságát azonban a sok „magyar tudós” rezzenéstelen ábrázattal, egyetlen észrevétel nélkül végighallgatta. Senki sem hagyta ott tüntetően a termet, senki sem tiltakozott, hanem a fülüket-farkukat behúzva, bűnbánóan bólogattak. Kérem, ezek a magyar tudósok! Ilyen Glatz Ferenc is. … Elmeirányultság? Igen! Az van!

Akik esetleg felháborodtak jiddis „rifke” szó használata miatt, olvassák el az idézett írást, mert ott annak a magyarázatát is megtalálják.

Hogy még világosabb legyen az a bizonyos, jelenleg nemzetközi szinten Izrael, az USA és Nagy Britannia által képviselt „elmeirányultság” mibenléte, befejezésként egy idézetet közlök Israel Shamirnak egy kijevi konferencián tartott, X Civilizáció c. előadásából:

…

Ez a lélektani felvétel nyilván ismerős az ukránok számára. Igen, az X Civilizáció, amely ma harcban áll a világ többi részével, ugyanaz a jól ismert, megvetésre méltó alak, a középkori ukrán zsidó, az uzsorás, adószedő és alkoholterjesztő, csak milliószoros nagyításban. A mérete megnehezíti a felismerését, mert nem könnyű egy elefánt méretű tetűt felismerni. Századokkal ezelőtt ez az alak uralkodott az önök sztyeppén. Miután Franciaországból és Spanyolországból kiűzték őket, a bevándorló zsidók Ukrajnában telepedtek le, felbujtották a félénk, bennszülött zsidókat és rövid időn belül stratégiai helyet foglaltak el a lengyel földbirtokosok és az ukrán parasztok között. Pénzt kölcsönöztek a földbirtokosnak és a parasztoknak, terjesztették az alkoholt, igazgatták a hűbéri birtokokat és ténylegesen ők váltak a hatalom végső forrásává. A zsidók harcoltak az egyház ellen, mert az egyház ellenezte az ő korlátlan alkohol kereskedelmüket és az uzsorát.

…

Az X civilizáció heroint terjeszt vodka helyett, milliárdos kölcsönöket ad két rubel helyett, népek gazdagságát szívja el a paraszt sovány megélhetése helyett és inkább az atomfegyvertől fél, mint a muzsik fejszéjétől, egyébként a felfogásnak és módszereknek a rendszere ugyanaz. Röviden, az X Civilizáció az angol-amerikai alanyba oltott zsidó szellemiségnek egy veszélyes és agresszív mutációja. Huntingtonak igaza volt – egy adott szintig. A civilizációk összeütközése elkerülhetetlen, de az nem a kereszténységnek és az iszlámnak az ütközése lesz, hanem a keresztények és moszlimok ütközése az újzsidókkal.

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő