Az EU és az ő jótéteménye

“Az isten adta – az isten elvette”.

E szavakkal próbálta vigasztalni Márton pap, az “Egri csillagok” elején az odaveszettnek hitt kislányukat zokogva és átkozódva sirató Cecey házaspárt.

 

Hej! De sokszor jut eszembe ez a mondat! Különösen mostanában, amikor az Európai Unióra gondolok. Olyankor, amikor – minden szörnyűség ellenére, amiknek az utóbbi években tanúi lehettünk – azt bizonygatják nekünk, hogy az Európai Uniónak mi minden jótéteményében részesültünk. AHONNAN EZÉRT ISTEN ŐRIZZ KILÉPNÜNK! Még akkor is, amikor EGYRE-MÁSRA VESZIK EL/VISSZA TŐLÜNK MINDAZT, AMIT EDDIG ADTAK.

Igen! Adtak sok pénzt, amivel feljavíthattuk az úthálózatunkat. Helyreállíthattuk sok műemlékünket. Beruháztak nálunk, sok munkahelyet teremtettek. Szabadon utazhatunk. Aki akar, kávézót nyithat Bécsben. (Már, persze, ha van erre pénze és nem nyomasztja a létbizonytalanság, a rezsi esedékes kifizetése.) Megnyílnak előttünk is az európai piacok. EGYÜTT, MÉLYSÉGES EGYETÉRTÉSBEN VIRÁGZUNK MAJD “EURÓPA” (az Európai Unió) ORSZÁGAIVAL.

De ami a legfőbb: SZABADOK, DEMOKRATIKUSAK LESZÜNK. AZ EURÓPAI UNIÓ (ami mostanra már a NATO nevű, VÉDELMINEK HAZUDOTT KATONAI BLOKKNAK lett a fiókvállalkozása) BIZTOSÍTJA TAGÁLLAMAINAK A BÉKÉS JÖVŐT.

Ezt adták. Szavakban – ritkábban tettekkel is.

Ám aztán: “AZ ISTEN ADTA – AZ ISTEN ELVETTE”.

AZ EURÓPAI UNIÓ ADTA – AZ EURÓPAI UNIÓ ELVETTE.

Az Európai Unió sorozatban hozza a szankciókat. Tizenhárommal már felsült – erre hozza a tizennegyediket is. Az Európai Unió tönkreteszi az európai országok gazdaságait. A miénket is. MINDEZT – AMERIKA SZOLGÁLATÁBAN. Az ukrán gabona beengedésével az ukrán termőföldek jó részét már most is birtokló amerikai nagyvállalatok kezére játszik. AZ Ő ÉRDEKÜKBEN TESZI TÖNKRE AZ EURÓPAI – közöttük a magyar – GAZDÁKAT.

Soros György egyik szempontja – amikor súlyos milliárdokkal támogatta 2013 végén a törvényes ukrán elnök megdöntését – az volt, hogy jó előre szemet vetett az új rezsim által elkótyavetyélendő termőföldekre. Támogatásáért cserébe az ő embereit kellett olyan posztokra állítani, ahonnan azok majd segítik a Gazda nyomulását Ukrajna gazdasági életében.

Ez lesz majd nálunk is, ha az Európai Uniónak – karöltve a NATO-val – sikerül kierőszakolnia a magyarországi kurzusváltást. Tegyük hozzá: akár erőszakkal is.

Amire figyelmeztető jel a másik “renitens” európai vezető, Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merénylet. (Mert hiszen a vezető brit napilap, a the Times szerint: “IDEJE ELTÁVOLÍTANI ORBÁN VIKTORT, PUTYIN BÁBJÁT AZ EURÓPAI UNIÓBAN”.)

Nagyszerű Uniónk még nagyszerűbb legfőbb diplomatája, Josip Borrell (“az őrült spanyol”) szerint “Oroszországot nem a tárgyalóasztalnál, hanem a csatamezőn kell LEGYŐZNI”. Ehhez immár a közép-kelet európai országokra is szükség van: a területükre, a pénzüket, illetve fiaik húsára, vérére.

Tegyük hozzá: pénze, befolyása, az általa megvásárolt “európai” vezetők révén Soros már most is Európa egyik gazdája. Soros, aki már idejekorán meghagyta: azért, hogy ne az amerikai fiúkat kelljen koporsóban hazavinni, ezért a kelet-közép európai országok – közöttük hazánk – fiainak vérével (és a mi saját pénzünkön) kell megvívni AMERIKA OROSZORSZÁG ELLENI HÁBORÚJÁT.

Az isten (az Európai Unió) adta – kínálta – nekünk a békés jövőt. Az isten (az Európai Unió) veszi most azt el tőlünk.

