De hát én azt hittem… – avagy A nemzeti pofára esés napja

Pedig higgyék meg nekem, egész szépen indult ez a mai nap is. Az Úr 2010. évében, Szent András (vagy ahogyan a székelyek tartják Enyészet) havának sorrendben 16. napja. Mintegy az urbánus frazeológia (gyengébbek kedvéért: városi szóhasználat) gyöngyszemeként, egyúttal hiányos műveltségem fehér foltjainak satírozgatása végett, autentikus forrásból végre képbe kerülhettem az ún. „dákó-román” elmélet valódi eredetével kapcsolatban. Talán emlékeznek még a nagy román Kondukátorra, az oly dicstelen véget ért Nicolae Ceausescu-ra, akinek egyik kedvenc favoritja, hogy ne mondjam, egyenesen vesszőparipája volt e témakör.

No, mármost (számomra legalábbis) igencsak meglepő módon, kiderült, hogy a darab ideig a világ központjának szerepkörében tetszelgő Róma alapítói – most kapaszkodjanak meg! – nem ketten, hanem hárman voltak! A háromság más kettejét, vagyis Romolust és Remust (ha máshonnan nem is, de legalább Rémusz bácsi meséiből) mindannyian jól ismerhetjük. Hiába no, mit tesz a jó marketing! Nem igaz? Szóval, hogy szavamat szavamba ne öltsem, itt van ez a szegény szerencsétlen harmadik fiú, akit úgy híttak, hogy Romanus. Hát bizony, a sors elég mostohán bánt ezzel a Romanus gyerekkel, mivel a két bátyja már ideje korán rázizzent a farkas emlőire (autentikus kifejezéssel élve: a csecseire), szegénykémnek nem maradt más, mint az apafarkas dákója. Ahogyan azt koszorús költőnk Petőfi Sándor énekli a Helység kalapácsa című hőskölteményében: „innen ez elnevezés”. Most legalább mindannyian választ kaphattunk ezen fontos történelmi témájú kérdésre végre valahára.

Szóval, a lehető legjobban indult a nap, erre mit olvasok a villanypostafiókomba beszállingózott delejlevélben? Nem mást, mint ami itten következik:

„A Jobbik kilépett az alkotmányozásból és ma tüntet a parlamentnél

Szerző: mti – 1órával ezelőtt

Az alkotmányozó bizottság kormánypárti többsége elutasította többek közt a Szent Korona-tanon alapuló új alaptörvényre tett indítványunkat, a magyar föld és természeti kincseink idegen tulajdonba adásának, illetve honvédjeink hadüzenet nélküli külföldi bevetésének tilalmát. A fideszes képviselők ugyanígy vita nélkül lesöpörték a szociális jogállamra, az államfő nép általi megválasztására, a mentelmi jog eltörlésére, az országgyűlési képviselők visszahívhatóságának megteremtésére, valamint az álláshalmozás megszüntetésére vonatkozó kezdeményezéseinket. A testület ugyan megosztott volt, de 10:20 arányban leszavazta a Jobbik azon javaslatát is, amellyel a magyar közéletet tisztítaná meg azoktól, akik vezető szerepet vállaltak az előző, szocialista rendszer működtetésében. A Jobbik 27 javaslatából a bizottság mindössze hármat engedett tovább a plenáris ülésre: a magzati élet védelmét, a határon túli magyarság szavazati jogának megadását és a mindenkori kormányfő egyszerű bizalmatlansági indítvánnyal történő leválthatóságát. A javaslataink döntő többségének leszavazásával a Fidesz saját szavazóinak zömét is arcul csapta.

Novák Előd, a Jobbik alelnöke”

Bírósági szakba jutott szocialista polgármesterek kedvenc szavajárásával élve: ÁCSI GITÁR!

A népi naivitás állapotában leledző olvasóink közül – mán, ha egyáltalán akad még ilyen – most bizonyára többen a szívükhöz kaptak. Kérem, ne tegyék!

Pedig első megrökönyödésünkben feltehetnénk magunknak egy néhány kérdést.

De hát ők aszonták, hogy nemzetiek…!

És akkor nem helyezik vissza jogaiba és folytonosságába a Szent Koronát? Ki akarják szúrni az emberek szemét annyival, hogy említést tesznek a Szent Koronáról a preambulumban? (Örüljetek, hogy egyáltalán ezt kiharcoltuk nektek!)

De hát ők aszonták, hogy el fognak számoltatni…!

És akkor maradhatnak a közéletben azok, akik vezető szerepet vállaltak az előző, a szocialista rendszer működtetésében? Hát miféle elszámoltatás ez?

Az egyszerű mindig nagyszerű. Egyszerűségében áll nagyszerűsége, s higgyék meg nekem, ezúttal sincs ez másként. A válasz most is nagyon egyszerű, de ahogy a mostanság az újra nyeregbe került hatalom részéről mellőzött Bogár professzor úr szokta volt mondani, zárva tartják a diskurzusteret, nem engedik elbeszélni és kibeszélni a dolgokat, feltenni az igazán lényeges és fontos kérdéseket, melyre bizonnyal mindannyian tudjuk a választ. Érdekes kettőség ez, kicsit a mesebeli „hozott is ajándékot, meg nem is” lányra emlékeztet. Muszáj valamit felmutatni a gyarmatokon lázongó és egyre elégedetlenebb bennszülötteknek, de mindezt úgy kell tenni, nehogy magukra haragítsák a gyarmatbirodalom szívében székelő kenyéradó gazdát.

