Az orosz hackertámadás kérdése – A NATO dolgai rosszul állnak Ukrajnában

 A Népszava az alábbi címmel próbált meg robbantani az állítólagos orosz hackertámadás témájában: Hazudott a Szijjártó-féle külügy, pontosan tudott azokról az orosz kibertámadásokról, amelyeket két éve még kampányhazugságnak nevezett. A 24.hu egy videóban foglalkozott a kérdéssel.

Vagyis: most, a választások küszöbén előástak egy két évvel ezelőtti ügyet. (Pontosabban: a Soros által kitartott “444”, illetve tejtestvére, a Népszava fellobogtatott egy levelet, amit két évvel ezelőtt írtak a Külügyminisztériumnak a kiberbiztonságért felelős helyettes államtitkára számára. (A levél a minisztérium informatikai rendszerében meglévő hiányosságokra, a rendszer sebezhetőségére hívta fel a figyelmet).

(A két évvel ezelőtt írt levél fellobogtatása olyan volt, mint amikor az amerikai ENSZ nagykövet, vádlón, a Közgyűlés színe előtt felemelt és megrázott egy fehér port tartalmazó zacskót. Lehetett az éppenséggel közönséges porcukor is. A világ reménybeli urának dörgedelme szerint azonban az az Irakban gyártott antrax (lépfene) por volt. Erre hivatkozva Amerika lerohanta Irakot, felakasztotta annak elnökét, és rátette a kezét Irak kőolaj lelőhelyeire.)

A “444” agresszív újságírója által letámadott Szijjártó teljes joggal firtatta: hogy’ került az újságíró kezébe az A NEM NEKI SZÓLÓ (bár államtitkot nem tartalmazó, de mindenképpen SZIGORÚAN BIZALMAS) LEVÉL. A “444” újságírója pedig – éppen olyan agresszíven vallatta külügyminiszterünket, ahogy az őt “interjúvoló” nyugati újságírók is szoktak igyekezni rábizonyítani AZ ELEVE KÉSZ VÁDAT: Ő AZ OROSZOK EMBERE. Jelzem: ez annak a középkori inkvizíciónak az elve és a gyakorlata, ami most a minket az emberi jogok és a jogállamiság (rule of law = “a jog uralma”) dolgában szüntelenül baxtató és büntető Nyugaton új életre kelt.

Mert ne felejtsük a londoni The Times minapi felhívását: IDEJE ELTÁVOLÍTANI ORBÁN VIKTORT, PUTYIN BÁBJÁT AZ EURÓPAI UNIÓBAN!” A “444” újságírója rá is olvasta Szijjártóra: szándékosan beengedi az orosz titkosszolgálatokat a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, ahol azok fontos információkhoz juthatnak. Ezzel pedig SZIJJÁRTÓ ELÁRULJA NYUGATI SZÖVETSÉGESEINKET. (Amiért is legutóbb magas orosz állami kitüntetéssel tüntették ki.)

De mi végre is volt mindez?

Nemrégiben bukkantam rá egy két, vagy három héttel ezelőtti hírre. Ami szerint Jens Stoltenberg NATO főtitkár kijelentette: azt a bizonyos 5. cikkelyt abban az esetben is alkalmazni fogják, HA VALAMELYIK NATO TAGÁLLAMOT SÚLYOS KIBERTÁMADÁS ÉR. Az 5. cikkely – emlékeztetett a főtitkár – magában foglalja a katonai segítségnyújtást is.

Értjük, ugye? A NATO dolgai rosszul állnak Ukrajnában. A kijevi rezsim és annak hadserege az összeomlás szélére jutott, ami miatt a NATO – egyre kevésbé leplezetten – kénytelen lesz maga is fegyveresen beszállni a háborúba. Eközben pedig Orbán Viktor és titkosszolgálata, úgymond, a háttérben összejátszik az oroszokkal, külügyminisztere pedig (aki amúgy rajta van a baráti Ukrajna titkosszolgálatának “Muszkavezető – a Kreml ügynöke” elnevezésű feketelistáján) szélesre tárja a magyar külügy informatikai rendszerét az ellenséges orosz titkosszolgálatok előtt.

