Az amerikai neonácik, az európai szájzár-törvények és a fehér civilizáció esélyei
A minap sugárzott valamelyik tematikus történelmi csatorna jó egyórás összeállítást az amerikai neonáci mozgalmakról. Szó esett – a teljesség igénye nélkül – az amerikai Hitlerről, a mozgalom szellemi atyjáról, az Amerikai Náci Párt alapítójáról és vezéréről, George Lincoln Rockwellről, aztán a mai utódokról, az NSM-ről (National Socialist Movement), s annak vezetőjéről Jeff Schoepról, mindez számos politikailag abszolút inkorrekt képkocka kíséretében.
Volt ott karlendítéses felvonulás, számtalanszor felhangzottak a „Sieg Heil” és a „Heil Hitler” mondatok, horogkeresztes zászlók erdejének tengerében masíroztak az ottani rohamosztagosok (a szvasztika itt kombinálva van az amerikai nemzeti jelképekkel, s körülötte a white power, azaz fehér hatalom, erő felirattal), zsidó könyveket meg a Kommunista Kiáltványt égették, a legdurvább kirohanásokat intézték a cionizmus, a színes bőrű bevándorlók és a homoszexuálisok ellen etc., etc…. Ezen túl láthattuk az NSM 2005. évi, ohiói, toledoi demonstrációjáról készült filmkockákat, amelyet a fekete bűnözés ellen szerveztek ( némi magyarországi áthallással ), s ahol komoly összecsapások is voltak a rendőrséggel, valamint az ellentüntetőkkel, s ugyanez ismétlődött meg pár évvel később a washingtoni Fehér Ház előtt, ahol a neonáci aktivisták keményen lecsaptak az ottani másságvédőkre, s a rendőrség lényegében már csak akkor avatkozott be, amikor vér folyt.
Eddig röviden a történet. Nem kell az NSM politikájával – legalábbis minden mozzanatával – azonosulnunk, hogy azért néhány érdekes analógiára felhívjuk a figyelmet. Honi ultraliberális széplelkeink itthon – épp manapság csúcsra járatott üzemmódban – egyfolytában tele hazudozzák a fél világot az itthoni fasiszta veszélyről, épülő diktatúráról, s szokásos szlogenjük, két évtizede,”hogy ilyen a felvilágosult Amerikában elképzelhetetlen”. Fájdalom, de ott számukra sokkal durvább dolgok is elképzelhetőek. Mert ugye az USÁ-ban, nem hogy holosztorit tagadni, de – miként utaltam rá – karlendítéssel, horogkeresztes zászlókkal is föl lehet vonulni közterületen, s – közben a társadalom bizonyos csoportjaiban félelmet keltve – lehet xenofób és antiszemita jelszavakat skandálni, sőt akár tettleg is bántalmazni bizonyos kisebbségeket. Nálunk ellenben a rebiszes-droidok számtalan alkalommal támadtak nemzeti színű és Árpád-sávos zászlót lobogtató honfitársainkra az utóbbi időben. ( Két példányt épp e hét közepén ítéltek el – L. Zs.) Emlékezetfrissítésképpen: vajon amennyiben Magyarországon – de hozhatnánk példaként Ausztriát, Németországot vagy más európai uniós államot – valamely polgártársunk venné magának a bátorságot, hogy horog- vagy nyilaskeresztes zászlóval kimerészkedjék az utcára, netán „Sieg Heil” – lal, esetleg nyilaskeresztes karlendítéssel köszöntené az első vele szembejövőt, vajha hány percnek kellene eltelnie ahhoz, hogy a rendőrség őrizetbe vegye és büntetőeljárást indítson ellene, esetleg a jogerős bírósági ítéletet követően le is csukják. Azt hiszem, öt percen belüli időintervallumról lehetne csupán beszélnünk. Az pedig már egyenesen agyrém és paranoia, hogy a társadalmi rendre abszolút veszélytelen, békés tudós, revizionista történész kollégákat is hűvösre juttathatnak, ha úgymond tagadják a holokausztot.
Az USA is millió sebből vérzik, de egy tekintetben mindenképp a vén kontinens felett áll: ott legalább független sajtó is létezik, és a véleménynyilvánítás, illetve a gyülekezési jog szabad gyakorlását is komolyan veszik. Ezért nem fognak tudni mit tenni az uniós és magyarországi főhatalmasságok azokkal a weboldalakkal, amelyek amerikai elektronikus szolgáltatóról működnek. Igaz, valamely „nagy formátumú” politikusunk azt bírta nem is oly rég kiböffenteni a közszolgálati tévéadón, hogy „az Egyesült Államok jogalkotóinak is át kell gondolniuk a jövőben, hogy megteremtsék a törvényi feltételeit annak, hogy az ilyen hírportálokkal szemben is fel tudjanak majd lépni mihamarabb”. Naná, majd Budapestről fognak Washingtonnak ez ügyben dirigálni és követeléseket megfogalmazni!!
Visszatérve írásunk kezdő gondolatához. A mind Amerikában, mind Európában virulensen terjedő és erősödő „szélsőséges” politikai mozgalmak léte rávilágít egy nagyon fontos válságjelenségre: mindkét civilizáció halálosan beteg, s az említett ultrajobb szerveződések a kulturális-politikai immunrendszer természetes aktivizálódásának jegyei. Az eddigi ostoba, liberális struccpolitika a továbbiakban végzetes következmények nélkül immár nem folytatható. Hiszen közveszélyes. Kulturális-faji önfeladásunknak és önkasztrációnkat azonnali hatállyal be kell fejeznünk. Mert akkor tényleg végünk.
Lipusz Zsolt
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Csak az a baj, hogy mire ejrópában általánossá vált, hogy szinte senkinél nem lehet otthon fegyvert tartani, addigra vált amérikában általánossá, hogy bárki tarthat fegyvert. Így aztán egyrészt fogalmuk sincsen, hogy hány fegyver menne az utcára ha valóban megpróbálnák átírni a törvényeiket. Másrészt pedig nem tudom, hogy minden felvonulás ellenére mennyire él a felvonulókban a kormány, a rendőrség,az elnöki szerep, így az államgépezet tisztelete.
Igen, én is láttam a műsort és ugyanerre a következtetésre jutottam. Az USA-ban betartják és tiszteletben tartják a demokrácia véleménynyilvánításra vonatkozó elvárásait. De akkor a kérdésem a következő: Ha ott lehet, miért nem viselik el ugyanők, hogy kis hazánkban így működjenek a ” demokratikus” médiák? Csak nem a globalizmus, gyarmatosítás, holobiznisz áll a háttérben? A Fidesz vajon miért áll e mögé a politika mögé? Csak nem…?