KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Az a bizonyos „zöld dolog”

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

zőld dologNemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?

Forrás: Facebook

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

8 thoughts on “Az a bizonyos „zöld dolog”

  1. Vesszőből font kosarakba vásároltunk, ebbe tettük a tejesüveget, a papírba csomagolt kenyeret. Tettük ezt addig, amíg bizonyos körök a csomagolástechnikában nem láttak meg hatalmas üzletet! Vásároltam saját készítésű vászonszatyorba, kosárfonó keze alatt készült kosárba már akkor, amikor a multik ingyen osztogatták a műanyagszatyrokat, elviselve annak a kedves pénztárosnak sajnálkozó arckifejezését, aki még nem találkozott a „zöld” mozgalommal.

    Lívia

    Kérem, hozzászólását legközelebb írja alá (akár valódi, akár álnéven vagy jeligével, hogy aki arra válaszolni akar vagy véleményt akar mondani beírásával kapcsolatban, az meg tudja szólítani Önt), mert egyébként kénytelen leszek törölni! Most pótoltam.

    Híradmin!

  2. Régen olyan jó volt, mert nem kellett rohangálni zacskóért, hogy legyen mibe rakni a vásárolt árút.
    Kulturált vásárlásnak neveztem.
    Aztán valaki, talán a FIDESZ-KDNP-be kitalálta, hogy a környezet tisztaságáért jól meg kell adóztatni ezeket a nejlon zacskókat is. Lett is rögtön nagy zacskó hiány, ha elfelejtettél zacskót vinni, most már meg kellett vásárolni azt a zacskót.
    Otthon meg eddig a szemetet a lakótelepi lakásból az árú csomagolására használt zacsiban vittük le, mert itt az égetőmű közelébe ez volt a szokás.
    Most már nem volt miben levinni a szemetet, hát megkerestük azt az üzletet, ahol zacskót lehet venni.
    Gond nem volt egy szál sem, mert így már tovább működött a dolog, és az égetőmű, most már nem az áruhoz kapott zacskót égette el, hanem a vásároltat.
    Na így is lehet pénzt kiszedni az emberek zsebéből, abban a tudatban, hogy most aztán vigyáztunk a természetre.
    Az emberek pénze, és kényelme miatt meg mit aggódjon az a kormány, fő, hogy vigyázz az egészségünkre!

    Baumag

  3. Ez tetszik a mostani generációban. Teljesen el vannak varázsolva attól, hogy ők milyen nagyszerűen és „zöld” módon élnek.
    Hiába, mi számukra csak mocsok komcsik vagyunk, mert abban a a korban éltünk. (Ma már ebben a korban csak tengődünk.)

    Azért a „zöld” boltostól megkérdeztem volna egy-két apróságot.
    Például, hogy látott már paradicsomot?Mert a moslékot amit a boltban adnak, nem nevezném annak. Sem formára, sem színre, de ízre meg pláne nem.

    Hogy amit ő „bio” tejfölnek gondol az egy drága fos. Tudja ezt vajon?
    Hogy annak idején elmentem a tejboltba, ott volt az ABC mellett, és vettem tejfölt. Kannából mérték ki merőkanállal.
    Vagy vettem a bolt előtt áruló vértesszőlősi tót parasztnénikéktől.
    Aztán jött az ellenőr, kivett egy kiskanállal és cseppentett bele jódot, ha elkékült, akkor vízzel és liszttel feljavított volt.
    Nos, az a feljavított tejföl különb volt, mint bármelyik mai csoda, amit tejfölnek akarnak hívni.

    Hogy azt tudja-e, hogy milyen az igazi kakaó? Hogy az házi készítésű, igazi tehéntejből és minőségi kakaóporból készül? Nem „zöld” műanyagzacskóból vagy akármilyen szigetelt papírszarból öntjük ki.

    Hogy én gyerekkoromban is a kertben termett paradicsomból készült paradicsomlét ittam télen? (Mondjuk most is azt iszom.)

    Az ilyen barom tényleg elhiszi, hogy ennyi pl. sárgabarack terem, amennyit 100 %-os gyümölcslét árulnak belőle?

    Egyszer elém került egy írás. Abban bemutattak egy német vegyi üzemet. Élelmiszer-vegyi üzemet.
    Nos, ott azt írták, hogy 1 db húsleveskocka tartalmaz akárhány ezred milligramm valami ízesítő vegyi szart, attól lesz a levesnek íze.
    Ebből a nagyszerű … előállító X évben 1500 tonnát vásárolt. Közben úgy reklámozta termékét, hogy nincs benne vegyi anyag, természetes alapanyagokból készült.

    Sorolhatnám még pl. a fáról evett gyümölcsöt. a kertből evett igazi zsenge sárgarépát, a zsírosdeszka mellé, a tőről letépett friss paradicsomot és paprikát. Stb.

    Úgyhogy az ilyen kis hülyék örüljenek hogy a komcsi szüleik nem sámlit csináltak helyettük.

    Ő zöld. Igen. Legfeljebb zöldfülű…

    tgyl

  4. Valóban környezettudatosabb volt a korábbi mindennapok működése. Máig nem értem, hogy hova lett a tejesüveg és a hasonló bevált dolgok?
    A textilpelenkák helyett ma már az anyukák a sokkal kényelmesebb, eldobható pelenkát használják, amelynek eredménye, hogy a kicsik sokkal később lesznek szobatiszták, mert észre sem veszik, ha nedves lett a pelusuk, így nem zavarja őket…
    Nem akarom visszaforgatni az idő kerekét, de a régen bevált dolgokat nem kellene megszüntetni, sőt!

    Lenhardtné

    1. Kedves Lenhardtné! A „fejlődés” éppen abból az öntelt büszkeségből ered, hogy a fiatalabb nemzedék mindig azt mondja, hogy „Én sokkal jobban tudom, mint ti öregek …”. Ez az életeken át tartó hozzáállás mára kezdi megbosszulni magát éppen úgy, mint a mi időnkben, amikor mi mondtuk (igaz, nem tudom hány éves, én túl vagyok az 50-en) azt nagy büszkén, hogy „én sokkal jobban tudom…”. De éppúgy, mint mi, ők is csak 30-40 év múlva fogják észrevenni (akkor is csak kevesen), hogy rossz irányba halad a szekér. Nem baj, a fal előbb utóbb test közelbe kerül és rákenődünk. Na az lesz a nagy válogatás.
      Nem mellesleg, az én gyerekkoromban még nem volt közösségi szemét szállítás, mert nem volt olyan, hogy szemét.
      eSzeL

  5. Bizony abban az idöben tényleg nem volt szemét és nem közölte a TV
    hogy 75 ezer tonna élelem megy egy évben a kukákba. Ez németországi viszonylat. De iszonyatos még kimondani is. A biorol ne essék szo sem mert Délamerikában ugy permezetnek mint annak idején az 50-60-as években Europában. Na és az ára is legtöbbször 50 %-kal drágább.

    Esther

  6. A vasúti közlekedést és szállítást átterelték közutakra – kb. 1000 tonnát vitt egy vasúti szerelvény/1 mozdony, ma 20-24 tonnát visz egy kamion = 45-50 db kamion füstöl gázolajat ugyanazon 1000 tonna áru elszállításával! Személyszállításra már 2 vagy több személy esetén az egyedi megoldás (gépkocsi) jelentősen olcsóbb mint a vasút. Ugyanígy egy sor leállított és megszűntetett tiszta és nagyobb kapacitásra képes villamosvonal helyén buszok tömkelege nyomja a füstöt. Kipusztították az állatállomány jelentős részét – az így nyert, nem vegyi alapú trágya helyett műtrágyát használunk. A legdrágább a lényegesen kisebb környezetterhelést jelentő távfűtés és az elektromos fűtés – helyette az egyéni fűtésre vannak kényszerítve az emberek. A tudatosan átállított (piroshullámos) közlekedési lámpák miatt jelentős üzemanyag égéstermék-többlet szabadul fel. A természetes (természetazonos: foglalata és izzószál fém – természetben előfordul. Ragasztóanyaga gipsz, üvegbúra- tisztított szilicium-dioxid – azaz homok) anyagokból készült villanykörte helyett műanyagtokban és elektronikával szerelt égőket kaphatunk – ami veszélyes hulladék. A lista végtelen…
    Nagy Péter

Hozzászólás a(z) Lívia bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük