Az antikommunista hős vagy áruló? – egy kissé megkésett megemlékezés

A.A. Vlaszov: A kommunizmus még az ellenségnél is rosszabb, így ellene harcolni nem hazaárulás

Dicsőség azoknak az orosz… katonáknak, akik életüket áldozták a vörös, bolsevik kommunista diktatúra elleni küzdelemben!

Május 5-e (van . – NIF szerk. által törölve). Évfordulója annak, hogy 1945. május 5-én, amikor a Berlinért folyó csata utolsó napjaihoz közeledett, a prágai nép látva a náci Németország közeli összeomlását, úgy érezte, önkezével szabadítja fel szeretett fővárosát a német megszállás alól. Kitört a prágai felkelés.

A Prága környékén állomásozó német erők a cseh főváros romhalmazzá változtatása árán is készek voltak leverni a felkelést, s ettől a pusztulástól a közhiedelem, no meg a múlt évtizedek történelemhamisítása szerint a szovjet katonák mentették meg Prágát.

A hír alapjában véve igaz, hiszen Prágát valóban oroszul beszélő katonák mentették meg, de olyan volt szovjet katonák, akik korábban német fogságba esve hallgattak a szintén német fogságba esett A. A. Vlaszov tábornok hívó szavára, s beálltak, a német alárendeltségben és velük vállvetve küzdő, a kommunista Vörös Hadsereg ellen harcoló ROA, azaz az Orosz Felszabadító Hadsereg kötelékébe, annak katonái voltak, akik vallották, hogy a kommunizmus még az ellenségnél is rosszabb, így ellene harcolni nem hazaárulás.

E, Prágát megmentő katonák és tisztek később amerikai fogságba kerültek, s a már akkor „gáláns” amerikaiak kiadták őket a szovjeteknek. A szovjetek a legénységi állományt a GULAG-ra, a tiszteket bitóra juttatták, így azt az Andrej Andrejevics Vlaszovot is, aki 1941 telén a moszkvai csatában megállította a diadalittas németeket s ezzel véget vetett a villámháborús német reményeknek. A kalandos életű Vlaszov életútja alább, illetve Dr. Gosztonyi Péter könyvében olvasható.

(Dr. Gosztonyi Péter, Vlaszov tábornok

FÜLSZÖVEG:

A német-szovjet háború kirobbanása után (1941) két éven belül mintegy egymillió egykori sztálini alattvaló, hajdani vöröskatona szolgált a német véderőben. Egy részük segédcsapatokban, fegyver nélkül, de a németek teljes bizalmát élvezve. Másik részük fegyverrel a kézben, a németekkel vállvetve harcolt a frontokon, különböző nemzetiségek tagjaiból alakult „légiókban”, „dandárokban” vagy a Wehrmacht, illetve a Waffen-SS kötelékeiben.

Vlaszov és hadserege csak egy volt közöttük. Hadseregének létszáma 1945 elején, fénykorában sem volt több mint 50000 fő. De az ő nevét ismerték mindenütt, mert a Berlin melletti Sztálin-ellenes propagandaközpont (ahol röpcédulákat, újságokat stb. szerkesztettek, illetve nyomtattak) részben Vlaszov nevét használta.

Vlaszov nem volt se „hőse”, se „árulója” népének. Az Ördöggel (Hitlerrel) szövetkezett a Sátán (Sztálin) ellen. Hazafi volt? Ő magáról azt tartotta. A történelem kevésbé. A német-szovjet háború nagy drámájának egyik mellékszereplője volt, maga választotta tragikus úton járt. Igazából politikai álmodozó volt, bukását is ez okozta. – NIF szerk.-i beillesztés)

A több ilyen sorsra jutott, átállt szovjet katonákból álló egységek közül, csak a Holmson tábornok vezette Első Orosz Nemzeti hadsereg maradványai menekültek meg azáltal, hogy nem a szövetségesek előtt tették le a fegyvert, hanem a semleges Lichtenstein területén kértek menedéket. Jellemző a Vaduz-i kormány korrektségére, hogy szövetséges és szovjet unszolás és fenyegetés ellenére a katonákat nem adta ki, hanem Argentínába, azaz a szabad életbe segítette. Történetük a „Keleti szél” című 1993-ban készült francia filmből is megismerhető.

(Dobai Miklós)

Forrás: Hátha valaki nem tudja – A.A. Vlaszov

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!