Amerika keresi a megoldást, de még nem leli

Bár nem mondott le Oroszország stratégiai legyőzésének szándékáról, az új amerikai adminisztráció diplomáciai puhatolózásba kezdett Moszkvánál. Szeretné dűlőre vinni az ukrajnai konfliktust, mert túl sokba kerül, és akadályozza a népnek ígért aranykor eljövetelét. De a pénzvilág étvágya túl nagy ahhoz, hogy felhagyjon Oroszország feldarabolásának ábrándjával, hiszen szeretné világuralmát tartósítani vele még jó pár évszázadon át.

Amerikában két világ harcol egymással a jövőért. Az egyik mindent és mindenkit el akar söpörni az útjából, a másik viszont – ha vonakodva is – hajlik rá, hogy tudomásul vegye a világ átalakulását, és érzi, közeleg a nap, amikor majd ki kell egyezni. Kettejük közt Donald, aki egyszerre próbál maradi és úttörő lenni, összeházasítani tüzet a vízzel. Vékony jégen lépeget, jól tudja, mi forog kockán, amióta fülön lőtték. Nem könnyű meggyőzni a világuralomhoz szokott elitet arról, hogy engednie kell. Már csak azért sem, mert maga is hozzá tartozik.

A jól megszokott business szellemében Trump osztozkodás tárgyának tekinti Ukrajnát. Húzzunk egy vonalat, onnan a tiétek, innen a miénk. – mondja. Sőt még azt is megpendítette, hogy legyen az egész az oroszoké, hiszen 91-ig úgyis az övéké volt. S miközben állítja, hogy „nagy szívességre” kész az oroszoknak, Zelenszkijjel üzletel, ritka fémekért cserébe további katonai támogatást ígér. A béke hírnökének vallja magát, s közben minden eddiginél nagyobb lendületet akar adni a hadiiparnak, amerikai „vaskupola” tervét dédelgeti, annektálná Mexikót, Kanadát, Grönlandot, a Panama-csatornát, megvásárolná Gázát, a palesztinokkal „lakbérleti” szerződést kötne, kilakoltatná azokat, akik nem volnának hajlandóak kiszolgálni a tervezett luxus riviéra gazdagjait. Hol itt a béke, a demokrácia, a nemzetközi jog, az emberi jog tisztelete, ki törődik itt a népek szuverenitásával – kérdezhetnénk, ha nem ismernénk a finánctőke jellemét.

Az szabadkereskedelem egykori szószólója autarchikus gazdasággá válik. Még saját szövetségeseire is vámot vet ki, nem hogy másokra!

Gazdáinak marakodását Amerika új elnöke üzleti alapon szeretné csillapítani, de mindenütt érthető ellenállásba ütközik.

Az amerikai tőke terjeszkedése akkora korlátokba ütközik szerte a világon, hogy katonai eszközök nélkül nem lehet érvényt szerezni neki. Ám elenyészni egy világégésben még az sem kíván, aki a fegyvergyártásban érdekelt. Fokozza a bizonytalanság érzését, hogy Oroszország olyan hiper fegyverek birtokában van, amilyenekkel az óceánon túl nem rendelkeznek.

A józanész azt diktálná, hogy kiegyezzenek Oroszországgal, de hát a tőke nem a józan ésszel gyarapszik. Ha csak nem kerül veszélybe az is, amit eddig felhalmozott. Márpedig az a veszély fenyegeti a világ átalakulásával, benne Ukrajna várható elvesztésével, hogy forrása megcsappan. No de hogyan lehetne ezt a folyamatot feltartóztatni – tanakodik a deep state. Ha a világháborútól eltekintünk, marad a regionális és helyi háborúzás, a kereskedelmi háborúk lehetősége, benne a dollár, mint fegyver.

A birodalmi logika nem tud megbarátkozni annak tudatával, hogy az emberiség nagy része nem imperializmusban gondolkodik, nem a világ újrafelosztásával tervezi jövőjét, hanem békés együttműködésre törekszik az „egy bolygón élünk” jegyében. Trump ugyan érzékeli ezt, de a beidegződéstől nem tud szabadulni.

Tovább erőlteti az amerikai birodalmi logikát, s gyengesége éppen ebben rejlik Kölcsönös biztonság helyett osztozkodni szeretne Ukrajnán. Tudja, hogy ha felhúzza a sorompót a biztonság egyenlő érvényesülése előtt, megkongatja a vészharangot az amerikai világuralom felett. Hisz’ hogyan lehetne uralkodni a világon mások biztonságának elismerésével? Ha rálép a kompromisszum felé vezető útra, elismeri, hogy a birodalmi logika útján többé már nem tud haladni. De vajon hagyná-e a háttérhatalom, hogy rálépjen, vagy Kennedy sorsára juttatnák? Inkább mással próbálkoznának? Pl. csapatok küldésével Ukrajnába, további szankciókkal, vagy színes forradalmak szításával Oroszországban, a volt szovjetköztársaságokban, sőt még a NATO billegő keleti szárnyán is? Esetleg mindegyikkel egyszerre?

Mi tévő lehet ebben a helyzetben az orosz vezetés? Kivár, miközben nem enged az ukrajnai negyvennyolcból: a nácitlanításból, a demilitarizálásból, Ukrajna semlegessé változtatásából. Erőn alapuló türelemmel elősegíthető az érlelődés, a szükséges kiegyezés felismerése. Feltéve, ha odaát nem erőszakkal próbálnak úrrá lenni belső ellentmondásaikon, és nem tesznek fel mindent egy lapra, kockáztatva mindnyájunk fizikai létét.

Bármennyire optimista is az ember, sajnos a rosszabbal is számolni kell! Még nem dőlt el a harc az amerikai hatalom tényleges birtokosai között. Hogy a helyrehozhatatlan nem következik be, inkább Keletről számíthatunk.

Orosz részről még 2021. decemberében világossá tették, hogy bármilyen fontos is Ukrajna, nem csak Ukrajnáról szól a történet, hanem egy merőben új biztonsági és együttműködési világrend kiépítéséről is.

Évek óta tart az együttgondolkodás az eurázsiai biztonsági és együttműködési rendszerről. Igaz, nem a Nyugattal, hanem azokkal, akik többé már nem hajlandóak tömbökhöz csatlakozni, egy-egy centrum alá rendelődni, perifériává silányulni, és mások csicskásává válni, hanem szabadon akarnak fejlődni. Nemzeti érdekeikből kiindulva keresik az együttműködést másokkal.

Vajon mi kell még ahhoz, hogy a deep state tudomásul vegye az új valóságot, és levonja a következtetéseket, hogy megszűnt egyetlen hatalmi pólusnak lenni, mert a világ sokpólusúvá vált?

Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke

 

Magyar Békekör

 

Kiemelt képen: Donald Trump / Fotó: Reuters