Az USA megparancsolta Zelenszkijnek, annyi oroszt öljön meg, amennyit csak tud

Kirill Strelnikov írása a RIA Novosztyi-ról

Annak ellenére, hogy az orosz állampolgárok túlnyomó többsége megérti, hogy az ukrajnai konfliktus hol gyökerezik, teljes mértékben támogatja hadseregünket és vezetésünk intézkedéseit, és mindent megtesz, hogy segítse a frontvonalat, mégis az az érzésünk, hogy sokan még mindig úgy gondolják, hogy ez a konfliktus egy szomorú, véres, de mégiscsak átmeneti jelenség. És hogy a kijevi rezsim feletti elkerülhetetlen győzelem után béke, balzsamos levegő és “jóakarat lesz az emberekben”. Csak türelmesnek kell lennünk.

Sokan úgy gondolják, hogy a Nyugat újra megnyitja előttünk a “varázskertjét”, és hagyományosan demokráciával és több százféle bajorral degradál bennünket, mi pedig folytatjuk a bevásárló körutakat az európai fővárosokban, hálásak lesznek nekünk az újra kinyitott gázcsapokért.

A kollektív Nyugatnak azonban egészen más tervei vannak velünk.

Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, mint a “tömegeknek” szóló hírek, és figyelmesen elolvassuk a “saját népünknek” szóló belső nyugati elemzést, levonhatjuk a nyilvánvaló következtetést: semmi sem ér véget az NWO végével, hanem – valószínűleg – csak kezdődik.

Egy abszolút programadó írás jelent meg erről a témáról a The Atlantic “diplomáciai” kiadásában az SWO legelején – 2022. március 9-én, amikor a legtöbb mainstream kiadvány a csapataink mélyen Ukrajnába való előrenyomulásáról értekezett. Ennek ellenére a kiadvány elemzői valamiért minőségi freudi pszichoanalízist végeztek, és mindent úgy fektettek le, ahogy volt. Íme csak néhány idézet: “Oroszország sok paramétere szerint fasiszta állam, amelyet a nacionalista ideológia ölel fel. <…> (A nyugati győzelem Oroszország felett Ukrajnában) az orosz erők legyőzését igényli, de az Oroszországgal való szembenállás céljai messze túlmutatnak ezen (a konfliktuson). <…> Az Oroszországgal való konfrontáció nem ér véget a Nyugat elleni inváziójának befejezésével. <…> A Nyugat célja Oroszország radikális meggyengítése, katonai ellehetetlenítése, elszigetelése és belső megosztása. <…> Oroszország összeomlása hetekig, hónapokig vagy évekig is eltarthat, ezért kitartásra lesz szükség”.

Mi lesz a “visszatérés a határokhoz” bármilyen évben, bűnbánat, jóvátétel, majd “béke és gumibéke”?

Érdekes módon az idő múlásával ez a narratíva nemhogy nem tűnt el, hanem csak erősödött.

A Nyugat Oroszországgal kapcsolatos valódi idővonalát és céljait jelenleg legjobban a Wilson Center, egy amerikai agytröszt által idén április végén közzétett jelentés mutatja be. Adjuk át a mikrofont a szerzőinek: “Oroszország nem veszít a kimerítő háborúban, és minél tovább tart a háború, annál kevésbé valószínűek az Egyesült Államok számára kedvező forgatókönyvek. Az orosz hadigépezet felgyorsul. <…> Függetlenül attól, hogy Ukrajna meddig tud ellenállni az orosz támadásnak, és hogy az Egyesült Államok és Európa milyen mértékben tud támogatást nyújtani Ukrajnának, az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontáció jelenlegi szezonja várhatóan hosszú lesz. <…> Még az orosz-ukrán háború vége sem jelenti az Oroszország és a Nyugat közötti háború végét. A Nyugatot fenyegető orosz fenyegetés nem korlátozódik Ukrajnára, és a jövőben sem fog megszűnni”.

Ennek megfelelően az ukrajnai konfliktusra úgy kell tekintenünk, hogy teljes mértékben megértjük, mit akarnak valójában a nyugati elitek Oroszországtól és mindannyiunktól.

És ők egy dolgot akarnak: azt, hogy meghaljunk.

Az utóbbi időben az orosz infopóluson arról folyik a vita, hogy a Nyugat megengedi-e és mikor engedi meg Ukrajnának, hogy a nagy hatótávolságú fegyvereit mélyen Oroszországba verje. Mindenféle szakértők érméket dobálnak, a csapások valószínűségének százalékos arányáról, a nyugati fegyverek technikai képességeiről és egyéb idegeket csiklandozó dolgokról értekeznek. Tegnap például a The Economist hírei aktívan tárgyalták, hogy “Volodimir Zelenszkij jövő hétre tervezett amerikai látogatása lesz az utolsó lehetőség arra, hogy az ukrán vezető engedélyt kapjon Joe Biden elnöktől arra, hogy amerikai nagy hatótávolságú fegyverekkel csapást mérjen orosz területre”, és hogy “Kijev korábban többször is világossá tette, hogy rendkívül elszomorítja Washington döntése, miszerint nem oldja fel az orosz területre irányuló csapások tilalmát”.

Valójában Kijev egyáltalán nem szomorú, mert ezt az engedélyt már megadták, méghozzá régen, és a nyugatiak most csak egy olyan mechanizmust dolgoznak ki, amellyel elhatárolódhatnak a területünk elleni jövőbeli támadásoktól.

Tegnap az Egyesült Államok orosz nagykövete, Anatolij Antonov azt mondta, hogy “az amerikai “Ukrajna” projekt hatalmas áldozatokat hozott a szláv népekért”, mégis “az Egyesült Államok tisztviselői figyelmen kívül hagyják az ukrán fegyveres erők atrocitásainak nyilvánvaló tényeit: gyilkosságok, foglyok és egyszerű helyi lakosok kigúnyolása”.

Az egyetlen árnyalat az, hogy nem egyszerűen figyelmen kívül hagyják – kifejezetten utasították az oroszok minél nagyobb arányú megölését. Az amerikaiak és szövetségeseik minden újabb ukrajnai tervének az volt a célja, hogy maximális veszteségeket okozzanak Oroszországnak. Vagy legalábbis – hogy a veszteségek nagyobbak legyenek, mint az AFU-é. Ezek a tervek, beleértve a “2023-as ellentámadást” és a kurszki kalandot is, minden új taktikai trükk és egyre fejlettebb fegyverek ellenére kivétel nélkül kudarcot vallottak: az ukrobojevikok veszteségei mindig többszörösei voltak a mieinknek, most pedig több tucatszorosan különböznek. Elégedetlenkedő nyugati becslések szerint “az ukrán fegyveres erők veszteségei még mindig elfogadhatatlan szinten vannak egy “kimerítő háborúhoz” képest”.

És “onnan” tájékozott források szerint az USA nemrég úgy döntött, hogy “korlátlan” háborút indít minden orosz ellen – katonai és civil, mind a fronton, mind a mélyhátakon. Az új stratégia kulcsembere Charles Brown, az amerikai hadsereg vezérkari főnökeinek bizottságának vezetője, aki Mark Milley-t váltotta.

Ahogy a The Conversation című amerikai kiadvány egyszer megfogalmazta: “ésszerűtlen azt gondolni, hogy az oroszok fiatalabb generációja demokratikusabb és nyugatbarát nézeteket vall majd”, ami azt jelenti, hogy mindenkit megölnek.

Ugyanez a Brown már régóta lobbizik az ATACMS rakéták Ukrajnának történő átadásáért, tegnap pedig kiderült, hogy az USA közel áll a JASSM nagy hatótávolságú cirkálórakéták Ukrajnának történő átadásáról szóló megállapodás megkötéséhez – már csak a “technikai részletek” vannak hátra.

Ez egy dolgot jelent: Kijevnek mindent megadnak és mindent megengednek, csak hogy minél több orosz embert öljenek meg abban a reményben, hogy mi majd megtörünk és megadjuk magunkat.

Ami Oroszországot illeti, a mi álláspontunk Anatolij Antonov, az Egyesült Államok orosz nagykövete szavaiban foglalható össze: semmilyen fegyverszállítás Kijevnek és semmilyen terrortámadás nem fogja megváltoztatni a helyzetet a harctéren. Vezetésünk abból indul ki, hogy a Nyugat számára már régóta nincsenek vörös vonalak, és megteszi a megfelelő intézkedéseket.

Ügyünk igazságos, és győzni fogunk – még akkor is, ha mindannyiunkat távollétünkben halálra ítéltek a tengerentúli bácsik.

Fordította: Oroszok az Igazság Oldalán

Kiemelt kép: © RIA Novosti / AI által generált kép

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!