KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Bósza János jún. 4-i pozsonyi beszéde

Tisztelt polgártársaim!

A mai Szlovákia területén élő magyar nemzetrész nem tehet arról, hogy a trianoni határokat igazságtalanul húzták meg, az itt élő népek megkérdezése nélkül, hogy hol, melyik államban szeretnének élni. Rólunk döntöttek, nélkülünk.

Ha annak idején igazságosan húzták volna meg a határokat, akkor a szlovák-magyar kapcsolatokat és a határkérdést egészen másképpen oldották volna meg, valahogy úgy, ahogyan annak idején a szlovákok kérték, ahogyan azt Štúr nemzedéke szerette volna, vagy ahogyan  Milan Hodža, Masaryk megbízott elnök képviselője 1918. december 10-én Budapesten szerződésben kijelölte az etnikai viszonyok alapján a demarkációs határvonalat. Nem így történt. A csehszlovák-magyar határt jóval délebbre, a mai szlovák-magyar határral azonosan húzták meg, a később elcsatolt három Pozsony környéki falut leszámítva. Az, aki többet kap, mint  ami jár neki, általában nem tiltakozik ellene. Tiltakozni azok szoktak, akiket sérelem ért, ebben az esetben a magyarok, akiknek a rovására mindez történt. Mi nem akarjuk Trianon felülvizsgálatát, csak igazságos megoldást a problémáinkra, azt, hogy az alkotmányban is szavatolt egyenlő jogokban és méltóságban a szlovákokkal egyformán lehessen részünk. Csak azt szeretnénk mi is, ami a szlovákoknak is megvan.

Kilencven évvel ezelőtt, a trianoni békediktátum aláírásával, 1920. június 20-án a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája következett be, a történelmi Magyarország területét földarabolták, és a magyar nemzet jelentős része más nemzetek államainak fönnhatósága alá került. A Szent Istváni Magyarország szét lett verve. Három és fél milliónyi magyar a határokon kívül rekedt.

Mindez a Szent Istváni Nagymagyarország szétverésének a szimbólumává vált, amikor a magyar politikai nemzet több száz éven át formálódó területi, történelmi, kulturális és nyelvi egységét erőszakkal szétszabdalták, az utódállamok javára. A történelmi Magyarországról olyan területeket választottak le, amelyek 900 éven át egy egységes birodalom részét képezték.

A szociáldemokrata Népszava akkor így írt: A Versailles-i szerződés bosszút jelent, ez a béke valójában nem is béke, ennek a békének szét kell esnie, amint a fejek lehűltek, és a véres bosszú felhői eltűntek a szemekből.

A magyarok hangulatát ez az idézet tükrözi vissza legjobban: Emelt fővel állunk a világ erővel kikövetelt békéje előtt. Megalázott minket Európa, amelyet egy ezredéven át védtünk a tatár, török és az orosz hódítókkal szemben. Eltapostak, szétszaggattak, halálra ítéltek minket, szétosztották ezt a gyönyörű országot, ahogyan az ördögök az Üdvözítő ruhájával tették. De megkopasztva, meggyalázva is tudjuk, hogy a lehetetlenből sohasem lesz megvalósítható: Magyaroszág él és túléli ezt. Minden becsületes nagymagyarországi polgár elhatárolódik attól, ami Trianonban történt. A magyarság nyomorúságának a visszhangja eljut az érzéketlen világhoz, ezért élesítsük a figyelmünket, mert a trianoni igazságtalanságot hamarosan felváltja a hallgatásra kényszerített igazság győzelmes szava.

Az, hogy mindez a magyarok számára ma is aktuálpolitikai téma, egyesekben félelmet kelt, és érthetetlen számukra. A fiatal, éretlen nemzetek politikusai külpolitikájukat, politikai karrierjüket az úgynevezett magyar kártya segítségével, a magyar nemzeti kisebbségek rovására igyekeznek kiépíteni. Nem tudnak a saját nemzetüknek semmiféle alternatívát ajánlani, ezért jó nekik mindig a magyar kártya kijátszása. A magyar külpolitika az elmúlt évtizedekben nem a területi revízióban látta a megoldást a nemzeti kisebbségek problémáinak a megoldására, hanem arra törekedett, hogy az elszakadt nemzetrészek a szomszédos államokban élhessenek méltóságteljes és teljes értékű életet.

Kedves barátaim, mi az a demokrácia?

A demokrácia egy olyan politikai berendezkedés, ahol minden hatalom birtokosa a nép. A demokrácia olyan politikai elrendeződés, ahol a többség véleménye a mérvadó, és ezt a kisebbség elfogadja, de egyben a többség tiszteletben is tartja a kisebbség elvonhatatlan jogait, azokat nem nyirbálja meg. Manapság a demokrácia a legkevésbé rossz kormányzási módszer, ahogyan azt W. Churchill írta.

Igen, a kisebbség elfogadja a többség döntéseit, viszont a többség is tiszteletben tartja a kisebbség alkotmányos, visszavonhatatlan jogait, jogegyenlőségét. A demokrácia szabálya szerint a polgár köteles adót fizetni. és betartani a hatályos törvényeket, és itt nem jelent különbséget a fehér és fekete bőrszín, a női vagy férfi mivolt, sem pedig a nemzetiségi különbségek. A magyar, szlovák vagy más nemzethez vagy etnikumhoz tartozónak egyformán kötelessége a törvények betartása. Az adót egyformán be kell fizetnünk, de ha már a javak egyforma elosztása következik, vagy pedig az alkotmányba foglalt jogok értelmezéséről van szó, akkor már a jelenlegi hatalmi szervek kettős mércét alkalmaznak a magyarok kárára. Például a beruházások nagy többsége Közép- és Észak-Szlovákiába megy, az ún. magaslati támogatások, valamint a jog és az alkotmányosság fura módon történő értelmezése alapján. Másfél éve beszüntettek egy magyar polgári társulást, amely a bejegyzésétől számítva mindössze 12 napig létezett, s még ha akart, akkor sem tudott volna törvényeket sérteni, és nem is sértett, mégis hazugságok és kitalációk alapján megszüntették, csupán azért, mert szerintük törvénysértést követtek el, de hogy miben, azt már nem tudták indokolni. Ezzel ellentétben az idegengyűlöletet szító szlovák polgári társulások nyugodtan működhetnek, akár évtizedeken át is. Igen, ez kettős mérce.

A magyar nemzeti kisebbség semmi mást nem akar, csak annyit, hogy meglegyenek ugyanazok a jogai, amelyek megvannak a szlovákoknak is, sem kevesebbet, sem többet. Ha a szlovák alkotmány garantálja az egyenjogúságot, akkor ez a jogegyenlőség legyen biztosítva az itt élő magyarok számára is. Ha az alkotmány nem tiltja az autonómia békés követelését, akkor lehessen autonómiát követelni Dél-Szlovákiában, a Hodzsa-Bartha határtól délre eső területeken is, mert ez a határ a két nép közötti etnikai határ, a trianoni időkből. Sajnos Szlovákiában ez egy vágyálom marad, annak ellenére, hogy a jogegyenlőséget az alkotmány garantálja. Annak ellenére, hogy az autonómia békés követelését nem tiltja semmiféle törvény, mégsincsenek azonos jogaink, és nem kérhetjük az autonómiát sem, bár ez az etnikai feszültséget feloldaná, és békét teremthetne a két nép, a szlovák és a magyar között.

Ha nincsenek azonos jogaink, és nem lehet autonómiánk sem, akkor nagyon nehéz arról beszélni, hogy Szlovákia jogállam lenne.

Tisztelt polgártársaim, gondolom mindannyiunknak nagyon fontos, hogy békében és nyugalomban élhessünk egymás mellett. Itt senki nem akar második Koszovót, nem akarja senki sem a másikat hergelni, kivéve egyes politikusokat, akik nagyon szeretnék velünk elhitetni, hogy a magyar kisebbséget egyenlő jogok és méltóság illeti meg a szlovákokkal, és hogy az autonómia békés követelése az ország szétzilálását jelenti. Az egyik és a másik állítás is hazug. Mi csak annyit akarunk, amit a törvények és az alkotmány megengednek, és azokat a jogokat, amelyek a többségi szlovákságot már réges-rég megilletik, tőlünk viszont mindezidáig megtagadtak. A mi követeléseink nem ellentétesek a szlovák törvényekkel, és összhangban vannak az európai normákkal is. Ha mégis vannak köztünk problémák, azokról beszélni kell, és orvosolni kell őket, megoldásokat kell keresni a bajainkra.

Már Thomas Mann is megmondta: „A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigetel.” Igaza volt, beszéljük meg a problémáikat, vitatkozzunk, és mint civilizált emberek oldjuk meg a vitás kérdéseket.

Köszönöm, hogy meghallgattak

Bósza János

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Bósza János jún. 4-i pozsonyi beszéde

  1. Slotakő – Slota trianont éltető oszlopa eltávolítható, döntés a városi magyar képviselők kezében van
    Egyetlen egy felvidéki magyar média eddig nem közölte le, bizonyára, ami jó nekünk magyaroknak, annak nincs hírértéke. Kellemetlen a komáromi MKP-s vezetésű városnak, mert dönteniük kell egy kényes kérdésben. Személyesen Keszegh független képviselőt felszólítom (már egyszer felszólítottam bumm-on keresztül), hogy járjon el az ügyben, hozzon a városvezetés gyors és jó döntést, mert másfél éve húzogatni, hallgatni, nem beszélni erről a problémáról, ha magyarnak érzi magát lépjen az ügyben, ha az MKP-s képviselők nem mernek.
    Érdemes elolvasni a belügy levelét lejjebb van beszkennelve, ebből egyértelmű, hogy sem a megbüntetésem, sem az a tény, hogy az oszlop jogerősen nevezhető műemléknek nincs benne, sőt megkérdőjelezik. Tehát ennek a döntésnek az alapján, a komáromi városi testület, városvezetés nyugodtan eltávolíthatja megőrzés gyanánt az illegálisan felállított követ.
    http://commorakozigaz.shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=slotako_oszlop_oZAb
    http://commorakozigaz.shp.hu/hpc/elemkepek/commorakozigaz/commorakozigazslotako_oszlop_oZAb1314712187.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük