„Bőgatya” és „fütyülősbarack”

Landeszman rabbi bizony rosszul fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ha a zsidók nem lettek volna a Kárpát-medencében, akkor a magyar kultúra a bőgatya és a fütyülős barackpálinka lenne. Azt szerette volna mondani – gondolom, hogy ha a Mazsihisz dirigálhatna, akkor a magyar kultúra mindössze a bőgatya és a fütyülős barackpálinka volna.

A Mazsihisznek ez lenne a legkedvezőbb, ahogy elnézem antiszemitizmust gerjesztő magatartásukat, amelyből már elege van a politikamentesen zsidó társadalmi rétegnek is. Barátom, aki történetesen zsidó, de ez negyven éve ez fel sem merül közöttünk, tegnap felhívott telefonon és azt mondta: – Ha ezek miatt a barmok miatt (Mazsihisz) itt elkezdik majd a zsidókat üldözni, lemehetek hozzád? Elbújtatsz?

Mindez persze csak humor volt a részéről, de a jó székelyek szerint, minden viccnek fele való!

Elgondolkodtam barátom telefonhívásán. Miért jó Feldmajernek és Zoltainak az, hogy állandóan gyűlöletet szítanak? Miért van az, hogy Feldmajer és Zoltai akkor érzik jól magukat, ha a magyarországi zsidóságot belekeverve ostoba politikai játszmájukba, folyamatosan belekötnek a magyarságba, abba a népbe, amelyet eleik – ha már itt tartunk, hogy emlegetni kell – 1919-ben súlyosan és tettleg bántalmaztak, gyilkoltak. Miért jó az Feldmajernak és Zoltainak, ha a béke helyett félelmet keltenek, és vádjaikkal vérig sértik azokat, akiknek elődei saját életüket kockáztatva mentették őket a vészkorszak idején? Mit képzel magáról ez a két ostobának tűnő zsidó? Milyen jogon szól bele egy nemzeti vagy vallási kisebbség egykori kommunista munkásőr vezetője a többségi nemzet kulturális ügyeibe úgy, hogy saját súlyos bűneikért bocsánatot kérni eszébe sem jut? Miért nem határolódik el Feldmajer Kertész Imrétől, Kertész Ákostól, Heller Ágnestől és sok más olyan ismert zsidó és nem zsidó személyiségtől, akik Magyarországot és a magyarságot szándékos hazudozással sértegették, akik az EP-ben a hazaárulás határait súrolva vádolják fasizmussal, antiszemitizmussal és sok egyéb súlyos, de igaztalan bűnnel.

Barátom telefonhívása megdöbbentett, hiszen mint mondtam, soha nem került szóba, hogy ő zsidó, soha nem vitáztunk politikai ügyekben, mert ő tudta, hogy ki volt apám, s hogyan mentette édesanyám a zsidó cserkészlányokat, elégetve a kiválogatás előtt a nyilvántartó kartonokat a Cserkészlány Szövetség irodájában. Most pedig, amikor Feldmájer és Zoltai hivatala egy hónapon belül sokadszor szítanak gyűlöletet – főleg saját vallási és nemzeti kisebbségük ellen -, barátom telefonál… van-e hely neki és gyerekeinek a házamban, ha elindul az üldözés. Megnyugtattam, van! Minden ember számára van, s talán velem együtt Feldmájernek és Zoltainak is lenne, hiszen a botorságuk és a gyalázatos gyűlöletük sem térít el attól, hogy embertársaimat megvédjem. De kitől is? Attól a Prohászka Ottokártól, aki jó előre látta Feldmájer és Zoltai mai viselkedését, azaz ezt a minősíthetetlen és tűrhetetlen mentalitást, és ettől védte a magyar nemzetet, a katolikus egyházat? Nyirőtől, aki a magyar oktatás ügyét tartotta legfontosabb képviselői feladatának és soha nem lépett be a Nyilaskeresztes Pártba – ahogyan ezt szándékos ferdítéssel állítják? Ugyan kitől retteg Feldmájer és Zoltai? S kitől tart az én barátom, ha nem Feldmájer és Zoltai ostoba és minden lében kanál pimaszkodásától? E két Mazsihisz-vezető nem mást tesz, mint a Btk. 269. §-ába ütköző gyűlöletkeltést valósítja meg. Hiszen vannak sajnos követőik, vannak olyanok, akik elhiszik nekik a félelmet, élik azt, és ennek megfelelően gyűlölni kezdik azokat, akikről e két ostobának tűnő ember hivatalával visszaélve beszél, nyilatkozatot kiad – a magyarokat, a keresztényeket.

Feldmájer és Zoltai aljas indokból gyalázkodik olyan emberekkel szemben, akik már nem tudnak védekezni. El kell tehát vonatkoztatni egymástól a magyarországi zsidóságot és ezt a kommunista csökevényként itt maradt, munkásőr vezette hivatalt, amely kifogyhatatlan a károkozásban, és sportot űz az antiszemitizmus élesztéséből. Amit tesznek, az büntetendő cselekmény, hiszen félelmet, hisztériát keltenek, gyűlöletre buzdítanak, és hamisan vádolnak élőket és halottakat egyaránt. S amikor halottakat vádolnak igaztalanul és aljas módon, akkor nem csak a magyarság ellen, nem csak a megvádolt emléke ellen, hanem a Teremtő ellen is bűnt követnek el, mert hiszen a Mazsihisz nem vallási szervezet, hanem gazdasági, politikai képződmény, egy vallástalan volt munkásőr és egy jogász felügyelete alatt. Mert ez a két ember Isten ellen lázít, amikor megtagadja ősi vallási előírásait, feljelenti azt is, aki rabbiként a vallási hagyományokat igyekszik őrizni… mert Feldmájernak és Zoltainak sem a magyarság, sem saját hitközössége nem számít…

Ha valóban ők dönthetnének a magyar kultúra felől, akkor maradna a bő gatya és a fütyülős barack. Hiszen II. Andrástól – Liszt Ferencig minden időben voltak Zoltaik és Feldmájerek, akik saját népük hátrányára és a befogadó nemzetekkel szemben hasonlóképpen viselkedtek, s akikről minden időben minden magyar értelmiségi kifejtette a véleményét. Ha rajtuk múlna minden protestáns templom is bezárna, hiszen Luther is vaskos véleménnyel volt az efféle „mazsihiszes” mentalitásról. Ám, nem is folytatom.

Nekünk saját kultúránk van, saját erkölcsünk, saját hitünk, amelybe ez az istentelen és aljas vádaskodás nem fér bele. Mi nem támadjuk meg ezért sem Feldmájert, sem a volt munkásőrt, s miattuk nem fogjuk gyűlölni a Bank utcai Khon bácsit, aki szeretettel árulta a friss zöldséget, nem fogom gyűlölni barátomat sem, aki viccesen, de mégis kétségek között telefonált, s nem tagadom meg nőgyógyász barátomat sem, aki két fiamnak is segített erre a zord világra jönni. Nem tagadok meg sok ismerős öregembert, akik a vészkorszakban szenvedtek ugyan, de ma is könnyezve éneklik a magyar Himnuszt, és hálásan beszélnek azokról, akik mentették őket vagy családtagjaikat.

Úgy látszik, ahogyan a magyarságnak, úgy a zsidóságnak is van egy söpredéke, amely semmivel sem törődve, a bizonytalanságot, a békétlenséget és a gyűlölködést szítja. És a kesztyűt nem vehetjük fel, még akkor sem, ha nagyhangú senkik követelik nagyjaink törlését a Nemzeti Alap Tantervből. Kutyaugatás nem hallatszik az égig, még a Síp utcából sem!

Mi, akik Magyarországon békében akarunk élni, tekintsük ezután mindazokat levegőnek, akik nemzetünket, nemzeti kultúránkat és hagyományainkat kívánják eltörölni, provokálni, akik fogadatlan pró(vo)kátorként,  antiszemitizmust gerjesztve „védelmezik” vallási közösségüket és kiáltanak farkast, mint a mesebeli ostoba pásztorfiú.

Már-már azt gondolom, hogy ők maguk festegetnek horogkereszteket, döntenek le sírokat és mondják az öreg főrabbinak, hogy utálják a zsidókat. Hisz, nekik az a lényeg, hogy beszélhessenek a „közelgő vészről”, a magyarok antiszemitizmusáról és fasiszta lelkivilágáról. Szeretnek félni. Nekik az a lényeg, hogy árthassanak a keresztény magyarságnak… mert ők nem értik és soha nem fogják megérteni a béke üzenetét, a szeretetet, s megértést, a bocsánatkérés parancsát és a hálát. A Mazsihisz politikai szervezet, és ennek megfelelően működik, viselkedik. Szánjuk és szeressük őket, mint a gyengeelméjűt, a magatehetetlen őrültet, a segítségre szorulót. Csupán egyetlen dolgot várnék végre a magyarországi vallásos zsidó közösségektől: azt, hogy határolódjanak el e két hangadótól, akik saját népüket sem kímélik. Mert mi kinyújtjuk a kezünket a béke jeléül, de nem szeretjük, ha azt leköpik vagy megharapják…

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!