Hirdetés

Ma 21 éve tört ki az első csecsen-orosz háború

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Csecsenföld (csecsenül Icskéria) a Kaukázis északi részén fekvő terület, körülbelül hatoda Magyarországnak. Grúziával délen, az Oroszországhoz tartozó Dagesztánnal és Ingusétiával pedig keleten és nyugaton határos. Egymillió csecsen él itt, majdnem a teljes lakosság muzulmán. A csecsenek több mint 200 éve rendszeresen háborúznak Oroszországgal.

Már a XVIII. században harcban álltak a csecsenek az észak felől hódító oroszokkal, de a végső bukás csak 1858-ban jött el. Akkor a cár hadserege végleg bekebelezte a területet. A bolsevik forradalmat kihasználva a csecsenek kikiáltották függetlenségüket, de 1922-re a vörös hadsereg visszafoglalta a magas hegyekkel övezet vidéket.

Tizenkét év múlva megalakították a Csecsen-Ingus Szovjet Szocialista Köztársaságot, vagyis a területet összevonták a szomszédos tartománnyal. Az ingusok és a csecsenek rokonoknak tartják egymást. 1944-ben Sztálin mindkét népet deportáltatta. A szovjet diktátor úgy vélte, hogy együttműködtek a németekkel a második világháborúban az ott élők, ezért még a harcok befejezése előtt félmillió embert, a csecsen lakosság több mint a felét elkergette otthonából, hogy Kazahsztánba és Szibériába száműzze. Kétszázezer közülük életét vesztette a kegyetlen út és az ottani sanyarú körülmények miatt. A mostani háborúban az akkori deportálások a csecsenek egyik fő érve volt a függetlenség követelésekor. Amikor Groznij (az ország fővárosa, csecsenül Dzsohár) a felkelők kezére került a kilencvenes évek közepén, akkor az egyik első rendelkezésükkel egy nagy múzeumot rendeztek be a deportálás áldozatainak emlékére, a város központjában, az újonnan épített központi mecset közelében.

1957-ben Hruscsov hazaengedte a túlélő száműzötteket és visszaállította a csecsen-ingus autonómiát is. Amikor a Szovjetunió az összeomlás szélére került, a azonnal megindultak a függetlenségi szervezkedések. Közülük a legradikálisabb az 1988-ban alakult Csecsen-Ingus Nemzeti Front volt. Bár az ingusok később kiszálltak a függetlenségi mozgalomból, az első lövések mégis itt dördültek el: az ingusok 1991-ben megpróbálták visszaszerezni azt a területet, amit még a deportálások idején Észak-Oszétiához, a terület keresztények lakta nyugati szomszédjához csatoltak. A hat napig tartó háborúban hétszáz ember halt meg, és az orosz katonai beavatkozás miatt az oszétok győztek. Több mint tízezer, az oszét pogromok elől menekülő ingus azóta is menekülttáborokban él, és további negyvenezren kényszerültek rokonokhoz. Az akkori vereség után az ingusok lemondtak az erőszakról, Csecsenföldön viszont csak ekkor kezdett súlyossá válni a helyzet.

1991-ben, még orosz fennhatóság alatt tartottak először szabad választásokat Csecsenföldön. A választást azért lehetett kiírni, mert az addigi vezetés a meghiúsult moszkvai kommunista puccsistákat támogatta, így távozásukat az orosz kormány is szorgalmazta. A győztes a Csecsen Nemzeti Kongresszus elnökjelöltje, Dzsohar Dudajev lett, aki kampányában azt ígérte, hogy kikiáltja a függetlenséget.

dudajev
Dudajev a csecsenföldi választások alatt. 1991 október 27-i választásokon a 47 éves volt szovjet tábornok, Dzsohar Dudajev, a Csecsen Népi Kongresszus vezetője lett az államfő!

Dudajev azért hitt a függetlenség sikerében, mert a balti államok példájában bízott. A választás előtt egy évvel hagyta el Észtországot, ami igazán jól állt az elszakadáshoz vezető úton. Dudajev ott a szovjet légierő parancsnokaként szolgált, és megtagadta, hogy rátámadjon az észt parlamentre. Inkább lemondott magas katonai rangjáról (az általa irányított bombázok képesek voltak atomtámadásra is) és hazament elnöknek. Megválasztása után rögtön kijelentette, hogy Csecsenföld elszakadt Oroszországtól. Ezzel akkoriban senki sem törődött Moszkvában, hiszen éppen a Gorbacsov elleni puccs foglalkoztatta az ottani politikusokat.

1992-ben, már Borisz Jelcin aláírása volt azon a rendeleten, amely megszüntette a csecsen-ingus közös autónomiát, hogy leválassza a renitenseket a legyőzöttektől. Dudajev ezen felbuzdulva formálisan is megerősítette a terület elszakadását azzal, hogy saját alkotmányt vezetett be, amely Oroszországtól független, önálló államként tüntette fel Csecsenföldet. A formális elszakadással párhuzamosan beindult a csecsen terrorizmus is. 1990-91-ben három orosz repülőgépet térítettek el csecsen szeparatisták.

1992-ben Dudajev kiutasította az orosz katonákat a csecsenföldi bázisokról, de a fegyvereiket nem vihették magukkal. Mivel Moszkvából nem érkezett parancs az ellenállásra, a teljes hadsereg kivonult, maga után hagyva többek között 42 tankot és 29 ezer gépfegyvert. 1993-ban akkor fogyott el az oroszok türelme, amikor Csecsenföldön nem nyitották ki a szavazófülkéket az orosz választások alkalmából, mondván, hogy ez egy másik ország.

Ekkor gazdasági blokád alá vonták a területet. Az oroszok leállították a pénzügyi kapcsolatokat, vagyis az állami alkalmazottak nem kaptak többé fizetést és nem jöttek meg a nyugdíjak. Leállt a légi közlekedés, kikapcsolták a tévétornyokat és a telefonhálózat nagy részét, és naponta többször elment az áram. A blokád miatt hihetetlen virágzásnak indult a fekete kereskedelem és a szervezett bűnözés.

Moszkvában azóta közhely, hogy a csecsenek maffiózók. Groznijban alig volt közvilágítás, de az utcák tele voltak innen-onann lopott és senkitól sem ellenőrzött luxus-autókkal. Korabeli beszámolók szerint 400 dollár alatt maradt a kalasnyikov ára a piacon. Dudajev megcsapolta az orosz olajvezetéket, hogy az innen szerzett bevételből finanszírozza az ország működését. Áramlottak a fegyverek Afganisztánból és moszkvai gyanú szerint a török kormány is minden segítséget megadott a szakadár tartománynak. Grúziából és Azerbajdzsánból is könnyen lehetett fegyvert szerezni.

1994-ben Jelcin úgy döntött, hogy visszaszerzi Csecsenföldet. A zavaros kaukázusi vidéken egy győztesen kivívott függetlenség felkelések sorozatát indíthatta volna el, ráadásul félt az iszlám befolyás erősödésétől is. Ez lett volna az első alkalom, hogy az Oroszországi Föderációhoz tartozó terület veszik el, hiszen a függetlenedett szovjet utódállamok 1991 előtt is önálló köztársaságok voltak. Jelcin először cselhez fordult. Orosz belügyi alakulatokat küldött Groznijba, akiknek puccsot kellett volna végrehajtaniuk. A tervből azonban semmi sem lett. Dudajev emberei már a repülőtéren körbevették a gépből kiszálló orosz egységeket, elvették fegyvereiket, és hogy a megalázás még kegyetlenebb legyen, busszal küldték őket haza Oroszországba.

1994. december 11. – Az elsõ csecsen háború

első csecsen háború
Az orosz hadsereg megtámadja Csecsenföldet, ezzel kezdetét veszi az elsõ csecsen háború.

A mai háború egyik jellemzöje: az égett emberhús szaga

Az elsõ csecsen háború (oroszul: первая чеченская война) 1994 és 1996 között zajlott Oroszország és Csecsenföld között, melynek eredményeként Csecsenföld gyakorlatilag függetlenné vált Oroszországtól.

Az 1994-1995-ös kezdeti hadjárat után, amely a pusztító grozniji csatában csúcsosodott ki, az orosz föderációs haderõ megpróbálta ellenõrzése alá vonni Csecsenföld hegyvidéki területeit.

A csecseneknek városi (Carlos Marighella)és vidéki (Che Guevara)  gerilla-hadviseléssel és síksági rajtaütésekkel (beleértve a Csecsenföldön kívüli túszejtõ akciókat) az orosz eröteljes támadást  sikerült visszaverni. S mindezt tették az oroszok nagy erõfölénye ellenére is.

Az orosz csapatok demoralizálódása és a közvélemény végül arra késztette Borisz Jelcin orosz elnököt, hogy 1996 nyarán tûzszünetet hirdessen meg és egy évvel késõbb békeszerzõdést írjon alá.

Óvatos becslés szerint a harcokban 7500 orosz katona, 4000 csecsen harcos és több mint 35 000 civil halt meg. Más becslések 80 000 és 100 000 közé teszik az áldozatok számát. Több mint 500 000 civil menekült el lakhelyérõl, rommá lõtt városokat és falvakat hagyva hátra.

A konfliktus végül megoldatlan maradt az Orosz Föderáció és a csecsen szeparatisták között. Ennek következménye volt az 1999-ben kezdõdött második csecsen háború. De ennek a háborúnak a kimenetelébe beleszólt Putyin is. A tét a csecsenföld köolaja volt!

A második csecsen háború 1999augusztus 26-án kezdődött.

A háború az oroszok és a kaukázusi illetve a csecseni szeparatistákközött folyik. A második csecsen háború kirobbanásának okaként Baszajev parancsnok csapatainak akcióját tekintjük. Az első támadás 1999augusztus 2-án történt, Samil Baszajev és a szaúd-arábiai származású Hattab közel kétezer fegyveressel több falut is megszállt Dagesztánban. De ez csak előkészítése volt egy még nagyobb méreteket öltő katonai akciónak, amely Dagesztániszlám köztársasággá változtatására és Oroszországtól való elszakítására irányult.

2001. szeptember 11-ei események gyakorlatilag szabad kezet adtak Oroszországnak, mely a csecsen háborúkat onnantól kezdve a nemzetközi terrorizmus elleni harc színtereként tünteti fel.

Harcoló felek
 Oroszország
Csecsenföld
 csecseni szeparatisták
kaukázusi szeparatisták
Mudzsahedin önkéntesek
▲ becsukParancsnokok
 Vlagyimir Putyin

Gennady Troshev
Alexander Baranov
Valentin Korabelnikov
Akhmad Kadyrov 
Ramzan Kadyrov
Dzabrail Yamadayev 
Sulim Yamadayev
Said-Magomed Kakiyev

 Aslan Maskhadov 
Sheikh Abdul Halim 
Dokka Umarov

Hamzat Gelayev 
Shamil Basayev 
Akhmed Yevloyev
Kattab 
Abu al-Walid 
Abu Hafs 
Muhannad

Forrás:

hu.wikipedia.org ; www.origo.hu ; www.2424.hu ;

További cikkek itt:

http://mult-kor.hu/20-eve-tort-ki-az-elso-csecsen-haboru-20141211

http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/9481-20-eve-toert-ki-az-elso-csecsen-haboru

http://konfliktus.index.hu/csecsen.html

NIF

Kapcsolódó:

A csecsen–magyar kapcsolatokról

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás