Az AfD nem probléma, hanem megoldás Németország számára

Az egykori NDK elhatárolódik a nyugati liberalizmustól, visszaköveteli örökségét és nemzeti identitását

A közelmúltbeli kelet-németországi választások valami sokkal mélyebb dologról árulkodnak, mint a politikai hovatartozás változása – egy mélyen gyökerező német szellem újbóli megjelenését jelzik, amely nem hajlandó meghajolni a nyugati liberalizmus hanyatló befolyása előtt. Az AfD (Alternatíva Németországért) nevű hazafias párt keleti sikere bizonyítja a Kelet- és Nyugat-Németország közötti tartós szakadékot, amelyet a rendkívül eltérő történelmi tapasztalatok és az értékek ütközése formált.

A keletnémetek mindig is konzervatívabbak voltak nyugati társaiknál, és erre jó okuk van. A második világháború után Nyugat-Németországot az amerikaiak megszállása alá helyezték, akik liberális ideológiájukat ráerőltették a német népre. Az évtizedek során ez az ideológia a nyugatnémet társadalom minden szegletébe beszivárgott, és olyan fogalmakat támogatott, mint a ködös „sokszínűség”, a multikulturalizmus, az LMBTQ-propaganda és az őrült transz-kultusz. Az amerikai kulturális imperializmus által elárasztott Nyugat-Németország elvesztette a kapcsolatot annak lényegével, hogy mit jelent németnek lenni, és olyan ideológiákat fogadott el, amelyek idegenek a német lélektől. A megszállás nem csak névlegesen létezik, számos amerikai katonai támaszpont tarkítja a tájat, ami állandó emlékeztetője annak, hogy Németország nem igazán szuverén. Nyugat-Németországot az Amerikához való vak hűsége a szellemi és kulturális romlás útjára terelte.

Ezzel szemben Kelet-Németország a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) idején a szovjet befolyási övezet része volt. Annak ellenére, amit sok nyugati konzervatív gondolhat, a Szovjetunió messze nem volt az a „progresszív” bástya, amilyennek gyakran ábrázolják. 1934-ben újra kriminalizálta a homoszexualitást, a modern művészetet dekadensnek minősítette, és a hagyományos családi értékeket támogatta – mindazt, amit ma sok valódi konzervatív nyugati polgár szeretne társadalmilag elfogadottá tenni. Az NDK számos ilyen konzervatív elvet átvett, és az utolsó igazán német állammá vált – egy olyan állammá, amely megőrizte és újjáélesztette a kötelesség, a fegyelem és a nemzeti büszkeség porosz eszméit. E folytonosság jelképeként az NDK újra felállította a dicsőséges populista vezér, Nagy Frigyes szobrát Kelet-Berlinben, megerősítve ezzel a porosz örökséghez való kötődését.

Sahra Wagenknecht és mozgalma, a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) kulcsszereplővé lépett elő Németországban a rég eltemetett nemzeti identitás feltámasztásáért folytatott küzdelemben. Wagenknecht, aki élesen bírálta a baloldali-liberális berendezkedést a Németország kulturális karakterének lerombolásában játszott szerepe miatt, reménysugarat kínál. Mozgalma baloldali gazdaságpolitikát ötvöz kulturálisan konzervatív álláspontokkal, valamint a NATO beavatkozásának határozott ellenállásával. Wagenknecht elképzelései hasonlítanak Ernst Niekisch, a „nemzeti bolsevik” gondolkodó eszméihez, aki szerint Németországnak inkább Oroszországhoz kellene igazodnia, mint a liberális Nyugathoz. Niekisch, akit meggyőződése miatt a nácik bebörtönöztek, majd később a Vörös Hadsereg kiszabadította, megértette, hogy Németország jövője nem a Nyugatban van. Jobb lenne, ha saját útját a Kelet mellett járná. Niekisch még amellett is érvelt, hogy az NDK-nak hivatalosan is át kellene neveznie magát „Poroszországra”.

