Csirketalp a vasárnapi börtönmenü

BOLÍVIA:  Tóásó Előd csaknem száz napja van előzetesben a világ egyik legdurvább börtönében

Olyan durva, hogy már turistalátványosság – ilyen börtönben várja a vádemelést Bolíviában Tóásó Előd, aki Rózsa-Flores Eduardo informatikusa volt. Conchocorito – így nevezik a bolíviai San Pedro börtön politikai foglyok és kábítószerfüggők számára elkülönített részét. Mintha börtön lenne a börtönben. A rabok kétszer kétméteres zárkákban vannak, maguk eszkábálta rezsókon főznek abból, amit a rokonok behoznak nekik. A falakból életveszélyes vezetékek lógnak, a rabok között rendszeresek a véres verekedések, gyilkosságok. Tóásó Előd, az Eduardo-csoport informatikusa 90 napja él itt. A napokban meglátogatta őt a Babtista Szeretetszolgálat önkéntese, Lukács Csaba.

„Európai szemmel megdöbbentő a látvány, bár Előd szárnya a VIP-részlegnek számít. Korábban egy fénytelen betonlyukban tartották, ahol csak gyertyánál látott valamit” – meséli Lukács. Nem is börtön ez, inkább börtönváros kétezerötszáz lakossal. A rabok saját törvények szerint maguk intézik el a vitás ügyeket. A börtönvárosban boltok, kocsmák, kábítószer-laboratóriumok is működnek. A rabok nappal szabadon kijöhetnek a celláikból. Korábban pénzért turisták is látogathatták a San Pedrót, de ezt megtiltották, mert a külföldiek ott vették a kokaint.

Lukács Csaba nyolc napig járt be Tóásó Elődhöz, és mindennap több órát töltött a cellájában. Azt mondja, az előzetesben lévő magyar fogoly változó lelkiállapotban van. Heti rendszerességgel látogatja egy bolíviai magyar nő, aki a család megbízásából élelmet visz neki. Emellett néha elérhető a folyosói telefonon. Ott nővére tartja vele a kapcsolatot. A nyomozás még folyik, vádemelés a közeljövőben nem várható.

„Furcsa – mondja a szeretetszolgálat önkéntese. – Hét kilométerre nőttünk fel egymástól Erdélyben. Én Parajdon, ő Szovátán. És 14 ezer kilométerre Erdélytől ismerkedtünk meg.” Tóásó Előd az első időszakban a rabtársak kegyelemkenyerén élt, majd meglátogatta őt a Buenos Aires-i magyar nagykövet, később a helyi magyar hölgy. Azóta könnyebb az élete. Nappal kimehet a kis udvarra, munkát is végezhet: írni-olvasni tanít egy négyszeres gyilkost. Közben egyre jobban beszél spanyolul. A börtönben kerüli a konfliktusokat, Ungarónak, azaz magyarnak becézik, és nevetnek az akcentusán.

La Pazban, Bolívia fővárosában most tél van, és a 3600 méter magasan fekvő városban éjjel minusz öt fok is előfordul. A börtönben nincs fűtés, így Tóásó legjobban a meleg holminak örült. A börtönkosztot Lukács Csaba is megkóstolta: a vasárnapi ünnepi ebéd csirkeleves volt, amelyben egy csirke talpán kívül semmit sem talált.

Józsa Mátyás, Magyarország Buenos Aires-i nagykövete áprilisban, Rózsa-Flores Eduardo, Magyarosi Árpád és Michael Martin Dwyer bolíviai meggyilkolása és Tóásó Előd letartóztatása után utazott Bolíviába. Most azt mondja, nincs információja arról, mikor juthat az ügy vádemelési szakaszba. „Tóásó Előd nem terrorista, ebben biztos vagyok. Egy talán kissé naiv fiatalember, aki segített Rózsa-Floresnek, és belekeveredett egy ügybe, amelyhez nem volt köze” – mondja. Kezdetben a baloldali bolíviai elnök azzal vádolta meg Magyarországot, Romániát, Horvátországot és az Egyesült Államokat, hogy részesei voltak egy összeesküvésnek, amelynek célja az ő meggyilkolása volt. Józsa Mátyás Bolíviában igyekezett megértetni a hatóságokkal, hogy bármi is volt Rózsa-Flores és társainak célja, a magyar kormánynak, a magyar államnak ahhoz nincs köze. Ezt tudomásul is vették. A nagykövet szerint az ügy háttere az ország belső feszültsége: az indián őslakosság által lakott szegény részeken, ahol a népszaporulat magasabb, az indián származású baloldali elnök számíthat a tömegek szavazatára. A nyugati, úgynevezett félholdtartományok viszont sérelmezik, hogy a nagyrészt ott megtermelt javakat a kormány elvonja, és a szegényebb indián országrészekbe csoportosítja át. Emiatt erősödtek fel az autonómiakövetelések. Az elnöknek, Evo Moralesnek pedig kapóra jött egy összeesküvés-elmélet. Decemberben elnökválasztás lesz. A magyar hatóságok nem ismernek semmilyen bizonyítékot arra nézve, hogy Tóásó Előd részese lett volna valamilyen terrorista összeesküvésnek. Vallomásában azt mondta, Rózsa-Flores Eduardo elvette az útlevelét, fizetést nem adott neki, de ha szüksége volt valamire, adott neki készpénzt. Eduardo fizette az élelmet és a szállást, részben helyi ellenzékiek forrásaiból. Tóásó a csoport informatikai problémáit oldotta meg, internetes kapcsolatot épített, szoftvereket telepített. A nagykövet szerint Tóásó Előd szófogadó, nyugodt, csendes, jó szándékú, jóindulatú fiú. „Abban bízott, hogy érdemes maradnia itt, ahol munkát kapott és világot láthatott. Nem ismerte fel, hogy hibát követ el.” Az ügyész a nagykövettől legalább fél évet kért a nyomozás lezárására és a vádemelésre, de ez az idő ennél hosszabb is lehet.

Ettől fél Tóásó Dénes Edit, Előd Tatabányán élő nővére is. Ő az interneten mozgalmat indított öccse kiszabadítására. Százezer aláírást gyűjt az elnöknek a kegyelemért. Emellett adományokat is kér, hogy ki tudják fizetni Előd ügyvédjét. Ő évi 15 ezer dollárért vállalta a védelmet. „Ügyvéd nélkül nincs esélye, ügyvéddel talán van” – mondja Edit. A nővér szerint Elődöt egyáltalán nem politikai nézetei vezették Bolíviába. „Tanár volt, havonta 84 ezer forintot keresett. Ebből nem lehet megélni. 28 évesen, egyedülállóként elment szerencsét próbálni.”

Újvári Miklós

Vasárnap Reggel Online

2009.07.19

Forrás: Tóásó Előd honlapja

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!