AZ ÖNRENDELKEZÉS JÁR, ám az AUTONÓMIA csak ADHATÓ?
Nem Óromániában, csak Erdély nagyvárosaiban jártunk annak monitorozására, miként tartja be Románia a vállalt emberi jogi alapelveket, a kisebbségvédelmi keretegyezményt és a nyelvi kartát. A körutat Morvai Krisztina független EP képviselő és Gaudi-Nagy Tamás vezette. A 2006-os események kapcsán országosan ismertté vált Nemzeti Jogvédő Szolgálat jeles küldöttsége több helyszínen is nyílt fórumokon és az igazságszolgáltatás intézményrendszerének székelyföldi egységeinek átvilágításával végezte feladatát.
Személyes tapasztalatom szerint az emberi jogi helyzet ma Erdélyben hasonló a 2006-ot követő magyarországi helyzethez, amikor a Furcsán Nyerenc vezette kormányhatalom mindent elkövetett a hazafiak megfélemlítésére. Mindezt az alaptalan bírságolásoktól a törvénytelen szabadságmegvonásokig minden olyan eszközzel megpróbálta, amely az emberi jogi alapelvekkel szöges ellentétben állt. Ma ezt a gyakorlatot folytatja a jelenlegi román hatalom is – eltanulva a hazai szocialisták minden mocskos trükkjét -, mert bízik az EU teljes közönyében, amit 2006-ban is felmutatott. Így tart Bukarestben fogva minden bizonyíték nélkül a román hatóság két székely hazafit, (Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt) s a terrorizmus vádját nevetséges módon petárdák lefoglalására alapítja, pedig mindketten egyértelműen: politikai foglyok.
A napokban pedig 84 személyt bírságolt meg a csendőrség ismételten, alaptalan hazugságok miatt. Pl. olyan személyt is megbírságoltak, aki a jelzett időpontban bukaresti ügyintézést végzett, s nem a Székely Vértanúk Napja megemlékezésén vett részt. Remélem, hogy ezek után végképp felismeri mindenki: nem lehet a Székely Szabadság napjának nevezni március 10-ét, mert az továbbra is csak a Székely Vértanúság Napja!
Izsák Balázs 10 ezer lejes bírsága remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy ő is rádöbbenjen az igazságra: amit Ditrón 2006.06.18-án elfogadott a székelység: az többé már soha nem változtatható meg! Igaz a 2014 évi rendezvény után is kapott Izsák Balázs, egy szintén törvénytelen bírságot melynek ügyében sincs, még első fokú határozat se tudomásom szerint. Ám a román hatóságok nem is az akkori 12 ezer lejes bírságot akarják rajta behajtani, hanem megfélemlíteni őt és minden olyan személyt, aki az önrendelkezés ügyét pártolja.
Igaz Izsák Balázs kissé átalakította a Ditrói Határozatok követelését, de úgy látszik a hatalomnak ez sem volt elég. Tanuljuk meg ebből, hogy nem szabad engedni a 48-ból! Idézzük fel tehát az eredeti szöveget:
„Önrendelkezést a székely népnek – önkormányzást a Székelyföldnek!
Ez a követelés teljes egyértelműséggel tartalmazza azt, amit Eva Maria Barki is meghatározott jó pár éve, s amit a belgiumi flamandok képviselője megfogalmazott az adható autonómia gyengeségének a lehetőségéről, hisz ne feledjük el: az ÖNRENDELKEZÉS JÁR, azonban az AUTONÓMIA csak ADHATÓ!
Idézzük tehát Günther Dauwen EFA pártigazgatót is: „Spanyolországban gyenge autonómiát adott a központi hatalom mindegyik közösségnek, nem azt amit igényelt, ez volt az ottani hatalom eszköze arra, hogy: oszd meg és uralkodj. A román központi hatalom eszköze erre az, hogy ötmillió eurót ad a közösség egyik pártjának, amelynek célja a status quo megőrzése.”
Évek óta hangsúlyozom itthon is, hogy a pénzpórázra fűzött pártok képtelenek szabadulni attól, hogy ne a bankárkaszt akaratát, ne a pénzmanipulációs lobbisták érdekeit képviseljék, hanem a választókét! S íme, Erdélyben is ez a helyzet. Sőt még az idegen impérium alá a pénz-ANTANT segítségével került legnagyobb európai etnikai egység (a székely-magyarok), sem tudnak egységet és azonos érdekképviseletet kialakítani, mert mindig akadnak az „önzés szabadságának” olyan áldozatai, akik vagy a pusztító közöny, vagy a megmagyarázhatatlanul bennük élő félelem okán szoronganak. Mindezek miatt nem mernek kiállni a világ elé, pedig a joguk megvan hozzá. Csak ismerni kellene és létre hozni a jelen utunkon tapasztaltak miatt a Székely Jogvédő Szolgálatot, ottani tisztességes és magyar-érzelmű ügyvédekből segítőkből!
Igaz el kell ismerjem, hogy az EU is az igazság elfedésére jött létre, s vannak a polkorrekt beszédnek és politikai-magatartásnak haszonélvezői is.( pl. a megalkuvásáról híres RMDSZ). Azonban azt látni kellene minden józan székely embernek, hogy ma még a magyarságukat egészségesen megélők vannak döntő többségben ott, s így csak vissza kellene térni nekik Székelyföldön is, az ősi szkíta mellérendelés elvéhez. S a pártok helyett, egy valódi civil egységet kellene létrehozni, amely maga az őshonos, székely nemzet.
Székely értékek alapján, székely jogi és önszerveződés alapján, az ősi Székelyföldön, amelynek már a nevét is megpróbálja a román hatalom bírósági úton ugyan, de számukra természetes hamissággal és gátlástalanul betiltani, eltüntetni. Egyre jobban látszik tehát, hogy a liberális „önzés szabadsága” kapcsán az erkölcstelen pártpolitikusi gárda gerince felpuhult, s eltűnik a nemzeti érdek és csak a „fanarióta” zsebek tömése, a nyugati hűbéri rendszer mintája által beszivárgott párthűbériség határozza meg a pártok és főleg a vezetőik működését. Gyorsan kell a székely civilséget nemzetté emelni, mert a divatossá tett terrorista hazugságokkal, megpróbálják majd az ősi Székelyföldet feldarabolni, román tömbökhöz csatolni, s ezzel végleg eltüntetni.
A székelységnek tehát meg kell szerveznie önmagát. Ahogyan a Baszk Nemzeti Párt képviselője (José M. Etxebarria) kifejtette: „..nem védhetjük a saját kultúránkat úgy, hogy a magyar politikai szervezetek közben egymással harcolnak…”
Ez nagy tanulság minden magyarnak, akár hol él a földön!
S végül egy utolsó idézet a MVSZ Sajtószolgálat közleményéből: „Mind Morvai Krisztina, mind Gaudi-Nagy Tamás, mind pedig a kíséretükben lévő jogászok és közéleti emberek megdöbbentőnek, fájdalmasnak nevezték a Romániában tapasztalt emberi jogi állapotokat”
Bene Gábor, Szeged 2016-03-21
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)