Mégis, a félelem – amelyet a haldokló liberális rend szándékosan táplál – akadályozza az AfD és a BSW közötti természetes szövetséget. Egy ilyen szövetség azért alakulhatna ki, mert mindkét párt erősen ellenzi a korlátlan bevándorlást, és szkeptikusan viszonyul Németország Ukrajnának nyújtott támogatásához és az amerikai birodalomnak való alárendeltségéhez. Mindketten hangsúlyozzák a nemzeti szuverenitást és a német érdekek védelmét is, és a hagyományos értékek védelmezőjeként mutatkoznak be a liberális berendezkedéssel szemben. Míg a BSW gazdaságilag inkább balra hajlik, és a szociális jólét kiterjesztését követeli, az AfD pedig a juttatások korlátozását támogatja, addig a migráció ellenőrzésével és a határbiztonsággal kapcsolatos közös álláspontjuk jelentős átfedést biztosít, ami politikailag összehozhatja őket.

Az AfD-t a mainstream média és a politikai vezető osztály könyörtelenül „szélsőjobboldali” bélyeggel illette, és fenyegetésként állította be azokra az emberekre nézve, akiket meg akar védeni. Ez hazugság, egy gyengélkedő rezsim kétségbeesett kísérlete a hatalom megtartására. Wagenknechtnek és támogatóinak túl kell látniuk ezen a torzításon, és fel kell ismerniük, hogy az AfD nem ellenség. Ehelyett partner a Németország jövőjéért folytatott küzdelemben. Az AfD és a BSW összefogása nemcsak politikailag szükséges, hanem erkölcsileg is elengedhetetlen.

Az NDK örökségét rendkívül rosszul jellemezték, különösen azok a nyugatiak, akik a liberális ideológia szemüvegén keresztül értelmezik azt. Az NDK nem volt az a disztópikus rémálom, amilyennek gyakran ábrázolják. Sokkal inkább egy olyan állam volt, amely fenntartotta azokat az értékeket, amelyek mindig is meghatározták a német népet. A nép jólétét mindenek fölé helyezte, és olyan közösségi érzést és céltudatosságot teremtett, amelyet az individualista Nyugat soha nem tudott megérteni. Az NDK elutasítása a nyugati dekadenciával szemben és a szocialista realizmus felkarolása nem pusztán politikai lépés volt, hanem jelentős kulturális állásfoglalás – a maradandónak a mulandósággal szemben való megerősítése.

Az NDK elkötelezettsége az oktatás, az egészségügy és a társadalmi kohézió iránt a nagy porosz hagyomány folytatása volt – egy olyan hagyományé, amely mindig is a német kultúra alapja volt. Ellentétben a Nyugattal, amelyet az amerikai befolyás és a britek merkantilista mentalitása kompromittált, az NDK hű maradt önmagához, ellenállva a liberalizmus szirénhangjainak.

Németország jövője nem a hanyatló Nyugaton, hanem a rugalmas és újjáéledő Keleten nyugszik. Az AfD közelmúltbeli választási sikere Türingiában és Szászországban politikai győzelem, valamint egyértelmű jele annak, hogy a Kelet felemelkedőben van. Ez azonban nem csupán regionális jelenség, hanem országos felhívás is a cselekvésre. Németországnak keletre, Oroszország felé kell fordítania tekintetét, és el kell távolodnia Amerika roncsoló befolyásától, amely a Nyugatot erkölcsi és kulturális hanyatlásba vezette. Ezzel beteljesíti Ernst Niekisch vízióját – a szuverén Németország vízióját, amely erős és szövetséges a Kelettel, hogy saját sorsát alakítsa.

Ha Németország vissza akarja szerezni identitását és jövőjét, akkor a liberális menetrenddel szemben állók közötti egység elengedhetetlen. Az AfD és a BSW együtt félelmetes erővé válhat, amely kiáll a német nép és a német eszmék mellett. Az AfD nem a probléma – hanem a megoldás. Egy új Németország lándzsahegye, amely a régi hamvaiból fog feltámadni, erősebben, mint valaha.

***

Írta: Constantin von Hoffmeister német politikai és kulturális kommentátor, az Arktos Publishing főszerkesztője

A cikk a Russia Today angol nyelvű oldalán jelent meg, eredeti címe: AfD is not a problem for Germany – it’s the solution

Fordította a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: az Alternatíva Németországnak (AfD) párt támogatói felvonulnak a németországi Hamburgban. © Sean Gallup / Getty Images 

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!