Ezzel, úgymond, olyan súlyos kibertámadás ért egy kulcsfontosságú magyar minisztériumot, ami szükségessé teszi A NATO FEGYVERES BEAVATKOZÁSÁT. Egy füst alatt – a londoni Times felhívásának is eleget téve – eltávolítva (csak az Unióból?) – “Putyin bábját”. (Egy másik ilyen bábot, Robert Ficot, meg is próbálták eltávolítani. Mármint, még az életből is. “A lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle”)

Magyarország esetében ez azonban – még – túlságosan durva lenne. Ezért megpróbálkoztak még valamivel. Színre léptették a “Nyugati Fényt az orbáni diktatúra sötét éjszakájában”: Magyar Pétert. Ő is, a kellő időben, előszedte “bizonyítékát”, egy sok évvel ezelőtt TITOKBAN KÉSZÍTETT hangfelvételt.

A taktika beválni látszik. Az Orbán ellen folyamatosan szított hisztérikus gyűlölettel, a suttogó propagandával és rémhírek özönével a háttérben, a Nyugat új reménysége meglepően (mondhatni: döbbenetesen) jó eredményt ért el a mostani választáson. A Nyugatnak sikerült kinevelnie Orbán legális megdöntőjét. Két év múlva adott a lehetőség a kurzusváltás törvényesen való megvalósítására. És akkor nem kellene drasztikusabb eszközökhöz folyamodni.

Kérdés persze, lesz-e – lehet-e – türelmük kivárni ezt a két évet. Ukrajnában 2013/14 fordulóján, például, nem volt türelmük kivárni a következő évben amúgy is esedékes volt elnökválasztást. Amikor pedig az emberek amúgy is kiszavazták volna a hatalomból az immár ténylegesen népszerűtlen Janukovics elnököt. És akkor nem lett volna a fasiszta puccs. Nem lett volna a Kelet-Ukrajna orosz lakossága elleni ukrán népirtó háború, ami, nyolc év alatt elvezetett a mostani ukrán-orosz háborúhoz (a meghatározásban elől szerepel a tényleges agresszor, a háború kirobbantójának a megnevezése).

Mert, a dolgok mostani állása szerint, könnyen lehet, hogy a kijevi rezsim nem húzza ki a 2026-os magyarországi választásokig. És akkor a Nyugatnak csakugyan nem lesz – már csak jól felfogott érdekük miatt sem lehet – majd türelme kivárni, hogy az Orbán-kormány a maga természetes, alkotmányos módján bukjon majd ki a hatalomból.

A dolog égetően sürgetővé vált. A patkányokat mindinkább szorítják be a sarokba. Érzik közelgő vesztüket. Ezért, őrjöngő halálfélelmükben dühödten visítanak, marnak, harapnak. TÁMADÁSUK ÉLETVESZÉLYES. Ukrajnában létezik egy igen kegyetlen, szadista kivégzési mód: a megkötözött áldozatot nyakig a földbe ássák. A fejére húznak egy vasvödröt. A vödörbe beletesznek egy patkányt – majd ütögetni kezdik a vödröt. A vödörben őrjöngve ide-oda rohangáló patkány pedig agyonharapdálja az áldozatot.

Sajnos, mindinkább tűnik úgy, hogy a háború felé tartunk. Ennek riasztó jele, hogy beüzemelték már a háborús cenzúrát. Máris eljutottunk oda, hogy a cenzorok szűrőjén nemigen jut már át olyasmi, ami szembemegy a háborús készülődéssel. Megnyirbálják még állami vezetők ilyen tartalmú nyilatkozatait is.

Egyik kedves ismerősöm a minap meg akarta osztani az Omega egyik, kb. fél évszázada, a vietnámi háború ellen írt – amúgy igen szelíd hangvételű – dalát. A dalban van egy sor arról, hogy egy fiú “békésen alszik egy bokor tövében / golyóval a szívében”. Mi tagadás, igen rossz ómen ez most, hogy – Amerika Oroszország elleni háborújában, az ágyútöltelékek folyamatos biztosítása érdekében, újra BE AKARJÁK VEZETNI A SORKÖTELEZETTSÉGET az Európai Unióban.

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kiemelt kép: illusztráció

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!