Csapó Endre: A fő feladat a béke megőrzése Európában

Megjelent a Magyar Élet 2014. szeptember 11-I számában

„Ha Oroszország folytatja konfrontációs politikáját, ki fogják zárni a világgazdaságból.” Ezt Balázs Péter volt külügyminiszter mondta öt hónappal ezelőtt, március 25-én, mint az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatóságának helyettes vezetője. Jelezte, hogy a kereskedelmi főigazgatóságon már dolgoznak a szankciós forgatókönyveken, amelyek némelyike szükség esetén nagyon brutális lesz.

Ez a nyilatkozat sok mindent elárul. A világgazdaságbóli kizárás erős túlzás, erre az Európai Unió nem képes. Annak viszont jelentősége van, hogy az ukrajnai zavargások kirobbanása után hamarosan felkészült az EU a szankciókra egy USA-gerjesztette konfliktusban, amik elsősorban Európának ártanak.

A jelenlegi ukrán válság azután robbant ki, hogy Mikola Azarov, a közismerten oroszbarát ukrán kormányfő – az Ausztriában tartózkodó Viktor Janukovics elnök helyett – 2013. november 21-én hivatalosan bejelentette, miszerint Ukrajna az eredeti tervekkel ellentétben nem írja alá Vilniusban az Európai Unióval előkészített társulási egyezményt. Gyakorlatilag Azarov bejelentését követően kezdődött még aznap este a kijevi Függetlenség téren (Majdan Nyezalezs nosztyi), majd később több más nyugat-ukrajnai városban az a tüntetés- és tiltakozássorozat, amely aztán változó intenzitással, változó főszereplőkkel és változó célokkal január végére Azarov és kormánya bukásához, február 18–21-re pedig a Janukovics-rezsimet megdöntő felkeléssé vált

Nézzük távolabbról. Száz évvel ezelőtt kezdődött az a háború, amelybe annak félidejében Amerika becsatlakozott, majd befejeztével Közép-Európa rendje összeomlott. Rá negyed évszázadra a nemzetközi bankárok által finanszírozott, 1917-ben létrehozott Szovjetuniót megajándékozták Közép-Európa birtoklásával – 45 évre.

Végre 1989-ben a szovjetállam összeomlásával megszűnt a kétpólusú világrend, Európa újra egyesülésével megindulhatott a helyreállítás minden vonalon.

Egyúttal fölöslegessé vált Európa nyugati felének további amerikai katonai megszállása. Szükségtelenné vált a Nyugat-Európát állítólag fenyegető szovjet veszély elhárítására létrehozott és fenntartott NATO is. Illendő eltávozásuk elmaradt, feledésbe ment. Az amerikai jelenlét – láthatóbban inkább gazdaságilag és politikailag – megszokottá vált, ezt megpecsételték katonai szövetségesi, baráti viszony nyilvánításával, amit például a németek (azután, amit kaptak a fejükre) megtisztelő gesztussal, alázattal elfogadtak. Lehet hogy taktika volt, annak tudatában, hogy minden további európai felemelkedés a német gazdasági, műszaki és tudományos zsenialitásra alapoz, hogy túlélik a megaláztatást, hogy Németország egyszer ismét Európa meghatározó tényezője lesz. Legyünk őszinték, jobb mint akármelyik másik, legfőképpen mint az amerikai.

Európánal békére van szüksége. Mi magyarok tudjuk legjobban, hogy a béke, és csak a béke állapota adja meg az előremenetel lehetőségét. Minden háború visszavet. Csakis tartós békeállapotban érhető el Európa számára a függetlenség, aminek eljövetelét minden háborús állapot késleltet. Mi a tanulság ebből ma?

Az ukrán válságra Európának nincs szüksége. Szakállas kérdés, hogy hol van Európa határa. Meddig értelmes kíterjeszteni az európai kultúregység határait annak veszélyeztetése nélkül, hogy ne sérüljön, fel ne híguljon az az ethosz, ami sajátosan európai. A magyar művelődéstudomány már a múlt század elején megállapodott abban, hogy Európa ott végződik, ahol az ortodoxia berendezkedett. De Gaulle az Uralnál jelölte meg a határt.

Maradjunk az Európai Unió mai állapotánál. A nagy terjeszkedés ugye 2004-ben történt. Tegyük fel a kérdést: integrálódott-e tíz év alatt a nagy lépés egésze? A válasz: egyike sem. Akkor mi a fenét akarunk betörni Ortodoxiába? Miért akarunk kebelünkre ölelni olyan államot, amely még az államalapítás kísérletező brutalitás állapotában van? Mire jó Európának jelenlegi fegyvertelen békés állapotát agresszióra váltani szemben azzal a nagyhatalommal, amely a világ hadi felszereltségében a második helyen áll? Észnél vagyunk Brüsszelben, Berlinben, Párizsban? Amerikának ez a háborús kalandja, Európa tragédiáját hordozza.

