Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (10. rész)


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Folytatjuk korábban, még előző honlapunkon megkezdett sorozatunkat, melynek célpontjai elsődlegesen Oroszország és az USA, de ugyanakkor ez a több mint húsz részből álló sorozat nem csupán ezen két nagyhatalom jelenlegi viszonyát, lehetőségét,  mozgási területeit, céljait elemzi, hanem megpróbál rávilágítani azokra az összefüggésekre, melyek okozói és mozgató rugói a világ történéseinek. A sorozatot Dohán Mihály kollégánk pontosan azért készítette, hogy segítséget nyújtson a háttérben mozgó, politikai és gazdasági erők működésének megértéséhez, így a folyamatok könnyebb átláthatóvá tételéhez.

A korábbi részek elérései a lap alján találhatóak.

(NIF)

Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (10. rész)

Áttekintve az oroszok műszaki eredményeit és a fejlődő országokkal folytatott “olajdiplomáciáját”, fordítsuk figyelmünket a nagy Európai Unióra, pontosabban a közép-ázsiai olaj- és gázmezők feletti befolyásért folytatott 18 éves harc legújabb eredményeire, ami alapvetően befolyásolja az EU ellátását.

Ma már közismert, hogy a Szovjetunió szétesése óta folyó versenyt a közép-ázsiai szénhidrogén lelőhelyekért Oroszország nyerte meg. Hogy ennek az okát megértsük, vissza kell nyúlnunk 1962-ig. Ekkor dolgozta ki az amerikai hadsereg főparancsnokság az un. Northwood Műveletet. A terv elsősorban Kuba ellen irányult és a javasolt módszere az volt, hogy terrorista merényleteket kell úgy elkövetni amerikai állampolgárok ellen, hogy azok ráfoghatók legyenek a kubaiakra. Aki nem hiszi, járjon utána a Wikipédiában, ahol részletes leírást talál róla. Kennedy a javaslatot visszautasította és komoly személyzeti változtatásokat hajtott végre utána.

Egy év múlva a Columbia egyetemen tartott beszédében a következőt mondta: “Az elnök magas hivatalát arra használták egyesek, hogy összeesküvést szőjenek az amerikai szabadság lerombolására. Mielőtt távozom a hivatalomból, tájékoztatnom kell az állampolgárokat erről a tényről.”

Nem tudjuk, mit akart mondani, mert megelőzték a dolgot: tíz nap múlva megölték! Vajon kik? Egy kódorgó, magányos gyilkos, aki szórakozásból elnökökre vadászik? Egy olyat még a magyar rendőrség is elkapott volna! Vegyük tudomásul: ma elnököt gyilkolni csak a biztonsági szolgálatok közreműködésével lehet, akik a bűnbakról is jó előre gondoskodnak, majd biztos kézzel örökre elhallgattatják.

Zbigniew Brzezinski nemrég tárta fel, hogy 1973. július 3-án az amerikai nép és a kongresszus tudta nélkül Carter elnök jóváhagyott egy 500 millió dolláros keretet egy nemzetközi terrorista mozgalom létrehozására, amelynek a feladata az iszlám fundamentalizmus terjesztése volt Közép-Ázsiában a Szovjetunió megrendítésére. Ennek a CIA a Cyklon (jó, hogy nem CyclonB!) Művelet fedőnevet adta és a következő években négymilliárd dollárt költött iszlám kiképző iskolákra Pakisztánban. (A talibán szó tanulókat, tanítványokat jelent – igen, a tálibok az USA tanítványai voltak.)

Fiatal zelótákat küldtek a CIA virginiai kémképző intézetébe, ahol az al Qaida következő nemzedékei tanulták a “szabotázsbeli jártasságot” – magyarán a terrorizmust. Másokat a brooklini Iszlám Iskolába küldtek, ahonnan a balvégzetű ikertornyokat is látni lehetett.

Pakisztánban a kiképzést a brit M16 nevű titkosszolgálat és a SAS (Special Air Service), a légierőhöz tartozó titkosszolgálat irányította.

Mindezek ellenére van olyan amerikai, aki azt állítja, hogy: “Az al Qaida kiképző táborok kisdedóvók voltak a világnak a georgiai (USA) Fort Benningben található, vezető terrorista egyeteme mellett. Ezt egészen a közelmúltig csak úgy ismerték, hogy a School for Americas (Iskola Amerikákért). A neveltjei közé tartozik a guatemalai népirtó kormányok minisztereinek a fele, az El salvadori hadsereg tisztjeinek a kétharmada, akik – az ENSZ szerint – a legszörnyűbb embertelenségeket követték el az ország polgárháborúja alatt, valamint Pinochet titkosrendőrségének a vezetője, aki a chilei koncentrációs táborokat igazgatta.”

Így működik az amerikaiak “terrorista káderutánpótlás” nevelése.

Mivel az USA kormánya a Talibant támogatta, ezért a Wall Street Journal megállapította: “A Taliban az a szereplő, amely a leginkább képes a béke megteremtésére. Ezenkívül kulcsszerepük van abban, hogy az országot, mint Közép-Ázsia hatalmas olaj, gáz és egyéb kincseinek export szállítási útvonalát biztosítsa.” Hát igen, az amerikaiak által kiképzett „Jó Taliban”!

2001. szeptember 10-én, tehát egy nappal a tornyok elleni támadás előtt egy James Dorian nevű energiaügyi szakértő írta az “Oil and Gas Journalban”: “Aki a Közép-Ázsiából kivezető olajvezetékek felett rendelkezik, az fogja szabályozni a jövőbeli szállítások irányát és mennyiségét, valamint az új termelésből származó nyereségmegosztást.” Tetszik már érteni, hogy Obamának miért lett fontosabb az „afganisztáni rendezés” mint az iraki?

Csoda ezek után, ha sokan úgy vélekednek – amiben megerősíti őket a hivatalos magyarázat rengeteg védhetetlen megállapítása is -, hogy a tornyok elleni merénylet “inside job”, azaz “belső munka” volt? Olyan, amilyeneket a Northwood Művelet előirányzott. Persze, mi ezt nem fogadjuk el, ugye elvtársak, annak ellenére, hogy a merénylet után az izraeli Haaretz jelentése szerint “Bibi” (Benjamin) Netanyahu kijelentette, hogy az “jól jött Izraelnek”. Szó szerint a következőket mondta: „Nekünk egy dolog nagyon a javunkra szolgált, ez pedig az ikertornyok és a Pentagon elleni támadás, és az amerikaiak küzdelme Irakban.” Ezek a háborúk – mondta Netanyahu – „számunkra kedvezően változtatták meg az amerikai közvéleményt.” http://haaretz.com/hasen/spages/975574.html

Mire következtetünk mi ebből? A politikai korrektség keretein belül természetesen csak arra, hogy a fanatikus muszlim fundamentalisták ilyen óriási méretű öngyilkos merénylet megszervezésére is képesek csak azért, hogy Izrael kedvében járjanak, és az USA-nak jogcíme legyen Afganisztán megtámadására. (Végül is az USA “tálib”-jai, azaz tanítványai. Akkor profiknak kellett lenniük. Nem?) Még azt is megtették, hogy kihasználva a Pentagon feletti befolyásukat, az amerikai légierő számára terrorizmus és gépeltérités elleni hadgyakorlatot szerveztek(!), ami miatt szegény légierő azt hitte, hogy az eltérített gépek a hadgyakorlat szereplői, és ezért nem fogták el őket: hadd hadgyakorlatozzák a gépeltérítést zavartalanul. Félelmetes a muszlim szervezőképesség. Sátáni! Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy közvetlenül a merénylet előtt minden épületet elképesztő összegekre biztosítottak, mégpedig – micsoda megérzés – terrorista támadás esetére, és véletlenül még az is összejött, hogy az épületek csaknem üresek voltak a megfelelő pillanatban. Hát nem fantasztikus? Ezek a muszlimok mindenre gondoltak! Ilyenre tényleg csak a legelvetemültebb és ördögien okos terroristák képesek. Hogy az épületek nem muszlim, hanem zsidó tulajdonban voltak? Ilyen részletekkel nem foglalkozunk.

A Taliban ezek után elvégezte a dolgát, a Szovjetunió széthullott, és megkezdődhetett a harc Közép-Ázsia természeti kincseiért.

Az újonnan függetlenné vált közép-ázsiai országok lelkesen, felszabadítóként fogadták a külföldi befektetőket és hozzánk hasonlóan utat mutattak az oroszoknak. „Tovariscsi konyec!” Ugyanolyan hülyék voltak, mint mi, Antall vezetésével. Putyinnak kellett az elnöki székbe kerülnie ahhoz, hogy az oroszok magukhoz térjenek a Szovjetunió széthullása okozta döbbenetből és zűrzavarból, és akkor, a Nyugat több éves előnyével elkezdődött a második “Great Game”, a “Nagy Játék”, ahogy a 19. században az oroszok és az angolok között a Közép-Ázsia feletti uralomért folytatott harcot nevezték annak idején. De valami megváltozott. Az egyik érdekelt taktikája. Az igazi, eredeti “Great Game” idején mindkét érdekelt teljes uralomra törekedett, és emiatt egymásnak feszülve dulakodtak, mint a sumózók. Ki szorítja ki a másikat a dohjóból (a körből), azaz a küzdőtérről? A cselgáncsozónak más a módszere. Nem feszül neki az ellenfélnek, hanem ha az hátra löki, akkor nem ellenszegül, hanem hátra lép, és az ellenfelet is maga után rántja: hadd repüljön kétszeres lendülettel. Még le is fekszik a magára rántott ellenfél előtt, hogy lábbal is segítse annak minél magasabb ívű röptét a feje felett, majd egy hátrabukfenccel föléje kerül. Putyin, a fekete öves cselgáncs mester, sikeresen alkalmazta ezt a taktikát a sumózó, ahogy régebben mondták a pesti szlengben, a “kajakból”, azaz csak erőből dolgozó, izomagyú, korlátlan hatalomra törekvő és a birodalmi önhittségtől (imperial hybris) megszédült angolszászokkal szemben.

Folytatjuk…

Korábbi részek:

By nifadmin | március 30, 2009 – 11:48 de. – Posted in Publicisztika, Tanulmányok


Egy ausztrál kőlajbányamérnök, Joe Vialls, 2004-es cikkében (http://www.rense.com/general75/zoil.htm, eredeti honlap: http://www.vialls.com/wecontrolamerica/peakoil.html)  olvasom:
“Az oroszok 1970-ben kezdték el a Kola SG-3 feltáró furat készítését, amely végül a szédületes, 12 ezer m-es mélységet érte el. Azóta a nagy orosz olajvállalatok, beleértve a Jukoszt is, szép csendben több, mint 310 különleges mélységű olajkutat fúrtak eredményesen és helyeztek üzembe. Tavaly Oroszország megelőzte Szaud-Arábiát, a világ legnagyobb olajtermelőjét és ma azon van, hogy az előttünk álló században teljesen uralja a globális olajtermelést és forgalmazást.”
Tehát, az oroszok már 1970-ben tudtak 12 km mélyre lefúrni. Ha az átlagos hőfokváltozással számolunk, akkor ott 240 C° a hőmérséklet, azaz már akkor is sokkal többet tudtak, mint ami a makói mező feltárásához műszakilag szükséges.
Az oroszok emellett tettek egy óriási felfedezést. Azt, hogy olajat ezekben a rendkívüli mélységekben is lehet találni, méghozzá bőségesen. Ők azt állítják, hogy  kőolaj nem szerves üledékekből keletkezik, hanem a föld mélyében, és a kis mélységben lévő, manapság kitermelés alatt álló olajmezők készlete alulról tört föl olyan helyeken, ahol a földtani viszonyok lehetővé tették az olaj függőleges feláramlását. Erre fantasztikus bizonyítékkal szolgáltak Vietnam esetében. A továbbiakban szó szerint idézem a cikket. continue reading this entry »



Áttekintve az oroszok műszaki eredményeit és a fejlődő országokkal folytatott “olajdiplomáciáját”, fordítsuk figyelmünket a Nagy Európai Unióra, pontosabban a közép-ázsiai olaj- és gázmezők feletti befolyásért folytatott 18 éves harc legújabb eredményeire, ami alapvetően befolyásolja az EU ellátását.
Ma már közismert, hogy a Szovjetunió szétesése óta folyó versenyt a közép-ázsiai szénhidrogén lelőhelyekért Oroszország nyerte meg. Hogy ennek az okát megértsük, vissza kell nyúlnunk 1962-ig. Ekkor dolgozta ki az amerikai hadsereg főparancsnokság az un Northwood Műveletet. A terv elsősorban Kuba ellen irányult és a javasolt módszere az volt, hogy terrorista merényleteket kell úgy elkövetni amerikai állampolgárok ellen, hogy azok ráfoghatók legyenek a kubaiakra. Aki nem hiszi, járjon utána a Wikipédiában, ahol részletes leírást talál róla. Kennedy a javaslatot visszautasította és komoly személyzeti változtatásokat hajtott végre utána.
Egy év múlva a Columbia egyetemen tartott beszédében a következőt mondta: “Az elnök magas hivatalát arra használták egyesek, hogy összeesküvést szőjenek az amerikai szabadság lerombolására. Mielőtt távozom a hivatalomból, tájékoztatnom kell az állampolgárokat erről a tényről.”
Nem tudjuk, mit akart mondani, mert tíz nap múlva megölték! continue reading this entry »


Jelena IszinbajevaA pekingi női rúdugrásnak – akár hiszik, akár nem – van egy hazai szempontból nagyon fontos vonatkozása is.
Tudják, hol lakik Iszinbajeva? Nem fogják kitalálni! Donyeckben, Kelet-Ukrajnában. Mert Putyin a Szovjetunótól elszakadt, mondjuk úgy, hogy függetlenné vált országokban maradt oroszoknak megadta az orosz állampolgárságot és az orosz útlevelet. Nem “orosz igazolványt”, érted, Orbánka, hanem állampolgárságot és útlevelet. Azt nem tudom, hogy szavazati jogot kaptak-e, de majd utána járok. És ezt tették a románok is a Moldvában élő románok esetében. Nem román igazolványt, érted, Orbánka, Te, Soros Gyuri bácsi kis kedvence, hanem állampolgárságot kaptak. És a horvátok is a Horvátország határain kívül rekedt horvátoknak nem horvát igazolványt adtak, érted, Orbánka, hanem horvát állampolgárságot. continue reading this entry »


<!– –>

Ideje visszatérnünk az olimpiára. Hogy életszerűbb legyen, átadom a szót az International Herald Tribune helyszíni tudósítójának:
Mint minden jó küzdelem előtt a bemondó legelőször bemutatta a versenyzőket. Iszinbajevát mutatták be utolsóként, de a közönség akkor morajlott fel a leglelkesebben. Nem volt kétséges, hogy a “madárfészek” közönsége kinek szurkol.
Iszinbajeva kicsit hasonlít azokra a szupermodellekre, akik csak egy nagyon ígéretes felvétel kedvéért bújnak ki az ágyból. Csak miután a léc már olyan szédítő magasságokat ért el, amelyeken más ugrók már képtelenek átemelkedni, Iszinbajeva csak akkor méltóztatott nekihuzakodni az első ugrásának.
Ő ennyire jó. continue reading this entry »

Biztosan sokan nézték a pekingi olimpiát, és talán látták a női rúdugrás döntőjét is. Az ott történtek nagyon szemléletesen tükrözik a jelenlegi Amerika, Oroszország és a valódi nemzetközi közösség, tehát nem Amerika csatlósainak a viszonyát. Az International Herald Tribune beszámolója szerint az amerikai atlétanő a verseny előtt a következő kijelentést tette: “Remélem, okozunk nekik némi kellemetlenséget, és, tudja, belerúgunk néhány orosz seggbe.” Ellenfele, az orosz Julia Iszinbajeva, aki 23 világcsúcsot állított már föl, mellette állt, és a korlátolt amerikai fel sem tételezte, hogy az tudhat angolul.  Mert ő még angolul sem tud, csak amerikaiul. Mint az amerikaiak általában. És miképp tudhatna egy alsóbbrendű nem amerikai többet “Isten választott nemzetének” egy lányánál? Iaszinbajeva csak annyit jegyzett meg angolul, hogy “I am not deaf”, “nem vagyok süket”. Értsd: hallottam, mit mondtál, te hülye …öö… igen, az illendőség kedvéért legyen “liba”! continue reading this entry »

A rendszerváltás idején a nagy politikusaink azt állították, hogy a “kommunizmus” több kárt okozott Magyarországnak, mint a II. Világháború. Lehet! De azt is hozzáteszem, hogy a rendszerváltás több kárt okozott, mint a II. Világháború és a “kommunizmus” együtt. Éljen a testvéri nagy amerikai nép, amely kihozott minket a szovjet zsarnokságból? Hát akkor mutassanak egyetlen pozitív változást azon kívül, hogy egyelőre – bár egyre szűkülő határok között – még jártathatjuk a szánkat. Amit most leírtam, azt a nyugati, többek közt amerikai másként gondolkodók is látják. Sőt, többen állítják, hogy ez a szerepcsere nagyrészt annak a következménye, hogy a Sztálin elől annak idején elmenekült trockista zsidók, akik kezébe került tizenhétben a hatalom a Szovjetunióban és 19-ben nálunk, (ez izraeli lapokban is olvasható, egy magyar fordítás hálózati címe: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2751), Amerikában és Angliában telepedtek le és az ő utódaik a mai neokonzervatívok, akik pillanatnyilag uralják az amerikai és angol politikai életet. continue reading this entry »

A grúz háborút követően ezt a témát, Amerikának és Oroszországnak a világpolitikában játszott szerepét járták körül a FÚSZ honlapján egy bizonyos Csöröge-Röcsöge és Paul Craig Roberts urak/úrhölgyek(?) az USA-nak a bérence útján Oroszország ellen elkövetett, alamuszi, népgyilkos orvtámadása kapcsán. (Villámmatt Grúziában, http://www.fusz.hu/node/9046) A “fejlett nyugat”, az “internesönöl komjuniti” hányingert keltő, képmutató hazudozása, részeg, kocsmai hőzöngésre emlékeztető, modortalan és gátlástalan fenyegetőzése, álszent fontoskodása összehasonlítva az oroszok méltóságteljes és határozott fellépésével azt mutatja, hogy világtörténelmi szerepcsere zajlott le. Hasonlítsák csak össze Bush kétszázas szókincsű, hatelemis dödögését és Rice cigánykocsmai fenyegetőzését és fölényeskedését Putyin és Medvegyev választékos, tárgyszerű, lényegre törő, úri stílusával. Igen, barátaim: úri stílusával! Az elvtársi hangvétel Washingtonba és Brüsszelbe költözött. Annyi a stílusbeli különbség, hogy a háromszoros nyakszirtpuszit felváltotta az idióta röhögcséléssel kísért,  macsó hátbaveregetés, a homoerotikusan boldog mosolyok és a Marlboro Country-s “kovbojfeszengés”. continue reading this entry »


Mit szólnának, kedves hazafiak ahhoz, ha azt mondanám, hogy Thököly Imre Magyarország legnagyobb hazaárulója volt? Nem tudták? Képzeljék el, Budán még ott voltak “a nem ideiglenesen hazánkban állomásozó” török csapatok, és ő mégis képes volt török segítséget kérni a Habsburgok ellen! Mit szólnának ahhoz, kedves hazafiak, ha Qrcsány az amerikaiaknak a magyar belügyekbe való sorozatos beavatkozása miatt Oroszországtól kért volna politikai, sőt katonai támogatást, most, amikor az oroszok már nincsenek is itt. Mondjuk az amerikaiak taszári garázdálkodásának az ellensúlyozására visszaadta volna nekik a debreceni repülőteret. Vagy megengedné, hogy egy rakétaelhárító radarállomást helyezzenek üzembe – mondjuk – a Kékestetőn, hogy védekezzen Észak-Koreának a földet megkerülő atomrakétái ellen? Mert a Lengyelországban telepítendő amerikai rakéták csak az Oroszország felől érkező “észak-koreai és iráni’” rakéták ellen fognak “védelmezni” bennünket. És mi lesz, ha a másik irányból jön a ballisztikus rakétatámadás? „Na , eftásak, akkó mi lessz? B…tok meg!” – kérdem EU-konform, gyurcsányi stílusban. continue reading this entry »

Bemutatkozás: A szerzőt, aki egyelőre még éldegélő, vidéki nyugdíjas, a Rákosi és Kádár korszak a politikai kiskorúság állapotában tartotta, és abból sajnálatosan sem a „demokratikus átalakulás”, sem a NATO és EU tagság nem tudta még kiemelni. A választási plakátok üzenetét ezért változatlanul úgy értelmezi, hogy „Papa, ne sokat törje a fejét, mert maga úgy sem éri ezt fel ésszel. Csak annyi a dolga, hogy az x-et húzza be a Népfront (vagy bármi más) alá. A többit bízza ide, mert mi tudjuk, merjük tesszük!” A szező ezért semmiről sem mer önálló véleményt alkotni, de mivel van ideje olvasni, az alábbiakban bátorkodott egy összefoglalót készíteni nemzetközi sajtótemékek olyan anyagaiból, amelyeket itthon nem nagyon idéznek és azt tisztelettel ajánlja a politikai nagykorúságot már elért és önálló ítéletalkotásra is képes olvasók figyelmébe. Ha némely mondata a pongyola fogalmazás miatt véleménynek látszana, kéretik azonnal személyteleníteni és sok-sok „mintha”-val, „ha”-val, „olybá tűnik”-kel és bőkezűen alkalmazott hasonló fordulatokkal  feltételes fogalmazásba átírni, mert azok csak a rövidség és a mondatok könnyebb érthetősége kedvéért maradtak ki.

Nem jó megöregedni. Nem azért, mert közeledik a vég. Az ember már szinte várja. Ez a világ, a kilátásairól nem is beszélve, olyan, hogy az ember majdhogynem örömmel távozik belőle. Hála a rendszerváltó elitnek (Allah növessze hosszúra a szakállukat!) és az üdvözítő globalizációnak! Inkább az a tapasztalat keseríti el az embert,  hogy szinte senki sem hajlandó tanulni nemhogy a régmúlt, de még a közelmúlt történelméből sem. És ha nevesíteni kell ezzel kapcsolatban  valakiket, hát elsősorban az un. nemzeti érzelmű honfitársaimra gondolok. Méghozzá az igaziakra! Az őszintékre! Legalábbis akiket én annak hiszek. continue reading this entry »

Áttekintve az oroszok műszaki eredményeit és a fejlődő országokkal folytatott “olajdiplomáciáját”, fordítsuk figyelmünket a nagy Európai Unióra, pontosabban a közép-ázsiai olaj- és gázmezők feletti befolyásért folytatott 18 éves harc legújabb eredményeire, ami alapvetően befolyásolja az EU ellátását.

Ma már közismert, hogy a Szovjetunió szétesése óta folyó versenyt a közép-ázsiai szénhidrogén lelőhelyekért Oroszország nyerte meg. Hogy ennek az okát megértsük, vissza kell nyúlnunk 1962-ig. Ekkor dolgozta ki az amerikai hadsereg főparancsnokság az un. Northwood Műveletet. A terv elsősorban Kuba ellen irányult és a javasolt módszere az volt, hogy terrorista merényleteket kell úgy elkövetni amerikai állampolgárok ellen, hogy azok ráfoghatók legyenek a kubaiakra. Aki nem hiszi, járjon utána a Wikipédiában, ahol részletes leírást talál róla. Kennedy a javaslatot visszautasította és komoly személyzeti változtatásokat hajtott végre utána.

Egy év múlva a Columbia egyetemen tartott beszédében a következőt mondta: “Az elnök magas hivatalát arra használták egyesek, hogy összeesküvést szőjenek az amerikai szabadság lerombolására. Mielőtt távozom a hivatalomból, tájékoztatnom kell az állampolgárokat erről a tényről.”

Nem tudjuk, mit akart mondani, mert megelőzték a dolgot: tíz nap múlva megölték! Vajon kik? Egy kódorgó, magányos gyilkos, aki szórakozásból elnökökre vadászik? Egy olyat még a magyar rendőrség is elkapott volna! Vegyük tudomásul: ma elnököt gyilkolni csak a biztonsági szolgálatok közreműködésével lehet, akik a bűnbakról is jó előre gondoskodnak, majd biztos kézzel örökre elhallgattatják.

Zbigniew Brzezinski nemrég tárta fel, hogy 1973. július 3-án az amerikai nép és a kongresszus tudta nélkül Carter elnök jóváhagyott egy 500 millió dolláros keretet egy nemzetközi terrorista mozgalom létrehozására, amelynek a feladata az iszlám fundamentalizmus terjesztése volt Közép-Ázsiában a Szovjetunió megrendítésére. Ennek a CIA a Cyklon (jó, hogy nem CyclonB!) Művelet fedőnevet adta és a következő években négymilliárd dollárt költött iszlám kiképző iskolákra Pakisztánban. (A talibán szó tanulókat, tanítványokat jelent – igen, a tálibok az USA tanítványai voltak.)
Fiatal zelótákat küldtek a CIA virginiai kémképző intézetébe, ahol az al Qaida következő nemzedékei tanulták a “szabotázsbeli jártasságot” – magyarán a terrorizmust. Másokat a brooklini Iszlám Iskolába küldtek, ahonnan a balvégzetű ikertornyokat is látni lehetett.
Pakisztánban a kiképzést a brit M16 nevű titkosszolgálat és a SAS (Special Air Service), a légierőhöz tartozó titkosszolgálat irányította.
Mindezek ellenére van olyan amerikai, aki azt állítja, hogy: “Az al Qaida kiképző táborok kisdedóvók voltak a világnak a georgiai (USA) Fort Benningben található, vezető terrorista egyeteme mellett. Ezt egészen a közelmúltig csak úgy ismerték, hogy a School for Americas (Iskola Amerikákért). A neveltjei közé tartozik a guatemalai népirtó kormányok minisztereinek a fele, az El salvadori hadsereg tisztjeinek a kétharmada, akik – az ENSZ szerint – a legszörnyűbb embertelenségeket követték el az ország polgárháborúja alatt, valamint Pinochet titkosrendőrségének a vezetője, aki a chilei koncentrációs táborokat igazgatta.”
Így működik az amerikaiak “terrorista káderutánpótlás” nevelése.
Mivel az USA kormánya a Talibant támogatta, ezért a Wall Street Journal megállapította: “A Taliban az a szereplő, amely a leginkább képes a béke megteremtésére. Ezenkívül kulcsszerepük van abban, hogy az országot, mint Közép-Ázsia hatalmas olaj, gáz és egyéb kincseinek export szállítási útvonalát biztosítsa.” Hát igen, az amerikaiak által kiképzett „Jó Taliban”!

2001. szeptember 10-én, tehát egy nappal a tornyok elleni támadás előtt egy James Dorian nevű energiaügyi szakértő írta az “Oil and Gas Journalban”: “Aki a Közép-Ázsiából kivezető olajvezetékek felett rendelkezik, az fogja szabályozni a jövőbeli szállítások irányát és mennyiségét, valamint az új termelésből származó nyereségmegosztást.” Tetszik már érteni, hogy Obamának miért lett fontosabb az „afganisztáni rendezés” mint az iraki?

Csoda ezek után, ha sokan úgy vélekednek – amiben megerősíti őket a hivatalos magyarázat rengeteg védhetetlen megállapítása is -, hogy a tornyok elleni merénylet “inside job”, azaz “belső munka” volt? Olyan, amilyeneket a Northwood Művelet előirányzott. Persze, mi ezt nem fogadjuk el, ugye elvtársak, annak ellenére, hogy a merénylet után az izraeli Haaretz jelentése szerint “Bibi” (Benjamin) Netanyahu kijelentette, hogy az “jól jött Izraelnek”. Szó szerint a következőket mondta: „Nekünk egy dolog nagyon a javunkra szolgált, ez pedig az ikertornyok és a Pentagon elleni támadás, és az amerikaiak küzdelme Irakban.” Ezek a háborúk – mondta Netanyahu – „számunkra kedvezően változtatták meg az amerikai közvéleményt.” http://haaretz.com/hasen/spages/975574.html

Mire következtetünk mi ebből? A politikai korrektség keretein belül természetesen csak arra, hogy a fanatikus muszlim fundamentalisták ilyen óriási méretű öngyilkos merénylet megszervezésére is képesek csak azért, hogy Izrael kedvében járjanak, és az USA-nak jogcíme legyen Afganisztán megtámadására. (Végül is az USA “tálib”-jai, azaz tanítványai. Akkor profiknak kellett lenniük. Nem?) Még azt is megtették, hogy kihasználva a Pentagon feletti befolyásukat, az amerikai légierő számára terrorizmus és gépeltérités elleni hadgyakorlatot szerveztek(!), ami miatt szegény légierő azt hitte, hogy az eltérített gépek a hadgyakorlat szereplői, és ezért nem fogták el őket: hadd hadgyakorlatozzák a gépeltérítést zavartalanul. Félelmetes a muszlim szervezőképesség. Sátáni! Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy közvetlenül a merénylet előtt minden épületet elképesztő összegekre biztosítottak, mégpedig – micsoda megérzés – terrorista támadás esetére, és véletlenül még az is összejött, hogy az épületek csaknem üresek voltak a megfelelő pillanatban. Hát nem fantasztikus? Ezek a muszlimok mindenre gondoltak! Ilyenre tényleg csak a legelvetemültebb és ördögien okos terroristák képesek. Hogy az épületek nem muszlim, hanem zsidó tulajdonban voltak? Ilyen részletekkel nem foglalkozunk.

A Taliban ezek után elvégezte a dolgát, a Szovjetunió széthullott, és megkezdődhetett a harc Közép-Ázsia természeti kincseiért.

Az újonnan függetlenné vált közép-ázsiai országok lelkesen, felszabadítóként fogadták a külföldi befektetőket és hozzánk hasonlóan utat mutattak az oroszoknak. „Tovariscsi konyec!” Ugyanolyan hülyék voltak, mint mi, Antall vezetésével. Putyinnak kellett az elnöki székbe kerülnie ahhoz, hogy az oroszok magukhoz térjenek a Szovjetunió széthullása okozta döbbenetből és zűrzavarból, és akkor, a Nyugat több éves előnyével elkezdődött a második “Great Game”, a “Nagy Játék”, ahogy a 19. században az oroszok és az angolok között a Közép-Ázsia feletti uralomért folytatott harcot nevezték annak idején. De valami megváltozott. Az egyik érdekelt taktikája. Az igazi, eredeti “Great Game” idején mindkét érdekelt teljes uralomra törekedett, és emiatt egymásnak feszülve dulakodtak, mint a sumózók. Ki szorítja ki a másikat a dohjóból (a körből), azaz a küzdőtérről? A cselgáncsozónak más a módszere. Nem feszül neki az ellenfélnek, hanem ha az hátra löki, akkor nem ellenszegül, hanem hátra lép, és az ellenfelet is maga után rántja: hadd repüljön kétszeres lendülettel. Még le is fekszik a magára rántott ellenfél előtt, hogy lábbal is segítse annak minél magasabb ívű röptét a feje felett, majd egy hátrabukfenccel föléje kerül. Putyin, a fekete öves cselgáncs mester, sikeresen alkalmazta ezt a taktikát a sumózó, ahogy régebben mondták a pesti szlengben, a “kajakból”, azaz csak erőből dolgozó, izomagyú, korlátlan hatalomra törekvő és a birodalmi önhittségtől (imperial hybris) megszédült angolszászokkal szemben.

Folytatjuk

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A vérükben van! – avagy Vigyáztam! Uniós tagállam, jó barát! Figyelsz ugye?
Cigányok próbálták megzavarni Vona előadását, a rendőrök lekapcsolták őket
Polgári engedetlenség a BKV ellen
Close