Amerikában is a magyar utat járja – interjú Magyaródy Szabolccsal
Magyaródy Szabolcsnak miután kiszabadította nagybátyját a kistarcsai internálótáborból 1948 nyarán külföldre kellett menekülnie. Kanadában nemzeti missziót indított, amelynek célja a magyarság értékeinek megismertetése idegen nyelvű könyveken keresztül.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Petíció az emlékmű megvalósításáért!
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
One thought on “Amerikában is a magyar utat járja – interjú Magyaródy Szabolccsal”
„Magyarországnak sohasem volt jó propagandája”. Ez a mai napig érvényes sajnos, mint ahogy azon értékek is, amit Magyaródy úr oly szépen mondott és úgy is él. Ezeket és még sok szépet, jót, érdemeket kellene a világ tudtára adni rólunk, hogy ne azt csináljanak belőlünk, amit éppen pillanatnyi érdekük diktál. Érvényes ez különösen mára, december elsejére, a gyásznapon, amikor Sepszentszentgyörgyön(!) például a 150 méteres román zászlóval cukkolják a székely/magyarokat, és a román diplomácia nem érti(!) miért nem koccintanak a magyarok velük e számukra „jeles” napon.
„Magyarországnak sohasem volt jó propagandája”. Ez a mai napig érvényes sajnos, mint ahogy azon értékek is, amit Magyaródy úr oly szépen mondott és úgy is él. Ezeket és még sok szépet, jót, érdemeket kellene a világ tudtára adni rólunk, hogy ne azt csináljanak belőlünk, amit éppen pillanatnyi érdekük diktál. Érvényes ez különösen mára, december elsejére, a gyásznapon, amikor Sepszentszentgyörgyön(!) például a 150 méteres román zászlóval cukkolják a székely/magyarokat, és a román diplomácia nem érti(!) miért nem koccintanak a magyarok velük e számukra „jeles” napon.