Képzeljék el, milyen az, amikor a kétharmados forradalmárok pártja nem a nemzetért akar cselekedni, ha most, amikor állítólag a népért, a néppel a népnek, ilyen lényeges kérdésekben oda szavaztak, ahova szavaztak. Belegondolni se merek!

Ennyi mozgástérre ad lehetőséget a gyarmati létezés?

Még a képviselők visszahívhatóságának ellenzését megérti az ember, mammon világában a kicsinyes önzés, a kipróbált és jól bejáratott anyagi haszonszerzés már-már rutinszerű érdekkapcsolati hálóit senkinek sincs kedve újraszövögetni, Pókembernek a moziban a helye. Még az álláshalmozás is elmegy sok szódával. A mentelmi jog már nehezebb dió, de talán még arra is vevő lenne a nép, megfelelő marketing munkával minden be- és megmagyarázható.

Csak 1 valami nem.

Pontosabban nagyon is jól tudjuk, hogy miért nem. Miért nem térhet vissza a nemzet az idegen elnyomás előtti állapotokhoz, miért nem lehet, vagy még inkább (igen, azt hiszem ez a pontos szóhasználat!) miért nem szabad, hogy a Szent Korona visszahelyeztessék jogfolytonosságába.

Idézzük a jelenleg hatályos alaptörvény „Általános rendelkezések” című első fejezetéből a 2. § 2. bekezdés szövegét:

„A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”

Hát ez az! Ugye mondtam!

Abban a pillanatban, hogy őfelsége a magyar Szent Korona visszahelyeztetik jogaiba, már nem a népé minden hatalom, hanem a Szent Koronáé!

Abban a pillanatban már nem a nép szuverén, hanem a Szent Korona!

Abban a pillanatban minden a Szent Koronáé.

Abban a pillanatban megszűnik az Európai Uniós tagságunk is, hiszen a jogalkotást (meg egyáltalán minden mást is) beleértve a Szent Korona felett már csak maga a Jóisten van. Istent pedig senki és semmi nem helyettesítheti. Még az Európai Unió sem!

A végére hagytam a slusszpoént. Mammon világában a pénz – s egyúttal sajnos ma még a világ – urainak szemszögéből legfontosabb szempont, abban a szent pillanatban, hogy a Szent Korona visszahelyeztetik jogaiba, megszűnik hazánk államadóssága is, hiszen nem vagyunk jogfolytonosak azokkal, akik azt felvették. Azonnal leállna a pénzszivattyú.

Hát ezért nem szabad visszaállítani a Szent Korona jogfolytonosságát! Hát ezért nem szavaznak meg alapvető fontosságú kérdéseket a kétharmados forradalmárok, ha még oly nemzetinek is nevezik magukat. Ők bizony akkor is csak bábok, dróton rángatott kiszolgálói a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchiának. Amolyan „jóféle” komprádor burzsoázia, a szavazófülkék magányához illő diszkrét bájjal.

The show must go on!, azaz a műsornak folytatódnia kell! Van még lerabolható vagyon, van még mozdítható haszon, van még szolgasorba, bérrabszolgaságba hajtható engedelmes barom, aki kitermeli a profitot.

Mindazok számára, akik velem együtt úgy gondolják, hogy egyszer mindennek eljön az ideje, álljon itt tanúbizonyságul, egyszersmind okulásul a Napvágás „Volt egyszer egy királyság” című szerzeménye, mely emlékezetünkbe vési, honnan jöttünk, kik, és milyen kincsek birtokában vagyunk ebben a gyönyörű hazában. Egyedülállóan csodálatos a magyarság, a Jóisten népe, legyünk hát méltók Szent Koronánkhoz!

„Volt egyszer egy királyság, amelynek a közepén az Isten lakott.

Jelenléte annyira áthatotta az ott élő emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr nevét használták. Úr, Uruszág, Ország – mondogatták királyságukról.

Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet legkisebb egységéről.

Benne volt az Isten lelke a föld erejében, a Nap sugarában, és a szél zúgásában.

A Teremtés, a Mindenség koronája volt ez a királyság. Isten országa, a világ nyolcadik csodája.

A Mindenhatónak, a földnek és a népnek az egységét pedig az égből alászállott Szent Korona pecsételte meg.

Az itt élő emberek annyira szerették az összetartozás égi jelét, hogy végül egylényegűvé váltak vele. Bennük, általuk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő alattvaló szívében ott ragyogott. Ez volt az egyetlen fénylő tökéletesség, mely összefűzte mindazokat, akik valaha ebben a királyságban éltek. Az élő és a holt összetartozott, mert a Szent Korona királysága nem szűnt meg a halállal.

Ez az evangéliumra épült ország jelként lebegett ég és föld között. A világ más birodalmai úgy is nevezték Arhiregnum, azaz őskirályság, főkirályság, mintakirályság.

Ebben a hazában az országos tisztségek viseléséért nem járt fizetség, mert a szolgálat maga volt a dicsőség.

A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy senki ne térjen el az örök Rendtől.

A mércét, mellyel a Szent Király megvalósította a Mindenható tervét, Fehérváron őrizték örök emlékeztetőül, hogy sohase felejtsék el, mindenki azonos az Ítélő előtt.

Az emberek a szerződéseiket az Isten papjai és szerzetesei előtt kötötték, mert vallási szertartás volt minden egyezség. A szerződésszegés pedig a Teremtő megsértését jelentette. Az igazság szeretete igazgatta ezt az országot, mert az igazságérzet nem más, mint Isten szeretete.

Ez az ősi, égi eredetű királyság valaha a Magyar Haza volt.

Isten és a Szent Korona nevében, teremtsük újjá!”

Ez ilyen egyszerű!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő