KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Bene Gábor: Hiányzik a terápia, a társadalmi megoldás?

NEM hiányzik, csak nem jutnak el odáig, hogy elolvassuk az elemzéseket! Legtöbb elemzésben tökéletesen leírják, hogy milyen az a „társadalmi betegség” ami bennünk van, tehát a diagnózist pontosan megállapítják! Azonban a „terápia”, vagyis a betegség gyógyítása nem biztos, hogy szóba kerül. Pedig van jó néhány kísérlet most is arra, hogy kialakuljon egy olyan gyógyító „terápia”, amely a jövőt biztosítani tudná a gyermekeink számára.

Ám az elemzésekben sokszor megjelenik az egoizmus, s legtöbb gyógyítani akaró ember csak azt fogadja el amit maga talált ki, s amit mások tesznek le a nemzet asztalára azt biztosan elutasítja. Még a jobbik eset, ha átalakítva eltulajdonítja és mint a saját ötletét kezdi el hirdetni. Van ebben jó szándék is biztosan, de szerintem a próbálkozások eddig, elég sivár eredményt hozott.

Mi is a jó diagnózis?

A gyógyító szándékhoz konkrét betegség-megnevezés kell, s ez jelen esetben szerintem a vadkapitalizmus pénzdiktatúrája! E betegség fenntartói a pártok és a média. Ez utóbbi felelős a véleménydiktatúráért, s fellegvárai a televíziók. Az ott dolgozók nagy része komoly agyfertőzésben él, s talán nem is tudja, hogy valójában a pénzdiktatúra lobbistája ő is! Azonban ideje lenne már leszámolni azzal a tévhittel is, hogy a PÁRTPOLITIKUSOK megoldják az elszegényedő magyarság és annak államának gondjait, mert Ők valójában az említett betegséget fenntartó legerősebb vírus! A jelen vadkapitalizmus pénzdiktatúráját tehát a „pártok megosztó szerepe” mint egy betegséget terjesztő vírus tartja fenn, folyamatos újra fertőzésként! Ezen „vírus” okozta vadkapitalista betegségnek az egyik tünete a közmagyarok elszegényítése!

Széchenyi István már 1843-ban kifejtette a véleményét, hogy „a magyarság módszeres elszegényítése folyik”! S azóta ez a tény még inkább láthatóvá vált, s ennek a stációi a Habsburgok által folyamatosan ránk szabadított migráns özön, az alkotmányvédő fegyveres szabadságharcaink elvesztése, melyeket a közjogi győzelmeink tudtak ugyan enyhíteni, de 1956 után a kommunisták gerincpuhító rendszerének „legvidámabb barakkja” az adósságcsapdába ejtés korszaka volt, s az adósságcsapda máig ebben a betegségben tart minket. Jó azt tisztázni, hogy a kádár kor eladósító politikája nélkül a vadkapitalizmus pénzdiktatúrája nem tudott volna a „kommunista agyfertőzés” helyébe lépni! Pont úgy, ahogy a szükségszerű Kiegyezés mellékhatása lett a nagy háború, s abból következett Trianon. A nyugati vadkapitalizmus sem véletlen engedte rá hazánkra az erkölcsromboló „szovjet kísérletet”, majd az 1956-os szabadságharcunk kiprovokálása és eltiprása után, sem volt véletlen a kádári gerincpuhítás és adósságcsapdába ejtés, s végül a rendszerváltásnak hazudott gyarmatosító váltás. Mindez a bankárkaszt kísérletezgetése volt, hiszen sajnos a bankárok akarták kipróbálni a marxi eszmerendszert és a „vírus amit így kitenyésztettek”, több mint 100 millió ember erőszakos halálát okozta, s mégsem hívjuk azt bolsevik-kommunista holokausztnak! (No ennek mi lehet az oka?)

Nézzük a tüneteket!

Széchenyi már az 1830-as években figyelmeztette kora politikusait, hogy a pártoskodás csak a Nemzet megosztására szolgál”. Ám azóta sem jutott a nemzeti egység újjászervezése az a pártos gondolat helyébe. S amit képvisel a népünk az a részekben (magyarul a pártokban) való feltétlen, naiv bizalom.

Rájuk bízza a közhatalmat a szavazással elkábított közember, mert elhiszi, hogy a pártok azt vállalták, hogy bennünket szolgálnak majd. Ám a pártelit gyakorlatában ellenkezőleg cselekszik. S el is hiszi, hogy a közhatalmat a „rendszerváltás” végleg privatizálta a részek (vagyis pártok) részére. Így az addigi egyetlen MSZMP hatalmaskodása helyett, annak a tagjaiból, vagy rokonságából alakult TÖBB párt kezébe jutott a közhatalom, amit a hazai társadalom gyenge szervezettsége, illetve a nyugati „szakértők” – vagyis a bankárkaszt lobbistáinak a tevékenysége – tökéletesen ki is használt!!

A mai vezető pártpolitikusi kör sem elsősorban a közjót szolgálja, márpedig az államformák attól lesznek elfogadhatók, vagy elutasítandók hogy a céljuk a saját/pártérdek, vagy a közérdek? Kimondható-e hogy a közjó a céljuk ma?

  A pártrendszerben gondolkodók érvei azért hamisak, mert nem számolnak az „emberi tényezővel”! Eleink nem akarták olyan személy kezébe adni a főhatalmat, akinél nincs tökéletesen kizárva az esendő, emberi tényező!

Eleink ezt tökéletesen megoldották azzal, hogy elvonatkoztatás segítségével a szakrális királyaink kihalása után a koronát tekintették a főhatalom egyedüli birtokosának. Ezzel ugyanis a végrehajtó-hatalom és a törvényhozó hatalom számára hatalmi mellérendelést valósítottak meg, amit a szovjet megszállás tüntetett el 1946-ban a magyar közjogból. Így attól kezdve beszélhetünk csak idegen eredetű jogrend uralmáról Magyarországon.

S milyen megoldás kínálkozik a jó irányú változás eléréséhez?

A gyógyuláshoz magának a betegnek kell leginkább hozzájárulnia, s tudjuk, hogy a betegségek zöme pszichoszomatikus, vagyis biztosan lelki eredetű!

Mivel azt már bőven megtapasztaltuk, hogy a pártoskodás nem hoz jelentős változást, hiszen a valós nemzeti érdekek eddig, minden párt által kiállított kormány részéről áldozatul esett a külső nyomásnak, így más utat kellene találnunk a vadkapitalista pénzdiktatúra „vírusának a” legyőzéséhez!

Azonban a régi mondás szerint „több vasat kell tartani a tűzben!” Így azt javaslom, hogy ne egyetlen megoldásra koncentráljunk, hanem egy egész megoldási hálózatra, amit szerintem csak kemény nemzetegyesítő munkával lehetséges létrehozni. Kérdés, hogy a társadalom elkényelmesedett tagjai vállalják-e ezt a gyógyuláshoz szükséges erőfeszítést?

1/ Szervezzük meg a pártonkívüli civilek országos, mellérendelő hálózatát!

2/ Ezen háló mellérendelő pontjaiként legyenek erős, helyi kisközösségek!

3/ Melyek tudatemelő, szellemi-gazdasági és szükség esetén önvédelmiek is!

4/ E kisközösségek értékrendi alapon, és kettős vezetésben működjenek!

5/ Legyen mellérendelés az operatív vezető és értékrend őrző-ellenőr között!

6/ Ha jó a szervezettségük, indítsanak „önkormányzati” képviselő-követeket!

7/ Azon követekből fel lehet állítani egy legitim Nemzetgyűlés alsóházát!

Ez a hét terápiás pont az, amelyre nagy szükség lesz akkor, amikor a helyzet megkívánja a Nemzetgyűlés felállítását. Kérdés: megindul-e önszerveződés?

Fontos megérteni, hogy a pártokhoz privatizált közhatalom a látszat ellenére nem legitim, csak legális! (Ezért nem kellene erőszakkal neki menni!)

Legitim csak akkor lenne, ha NEEM a megszállások alatt született jogra – pontosabban ál-alkotmányosságra – hivatkoznának mint jogalapra, hanem a szervezett nemzet akaratára. Mivel szinte az összes állam egy uniformizált pénzdiktatúrában él, nekünk magyaroknak a küldetésünk az, hogy ezen közjó ellenes rendszerrel szemben felmutassuk azt a bevált megoldást, ami 400 éven át sikerrel vette fel a harcot a pénzdiktatúrának régen elkötelezett Habsburgokkal. S a bevált magyar közjog ahhoz a politeiához áll közel, amit Platon a demokráciával szembeni közjót szolgáló államformaként határozott meg. S ha már a sokszor meghivatkozott görög bölcsek is tudták, hogy nem a legjobb államforma a demokrácia, akkor biztosan nincs szükségünk rá! Helyette építsük vissza a nemzeti értékrendünk alapján működő állam teljes intézményrendszerét úgy, hogy az eddig tapasztalható hibák (gőg, önzés, akarnokság, pénzimádat, stb.) ne tudjanak érvényesülni! Hiszen ezt már nem kell feltalálni, ez a magyar történeti alkotmányosság gerince, a főhatalom kérdése. Az évszázadokig jól működő koronaszuverenitás elmélete ugyanis egyaránt elvetendő volt, mind a bolsevikok, mind a pénzdiktatúra számára. 56 pedig ezért akartak eleink SEMLEGESSÉGET, FÜGGETLENSÉGET és se nem kapitalizmust, se nem szocializmust, hanem a sajátos magyar állam visszaállításával e kettőnek az előnyeit egybefoglaló: SAJÁTOS MAGYAR GAZDASÁGI és POLITIKAI UTAT! Szerintem nekünk 1956 követeléseit kell ma is a szemünk előtt tartani ahhoz, hogy a felgyógyuljunk!

A szerző közjogász és a NEEM önkéntes, civil szóvivője

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Ez is érdekelheti:  Zavargás tört ki Dublinban, miután egy migránst azzal vádoltak, hogy megerőszakolt egy 10 éves kislányt

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Bene Gábor: Hiányzik a terápia, a társadalmi megoldás?

  1. EZ CSAK SZÓCSÉPLÉS.MINT EDDIG SOK SOK ÉVTIZEDE.LEGYUNK ERŐSSEK ÉS KOSSUNK SZOVETSÉGET A MÁG ERŐSEBBEL.

Itt várjuk hozzászólását!