Amiről oly keveset hallunk: TRIANON II.

Azon a bizonyos jaltai konferencián a magukat akkor már győztesnek tekintők nagyok leültek megtervezni háború-utáni jövőnket. A szovjet képviselőnek ott feküdt az asztalán egy magyar dosszié is, aminek tartalmát az összes szovjet fejesek ismerték és rábólintottak.

Eszerint a Szovjetunió biztosítja, hogy hazánk ugyan továbblétezhet, de csak az első Trianon szerinti szűkített területen néprajzi tisztaság kibontakoztatása útján. Ha valamilyen probléma merülne fel e tekintetben, akkor azt a rovásunkra, Románia javára fogják megoldani Hazánkat nemzetközi elszigeteltségben kell tartani.

A vörös hadsereg eléri Magyarországot. A szovjet főnökségben rögtön kialakul a cél: már most szembe kell fordítani bennünket Németországgal, de hogyan kezdjenek a kivitelezéséhez??

Megszületik Zaharov ezredes Horthyhoz intézett 14 pontos levele. Ebben – többek között – az szerepel, hogy érkezzék Moszkvába magyar fegyverszüneti bizottság, amely tárgyalhat mindenkivel –

• Az azonnali fegyverszünetről,

• hazánk teljes integritásáról, amit elsősorban a Szovjetunió fog szavatolni,

• van ugyan megegyezés köztük és Románia között, Erdély Románia számára biztosításáról, de ettől nem kell tartani, mert e területre nézve a béketárgyalásokon az Unió a népszavazás elvét fogja képviselni,

• Erdélyben a román csapatok azonnali megállásáról (ott, ahol éppen vannak), mert csakis a vörös hadsereg fog előrenyomulni),

• Magyarország függetlenségéről, ami ugyancsak biztosíttatik, kormányunk-formájáról ugyan  szó lesz – de azt mi választhatjuk meg, mert a Szovjetunió kormányzatunkra nem kíván belpolitikai nyomást gyakorolni,

• arról, hogy sem a hadsereget, sem a csendőrséget, sem a rendőrséget nem fegyverzik le,

• a magyar fegyverszünetről, melynek mintái a finn, a bolgár, a román fegyverszünetek lesznek.

A Zaharov levél nagy-nagy örömet okoz Horthynak, aki összeül embereivel, és két héten belül bizottságot küld Moszkvába Szlovákián keresztül, bámulatos könnyűséggel, pedig ott német-szlovák partizánháború folyik, amit a Tiso vezette Hlinka Gárda támogat (a felkelőket viszont a csehek). Jelen vannak valahol a szovjet csapatok, de a magyar királyi honvédség is.

A fegyverszüneti bizottság találkozik Molotovval, és átnyújtja neki a Zaharov-levelet. Molotov csodálkozva tárja szét a kezét: ő bizony nem ismeri a 14 pontját, de Zaharovot sem. Leteszi asztalára a levelet, és átnyújtja a sajátját. Eszerint vissza kell vonulnunk most rögtön az 1937. december 31-én érvényes határaink által megszabott területre, és hogy rövid idő multán Ideiglenes Nemzeti Kormány fog létrejönni. Az egyezményt a delegáció aláírja, azonban jön a Szálasi vezette hatalomátvétel, és Horthy eltűnik a politikából. A kilátásba helyezett 1945. január 20-i fegyverszünetet – az Ideiglenes Nemzeti Kormány által Moszkvába küldött újabb magyar delegáció írja alá.

Ez az új kormány néhány hónap után Külügyminisztériumot hoz létre, s annak keretében béke-előkészítő osztályt. Vezetője békedeklarációt alkot, amit eljuttatnak a nagyhatalmak budapesti képviselőihez. Eszerint a békeszerződés kötésekor gondoskodni kellene arról, hogy a természetes adottságok folytán egymást kiegészítő, és egymásra utalt kisállamok ne a gazdasági elzárkózás, hanem a legszorosabb gazdasági együttműködés politikáját folytassák.

Miután sehonnan sem érkezett válasz erre a nyilatkozatra, egy gyorsan létrehozott „ad hoc szakértői bizottság” békeszerződés-javaslatot készít. Lényege: egy Duna-föderáció koncepciója. Tagjai lehetnének – egyesek szerint Ausztria/Csehszlovákia, mások szerint Románia/Jugoszlávia. Mérlegelték: hogy a (Kon)föderációk hogyan hatnának a magyar iparra, mezőgazdaságra, kereskedelemre. Ezután a javaslat kitér az egyes unióváltozatok létesítésének lehetséges politikai konzekvenciáira. A létrejött javaslatot háttéranyagnak minősítik. A konföderációs gondolatot azonban az MKP hazai frakciója magáévá teszi „A dunai népek szövetsége: a magyar külpolitika= a kossuthi konföderációs gondolat megvalósítása” címet viselő centenáriumi programfüzetében. A koncepciót támogatja az SZDP, a hazatért Károlyi Mihály. Az utóbbi részére „Duna Miniszérium”-ot állítanának fel, de ez nem következett be: Az MKP Moszkvából érkezett vezetősége az egész – kisgazdák uralta – Külügyminisztériumot „exhorthysta garnitura” jelzővel kezdi emlegetni. Az SZDP-t azzal vádolják meg, hogy az eddig is meglevő kapcsolatait a nyugat-európai szociáldemokratákkal lázasan építik ujjá. Az eredmény: megszűnik a Külügyminisztérium béke előkészítő osztálya, az „ad hoc szakértői bizottság” eltűnik. Az osztály vezetőjéből római követ lesz, de néhány hónap múlva visszahívják, ő pedig kilép a Minisztériumból, és külföldre távozik.

Mint említettem, békedeklarációnk a nagyok budapesti képviseleteinél süket fülekre talált, és mi hol Kossuth Duna-konföderációs álmát próbáljuk realizálni. Hol arról vitatkoztunk, „exhorthyista garnitúra” kezében lehet-e a békekötésünk ügye vagy nem, árulók-e a hazai szocdemek vagy nem.

A nagyok a békekötésekhez vezető saját útjai(ko)n lépdeltek előre.

A potsdami konferencia már régen elhatározta: külügyminiszterek tanácsának a feladata lesz a békeszerződések előkészítése. Ami bennünket illett, azzal a Szovjetunió béke-szerződéstervezete foglalkozik. A dokumentum tartalma egyezett a jaltai konferencia szovjet asztalán fekvő dossziéjáéval, de kihegyeződik a Molotov által az első, Horthy hátterű fegyverszüneti delegációnknak átadott követelésekkel. Erdélyt pl. teljes egészében Romániának kell odaadni. A londoni szovjet küldöttség vezetője kifejezetten utasította a külügyi népbiztosságuk balkáni osztályának vezetőjét, hogy erről külön értesítse Románia moszkvai követét. A londoni tárgyalásokon e tekintetben éles vita robbant ki, mert a nyugati nagyok a számunkra kedvezőbb álláspontot képviseltek. Hogy pontosan milyet és hogyan, arról semmit sem tudhattunk, mert a tanácskozáson történteket nem engedték nyilvánosságra hozni. Döntés nem jött létre, a tárgyalások folytatását elhalasztották.

De hát mégis: mi történt ezalatt nálunk? Hatalmas méretekben folyt a pártok marakodása, ami eredménytelen pártközi értekezletbe torkollt. Ismerve Molotov immár többször említett álláspontját, annyit minden pártpolitikai tényező érzékelt: területi kérdésekben szovjet támogatás nélkül pozitív eredmény elérésére esély sincs, „puhatolózni kell” náluk. A kormány megalakította tehát a Moszkvába utazó delegációját, de elindulásukat megelőzte Rákosi moszkvai előkészítő puhatolózása, amiről visszaemlékezéseiben egyetlen sor sincs. (Pedig egy éjszakán át tárgyalt a Kremlben Sztálinnal és Molotovval a békekötés kérdéseiről). Két héttel később egy békési tömeggyűlésen emelt hangon kijelenti: a kint járt magyar küldöttség megnyerte a Szovjetunió jóindulatát, és a béketárgyalásokon a segítségünkre lesznek.) Éjszakai tárgyalása után néhány nappal érkezett Moszkvába az igazi kormányküldöttségünk. Felvetették Magyarország területiségének kérdését, amire azt a választ kapták, hogy Romániával ugyan létezik fegyverszüneti megállapodás, de ez lehetővé teszi, hogy a fegyverszüneti megállapodásban rögzítetthez képest valamilyen területnagyobbodáshoz juthassunk. Semmilyen területhely, annak mérete nem került szóba, a szovjetek semmiféle ajánlatot nem tettek. A delegációnk még Moszkvában volt, amikor az újabb londoni külügyminiszter(helyettes)i értekezleten a mi Szovjetuniónk , indítványozta teljes Erdély Romániához csatoltságának fennmaradását. Ilyen tartalmú határozat meg is született.

Sztálin a már említett megbeszélésen úgy nyilatkozott, hogy a „cseh kérdés” megoldásában közreműködik. De miket tett a Szovjetunió?

– Az Unióban cseh kommunistákkal megtömött cseh kormány (ami így már nem „emigráns”) memorandumot küld a békekonferencia titkárságának, amelyben

– támogatja a szovjetek által kidolgozott magyar békeszerződés-tervezetet,

– a cseh-magyar határ a Mátra-Bükk vonalon legyen,

– maradjanak csak a Trianon I. szerinti szigorú rendelkezések,

– hatálytalanítsák expressis verbis a bécsi döntéseket,

– tiltsák meg a magyar irredentizmust,

– telepíthessenek át Magyarországra 200.000 magyart, mert azok mind fasiszták voltak.

– alakítsák ki a pozsonyi cseh hídfőt a Duna magyar oldalán, hogy a magyar tüzérség ne tudja a várost lőni stb. stb.

A fentieket támogatják a lengyelek, a jugoszlávok, az ukránok. Visinszkij helyesli, hogy a csehek meg akarnak szabadulni a rengeteg magyartól. A magyar kormány rémületében delegációt küld Washingtonba. Miniszterelnökünk a budapesti szovjet nagykövettől intelmet kap. Eszerint nem feledkezhetünk meg arról, hogy bennünket csupa szláv ország vesz körül!

Még néhány mondat a pozsonyi cseh hídfőről.

A mellékelt térkép tanúsága szerint a csehek öt falut követelnek, de a nyugati nagyok ellenkezése miatt csak hármat kaptak. Fantasztikus győzelem!!! (Pardon! Békeszerződésünk aláírása előtt a nyugati nagyok – amerikai nyomásra – a memorandum igénypontjaiból jócskán lefaragtak. Hálásak vagyunk!)

Mégegyszer átolvasva a leírtakat, megkérdezem magamtól: mi a csudának rágom a „történelmet”?? (Jóllehet ennek a szónak mindent eltakaró, naponkénti használata parttalan.)

Valamikor a béketárgyalások előkészítésének időszakában felmerült a következő kérdés: Mi van akkor, ha egy alakulatnak a katonailag ideiglenesen megszállt országból valamilyen okból nem megszállt országon keresztül kell hazatérnie? (Pl. megszállt Ausztria/meg nem szállt Magyarország – úgy bizony, ilyenek voltunk…) Az angolok azt a határozattá tett javaslatot terjesztették elő, hogy az ilyen „harmadik államok” területén a hazatérőknek joga lehessen átvonulni. Nos, az összeköthetőség jogával visszaélve maradtak nálunk az oroszok 1991-ig… Ennyit arról, hogy a Trianon II. már csak történelem…

Budapest, 2025. július 16.

A Trianon II. szerkesztője;
Dr.Szathmáry Géza
ny. ügyvéd,
a Hegyvidéki Trianon harangja Társaság tagja

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!