Az isten (az Európai Unió) adta – kínálta – nekünk az együttes felvirágzást. Az isten (az Európai Unió) – amerikai parancsra – rohasztja most le egész Európa – az ő számukra nem kívánatos versenytársat jelentő gazdaságát. Sorra fosztva meg minket azoktól az orosz nyersanyagoktól, amelyek nélkülözhetetlenek gazdaságunknak nem csupán a fejlesztéséhez, de még a puszta fenntartásához is.

Az isten (az Európai Unió) adta nekünk a bőséges felzárkózási alapokat. Az isten (az Európai Unió) most elvette ezeket. Mondvacsinált politikai feltételekhez köti most a nekünk járó pénzek kifizetését.

(Abból sem igen csinálva titkot, hogy amíg Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét, addig mi azokból a pénzekből egy fillért sem látunk).

Ha valaki, önmaga gyönyörűségére be kíván fogni egy énekes madarat, akkor előkészít egy kalitkát, benne kívánatos magvakkal. És amikor a madár óvatlanul berepül, gyorsan rázárja az ajtót. Onnantól kezdve a madár hiába röpköd, vergődik – már fogva van. És énekével, csicsergésével élete végéig gyönyörködtetnie kell rabtartóját. Cserébe azért, hogy megkaphassa eleségét, ivóvizét.

Az isten – az Európai Unió – adta az uniós pénzeket. Hogy ha a rabul ejtett lény rájön helyzetére, már ne tudjon tenni semmit. Ne lázongjon, csöndben, békésen kushadjon kalitkájában (kivéve persze, amikor gazdájának kell csicseregni, énekelni).

Az isten – az Európai Unió – adta az uniós pénzeket. Az isten – az Európai Unió el is veszi ezeket a pénzeket. Oda kell adnunk pénzeket a szörnyeteg kijevi rezsimnek, hogy az tovább folytathassa háborúját – irtva immár nem csupán az ukrajnai oroszokat, de pusztítva saját ukrán népét is.

Mindezeken felül most még azzal is büntetnek minket a mi drágalátos szövetségeseink, hogy naponta 6 millió forintot fizessünk minden egyes, be nem fogadott migráncs után.

AZ „ISTEN” (AZ EURÓPAI UNIÓ) ADTA. AZ „ISTEN” (AZ EURÓPAI UNIÓ) EL IS VESZI (vagy már el is vette).

Az “Egri csillagokban” az Isten – Bornemissza Gergő, a 7 éves talpraesett, leleményes parasztfiú képében – visszaadta a Cecey családnak odaveszettnek hitt, ötéves kislányukat, Vicuskát.

A két gyermek nemcsak a törökök foglya volt. Hanem annak a konvenciónak is, hogy a FELNŐTTEKNEK MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ENGEDELMESKEDNI KELL, ami az ő esetükben azt jelentette (volna): engedelmesen tűrik, hogy az őket csellel elfogó Jumurdzsák szekéren egy törökországi rabszolgapiacra vigye, és ott jó pénzért eladja őket.

Gergő azonban szakított a konvencióval. Sikeres szökési tervével megmentette önmagát és kis barátnőjét is, az életfogytig tartó rabságtól.

Az isten (az Európai Unió) adta a pénzt, a szabadságot (mármint annak az illúzióját).

Az isten (az Európai Unió) elvette (vagy éppen most veszi el) a pénzt – máris mérhetetlen károkat okozva gazdaságunknak.

Az isten (az Európai Unió) elvette (vagy éppen most veszi el) a szabadságunkat, a szuverenitásunkat, nemzeti, nemi azonosságtudatunkat.

Okos, talpraesett, leleményes Bornemissza Gergőnk – akit a Jóisten küldött segedelmünkre – hol vagy most?

Jóisten! Aki Bornemissza Gergőt küldted gyermekeink megmentésére – hol vagy most?

“Az isten adta – az isten elvette”.

“Miért adta, ha elvette?” – jajdult fel az odaveszettnek hitt kislányát sirató Cecey Péter.

Miért adta az Európai Unió mindazt a jót, amit most elvesz tőlünk? – jajdulnánk most fel mi, mindannyian. Kellene, hogy feljajduljunk.

Az Isten adta, az Isten elvette.

Miért is?

Mert az Európai Unió nem a Jóisten. Hanem sátánfi, a Gonosz Birodalmának rendíthetetlen őrzője. Charon hajósa, aki irgalmatlanul a pokol legmélyebb bugyraiba hurcolja mindazokat, akik az ő – a pokol – partjaira tévednek.

Ám előbb még bevasalja a viteldíjat és minden járulékos költséget is. Kamatos kamatokkal. Egyben szolidaritási hozzájárulást is szed az ördögfiak ellátására, kicsapongó, duhaj orgiáira, véres verekedéseire is.

Ami közben szétverik, lángba borítják világunkat.

 

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)