Oroszország veszélyes. Mindigis veszélyes volt. Veszélyes a medvét szigonnyal bökdösni. Oroszország sebzetten és megalázva jött ki a szovjet kalandból, amibe a New-York-i kapitalisták vitték be. Most még csendes, most kezdi összeszedni magát. Mi magyarok ismerjük a liberális demokráciába való átmenet súlyos átkait, amiből most igyekszük kikászálódni. Oroszország nagy és hatalmas, a liberális kátyúból kilépett, és elhatározta, hogy saját talpára áll.

Ez volt az a lépés, ami borzolja a nyugati politika kedélyeit. Innét ered, hogy a kétpólusú világhatalom keleti pólusának összeomlása nem tette egyértelművé a nyugati pólus egyeduralmát a világ felett. Közelebbről: az Egyesült Államok még nem tekintheti magát abszolut rendező világhatalomnak, noha felfegyverkezettsége és jelenléte a világ minden támaszpontján abszolut katonai hatalmat képvisel, a világgazdaság területén viszont új nagy gazdasági hatalmak kialakulása folyik. Amerika a gazdasági globalizmus olyan birtoklására törekszik, mint amilyen a fegyverzeti globalitása.

Amerika a liberális demokrácia terjesztésével kívánja megszerezni gazdasági globalitását. Számára kedvezőtlenül alakult Oroszország piaci kapitalizmusra váltása. Putyin 15 éves uralkodása során Oroszország egyremásra eltér a liberalizmus elveitől, azoktól ahol ugyebár az egymást váltó pártkormányok kiszolgálják a pénzintézetek-vezette piacgazdaságot. A nemzetközi érdekeltségeket korlátok közé szorította, a kormányzást az ország érdekei szolgálatára állította. Elképzelhető, hogy milyen reményeket veszített el a New York-bázisú pénzhatalom – nem tudott berendezkedni a Föld legnagyobb államában, ahol még csodálatos mennyiségű ásványkicsek várnak feltárásra.

Mindezek tetejébe Putyin elnök létre akarja hozni az Európai Unió hasonmását a Szovteunió romjain, illetve annak volt területein, ami Ázsiának is és a földrajzi Európának is tekintélyes részét foglalja magába. Az Eurázsiai Unió tervét három évvel ezelőtt jelentette be, 2011-ben Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország egyesítésével közös vámuniót hozott létre, 2012. január elsejétől pedig létrejött az Egységes Gazdasági Térség, amiről már megállapodtak a három ország vezetői.

A Térség keretében 165 millió emberre kiterjedő egységes piacon egységes gazdasági jogszabályok segítik a vállalkozásokat, és szabaddá teszik a tőke és a munkaerő áramlását. A három ország közös versenyjogi szabályokat alkotott, és egyetértésben kidolgozták a gazdasági jogszabályok technikai részleteit, illetve a mezőgazdasági támogatások rendszerét is. Az Eurázsiai Unióban is bevezetik a vízummentességet, majd a schengeni zónához hasonló, belső határok nélküli államot hoznak létre, amely már nemcsak gazdasági, de vélhetően politikai közösség is lesz.

 Az Eurázsiai Gazdasági Unió, amely 2015. január 1-től váltja fel Oroszország, Belarusz és Kazahsztán Közös Gazdasági Térségét, közös valuta bevezetését tervezi. A szövetség pénzpolitikai osztályának vezetője a Rosszijszkaja Gazetának elmondta, ennek előkészítéseként szélesebb körben kívánják használni a három ország valutáit. Jelenleg a hármas egymás közötti elszámolásainak 50 százaléka rubelben, 40 százaléka dollárban és 8–9 százaléka euróban történik, a többi részesedése elenyésző. A pénzügyi integrációnak különös fontosságot adnak az Egyesült Államok és az Európai Unió által az orosz bankszektor ellen bevezetett szankciók.

Most megtört a lendület, tavaly decemberben Ukrajna jól előkészített csatlakozását a nyugatról szervezett zavargások meghiúsították, az USA és EU-beavatkozás mérgesítette el a helyzetet.

Ha voltak is olyan tervek, amelyek Oroszországot is az Európai Unió tagjává kívánta tenni, amiben egyvégben lenne a földrajzilag meghatározott Európa, a jelenlegi fejlemények után ez ma már elképzelhetetlen. Jelenleg Ukrajna elragadása történik a tervezett orosz uniótól.

A Penta politikai kutatóközpont vezetője, Karaszjev a Gordon ukrán internetes kiadványnak adott interjújában úgy vélte: Putyin „piros vonalat akar húzni” a térképen, amit a Nyugat nem léphet át. „Ez itt az orosz világ, amely ott van, ahol oroszul beszélnek, azaz hozzátartozik Ukrajna déli és keleti része is” – fogalmazott. Szavai szerint ugyanakkor a Nyugat máshol húzta meg ezt a „piros vonalat”, arra az álláspontra helyezkedve, hogy Moszkva semmilyen formában nem avatkozhat be Ukrajna belügyeibe. Karaszjev hangsúlyozta, hogy most dől el, hol lesz az „orosz birodalom” határa. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt húsz évben „szimbolikus” volt a határ Oroszország és Ukrajna között. Így többé-kevésbé nyugalom volt Ukrajnában azért, mert a Nyugat és Oroszország nem követelte olyan vehemensen mint most, hogy Kijev döntsön, melyik oldalhoz csatlakozik. „Majd megmozdult a világ, megkezdődött a gazdaság és a politikai földrajz átalakítása”. Véleménye szerint még most is folyamatban van a Szovjetunió szétbomlása. „Ukrajna pedig csak most, a háborún keresztül kezd igazi nemzetállammá válni” .

Érdekes interjút közöl a Novoje Vremja Vlagyimir Lukin Ukrajnába küldött orosz emberjogi ombudsmannel, aki szerint az orosz hadsereg nem vonult be Ukrajnába, pedig megtehette volna. Nem is fog bevonulni. Az orosz hadvezetés mindig csak annyit vet be, amennyi éppen szükséges, ami ahhoz kell, hogy Porosenko felfogja a valódi helyzetet, és tárgyalóasztalhoz üljön azokkal, akiket Putyin kijelöl. Ezek olyan emberek lesznek, akik teljességgel alávetik magukat Moszkva akaratának. Olyanok, akik már most is a szeparatizmus magvait szórják szanaszét az országban. Putyinnak nem kell Kelet-Ukrajna. A szakadárok támogatásával csupán azt akarja elérni, hogy az ukrán vezetés térdre kényszerüljön, és elfogadja az ő játékszabályait. Azok pedig egyszerűek: Ukrajnának át kell térnie a föderatív államberendezkedésre, amelyben a szövetségi régióknak vétójoguk van az egész országot érintő döntésekben.

Ez lesz a garanciája annak, hogy Ukrajna ne léphessen be a NATO-ba – mondta Vlagyimir Lukin. A Donbasz lakossága ugyanis soha nem fog beleegyezni az Észak Atlanti Szerződés Szervezetéhez tervezett csatlakozáshoz, hiába rendeznek bármilyen népszavazást.

– Hogy meddig fog ez az egész tartani? Putyinnak nem sürgős. Az elnöki karosszék a Porosenko hátsója alatt izzik, az övé biztonságban van. Moszkva számára az volna az ideális, ha minden visszatérne oda, ahol Janukovics idejében volt. Csak most Janukovics nélkül. Az meg, hogy még mennyi ember fog meghalni, csakis az ukrán kormányzattól függ. Porosenkónak most még el kell húznia ezt a terrorellenes műveletfélét a parlamenti választásokig legalább, hogy fenntartsa a látszatot. De már ő is tudja, hogy veszített – idézi Vlagyimir Lukint a Novoje Vremja.

Majdnem hasonló véleményen van a Financial Times brit gazdasági és politikai napilap. Augusztus 30-án a szerkesztőségi cikk megjegyzi, hogy bár Kijev katonai segítséget kér, az ukrán hadsereg nyugati fegyverekkel való ellátása jelentős kockázatokat hordoz: növelheti ugyanis a közvetlen konfrontáció lehetőségét Oroszország és a Nyugat között. Ennek ellenére a Nyugatnak nem szabad elvetnie ezt a lehetőséget, amely szerint miközben fenn kell tartani a Vlagyimir Putyinra nehezedő nyomást, világossá kell tenni azt is, hogy mind Oroszországnak, mind Ukrajnának engedményeket kell tennie.

A brit lap szerint Ukrajnának hosszú távon a NATO-n kívüli, el nem kötelezett államnak kellene lennie, amely erős gazdasági kötelékeket alakíthat ki a Nyugattal és az Oroszország vezette Eurázsiai Unióval egyaránt. Kijevnek decentralizálnia kellene az országot a régiók javára, törvényi szinten kell garantálnia az orosz kisebbség és anyanyelve védemét, ami elég kell legyen Putyin aggodalmainak eloszlatásához, ám ehhez Oroszországnak ki kell vonulnia Kelet-Ukrajnából, fel kell hagynia a lázadók támogatásával, és helyre kell állítania Ukrajna szuverenitását.

Mind az orosz, mind a brit lap véleménye szerinti decentralizált, fedrális ukrán állam felelne meg a kárpátaljai magyar nemzetrésznek is, míg egy központi vezetésű ukrán nemzetállam üldöztetésüket, erőszakos asszimilálásukat eredményezné.

NATO támaszpontok

Lengyelországban, Romániában és a három balti államban létesít támaszpontokat az atlanti szövetség, és lesz gyorsreagálású alakulata is – közli a Magyar Távirati Iroda augusztus 31-én. A NATO az ukrajnai válságban követett orosz politika miatt kiépít öt állandó támaszpontot Kelet-Európában, és létrehoz egy négyezer fős gyorsreagálású alakulatot, a döntést minderről a közeli csúcstalálkozón hozzák meg – írta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS)  vasárnapi német lap.

A beszámoló szerint a 28 NATO-tagállam nagyköveti szinten már megállapodott a „putyini újorosz” politikára kidolgozott válaszlépéseket összefoglaló stratégiáról, amelyet a walesi csúcstalálkozón a legmagasabb szinten fogadnak majd el. A készenléti akcióterv nevű, 20 oldalas, titkos minősítésű dokumentum szerint Oroszország veszélyezteti az euroatlanti térség biztonságát és úgynevezett hibrid hadviselést folytat Ukrajna ellen. A FAS információi szerint a szövetség azt tervezi, hogy létrehoz egy-egy támaszpontot a balti államokban – Észtország, Lettország, Litvánia –, valamint Lengyelországban és Romániában. Ezek regionális felderítő, logisztikai és bevetési tervezési központként szolgálnak majd, személyzetük többnemzetiségű lesz, támaszpontonként 300–600 ember.

A NATO továbbá tervezi, hogy az öt tagállamban harcra képes, bevethető alakulatokat is állomásoztat majd határozatlan időre, rotációs alapon, és rendszeresen nagyszabású, több ezer főt megmozgató hadgyakorlatokat tart. A terv másik fő része egy 4000 fős, nagyon gyors reagálású alakulat összeállítása. Ez lenne a NATO “lándzsahegye”, egységei a tagállamokban állomásoznának és 2–7 napon belül bevethetőek lennének, az új alakulat harckészültsége így jelentősen meghaladja az úgynevezett NATO Reagáló Erő (NRF) harckészültségét.

A koncepció alapján javítani kell a szövetség valamennyi alakulatának reagálási képességén, hogy szükség esetén minél hamarabb felzárkózhassanak az elsőként harcba szálló alakulathoz. Az esetleges kelet-európai műveletek irányítására a jelenlegi német–lengyel–dán közös hadtestnek a lengyelországi Szczecinben telepített központját jelölik ki, az ott dolgozók létszámának növelésével egy 60 ezer NATO-katonát megmozgató művelet irányítására alkalmas központot alakítanak ki – írta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung.

– Magyar katonák a Baltikumban – cím alatt közli a Magyar Nemzet szeptember 2-án, hogy Magyarország felajánlást tesz katonai részvételre, ősszel száz magyar katona mehet a NATO gyors reagálású erőinek megerősítésére. Nocsak lesz megint keleti front? Háborús bűnösség, politikusok és katonák akasztása? Ötvenhatban felkelésre lázították a magyar népet, majd a szovjet lerohanás után csak lapítottak. Ja, akkor nem a liberális érdekeik voltak veszélyben. Évekig el fognak így maszatolni, amivel igazol-ják állandó katonai jelenlétüket.

A szankciók visszalőnek

– Önbecsapás azt állítani, hogy az Európai Unió szankciós politikája Oroszországgal szemben sikeres, hogy ennek folytatása elegendő, és meg fogja oldani a konfliktust – jelentette ki az Európai Unió állam- illetve kormányfőinek rendkívüli csúcstalálkozójára érkezve Orbán Viktor mi-niszterelnök. A kormányfő úgy véli: a konfliktust tárgyalásos úton lehet megoldani, a csúcstalálkozó pedig a jelenlegi politika áttekintésével és korrekciójával fog foglalkozni.

A miniszterelnök magyar újságíróknak nyilatkozott Brüsszelben, az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozója előtt augusztus 30-án, aminek során rámutatott: vita van arról, hogy a szankciók beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, s kiemelte, hogy ehhez „tudnunk kellene, mik is voltak pontosan a hozzájuk fűzött remények”. Elmondta, hogy voltak, akik úgy vélték: a szankciók eredményre fognak vezetni, és voltak mások, köztük ő maga is, akik szerint nem.

„Az én álláspontom az, hogy a szankciós politika eddig nem volt sikeres, és önbecsapás azt állítani, hogy igen, és elegendő ezt folytatni, és az majd megoldja a válságot” – húzta alá a miniszterelnök, aki szerint egy katonai konfliktust nem lehet szankciókkal megoldani, csak katonai erővel vagy tárgyalással, ám előbbit, szerinte helyesen mindenki kizárja, ezért csak a tárgyalásos rendezés vezethet eredményre.

„Magyarország a békében érdekelt” – jelentette ki a miniszterelnök, kifejtve, hogy Magyarország számára a béke és a nyugalom a legfontosabb, valamint az, hogy a szomszédos országokban, így Ukrajnában is béke, nyugalom és kiszámíthatóság legyen a mostani, növekvő veszéllyel és fenyegetéssel szemben.

*

Amerika ukrajnai kalandja megállította azt a fejlődési folyamatot, ami végre elindult az új évezredben azon a nagy kontinensen, amelynek a nyugati felét Európának nevezzük, a keleti felét pedig sommásan Oroszországnak. Olyan szerves együvétartozás talált magára, ami pontosan 1914-ben szakadt meg. Ebben a kilenc évtizedben Oroszország egy világrendező nagy társadalmi kísérletezés műhelye, tárgya és áldozata volt. Őrült agyakban megfogant eszmének, az emberi társadalom egyetlen kollektív foglalatának létrehozása nem orosz találmány volt, elmaradott állapotukkal kerültek annak végzetes vonzásába. A Nagy Szocialista Maszlag mámorában az oroszok Európa felének felszabadítóiként hitték magukat azután, hogy kielégíthették történelmi hódító mániájukat. Nem tudták, ma sem tudják, hogy egy nagy társadalmi kísérletezés médiumai voltak. Mellékesen javukra szolgált kultúr-Európa keleti felének kebelre szorítása. Különösen Magyarországon tapasztalták meg, hogy a Nagy Maszlagnak üres a magtára. Érdekes tapasztalat volt, hogy Kelet-Németoszág népe teljesen átadta magát a kommunista eszmének, ez tartott akkor is, amikor már foszladozott Oroszországban is a Nagy Bölcs Ideológia. Magyarországon pedig már majdhogynem működőképessé vált a szocializmus, az a gulyásosan másságos, amit csak az energiaválság idején kedvesen felkínált nyugati hitelek vittek válságba. Aztán jött Gorbacsov, akivel elhitették a nyugati elvtársak, hogy megmenti a szovjet államot a világ boldogulására, ha bevezeti a reformokat.

Aztán jött Putyin, akinek nem tetszett a liberális demokrácia és azok az elvtársak, akik az új nagy szabadságban hirtelen dúsgazdagok és hatalmasok lettek. Vagyis eluralkodott a nyugati módi. Csakhogy, ott ahol nagy a szegénység, kirívó a nagyon nagy gazdagság. Persze ezután is lesznek gazdagok Oroszországban, de nem az a nagyon liberális fajta. Nos, ez meg nyugaton nem teszik.

Ezzel a kis kerülővel jutunk el oda, ahol körültekintünk azt vizslatva, hogy mire lesz jó szankciókkal szétszakítani a végre száz év után összeállt gazdasági kapcsolatokat? A Föld kincsei, lehetőségei nincsenek elosztva országonként, hogy mindenkinek jusson. Ezért egymásra vagyunk utalva, kereskedni kell, például az energiáért azzal fizetünk, ami nekünk van. Most mehetünk majd energiáért Afrikába vagy Kanadába? Magyarország részére az újra megnyíló keleti piac életbevágóan fontos. Az ország talpra akar állni, ki akar szabadulni az uzsorások fojtogatásából. A szankció oda lök vissza. Most fel kell emelni a fegyverkezési kiadásokat is. És ez nemcsak Magyarországot érinti, hanem Európa talán minden országát.

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Lehet, hogy ez is amerikai cél, ne emelkedjen fel Európa vetélytársi szintre. Nehéz idők jönnek, nekünk magyaroknak tragédia lenne a nemzeti kormány sikertelensége a gazdasági téren ártalmas szankciók miatt.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)