Álom hava – medicina a Beteg Szív Országának 1/3

Doma-Mikó István, a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) Tokióban élő tudósítója, újságíró, többszörösen kitüntetett Királyi Udvari Festőművész, az Inter Japán Magazin főszerkesztője minden lehetőséget igyekszik megragadni, hogy nemzetünk értékeit, hagyományait, történelmét kutatva minél több ismeretet adjon olvasóinknak. Mostani, három részes elemzése egy olyan vállalkozás megismertetését szolgálja, mely a magyarság történetét egy játékfilmen keresztül igyekszik bemutatni nagyon jelentős sorskérdéseket feszegetve.  (NIF)

Történelmi magyar film, ahogy a rendező megálmodta

Álom hava címmel magyar történelmi játékfilmet forgat Bicskei Zoltán vajdasági filmrendező. A törökdúlás utáni időket bemutató, a magyarság széthúzását és vívódásait célkeresztbe vevő alkotás akár ma is játszódhatna. A nyers, szinkronizálás előtti filmkockákat nézve, vagy inkább hallgatva jöttem rá, hogy itt sokkal többről van szó, minthogy egy rendező megfilmesíti nagyszerű ötletét.

Bicskei a nemzetért aggódik, és joggal. Az átrendeződés jegyében nemzetek és kultúrák haladnak a pusztulás felé. Aggódik a globális világ letarolta Magyarországért, a magyarság egyre összébb szorulásáért, több száz éves bénultságáért.  Értetlenül szemléli, hogy egy irdatlan szellemi örökségű nemzet méltatlanná válik saját kultúrájához és hagyományaihoz. Mélyre ás, elemez, kutat, önvizsgálatra buzdít és térít. Felszínre kerülnek gyökeres hibáink, elsősorban az önpusztítás. Azonban Bicskei nem vádaskodik, inkább egy film erejéig – vagy végleg – magára veszi a nemzet lelkiismeretét. A fájdalmas ráébresztés után a kivezető útra is rámutat. A magyarság csak kultúrájához ragaszkodva és összefogva élheti túl a világméretű változásokat – sugallja. A megújulás erői pedig bennünk vannak, csak fel kell ezeket támasztanunk!

A török pusztította Délvidéken játszódó cselekményhez Herczeg Ferenc elbeszélése adta az inspirációt, ám a történet a rendező fejéből pattant ki. Bicskei 2006-ban kezdett a forgatókönyv megírásába, s három évvel később indult meg a film forgatása szerb-magyar koprodukcióban.
A színészek részben délvidékiek, a szabadkai Népszínháztól Kovács Frigyes, Szilágyi Nándor, Vicei Natália és Csernik Árpád, az Újvidéki Színháztól Búza Ákos. A magyarországiak: Székely B. Miklós, Tóth Anita, Csendes László, Mercs János, Horváth Csaba, Dánielfy Zsolt. Szerepel még a magyar filmekből is ismert bolgár–szerb Đoko Rosić és Attila királyként dr. Papp Lajos szívsebész. A film Délvidéken, Magyarkanizsa és Törökbecse határában, valamint a Szent István korabeli aracsi Pusztatemplomnál játszódik.

Szinopszis

1680-nak Álom havában /december archaikus neve/ pár rongyos vánszorog a fehér havon. A török dúlásban kiürült Bácska pusztaságán több napi járóföldre sehol senki. A történet indulásakor három embercsoport különös bemutatkozó „rítusát” látjuk a fehér végtelenben. Egyenként érkeznek a boltozat nélküli, romjaiban is monumentális Pusztatemplom falai közé. A török fogságból szabadult Deák, Sánta és Félszemű rég vesztett otthonát és helyét keresné. A hosszú fogság alatt kialakult egymást fojtó szoros kötelékben terveznek új életlehetőséget: a tett bűvöletében élő rokkant katona (Sánta), a tudáshívő ideák rabja, Deák és szolgájuk, a földközeli Félszemű. A romok közt, a görcsöket föloldó, melegítő tűznél az éh csillapodásával mindenkiből fölbuggyan saját vágyálma. A változó belső képzelet illetve az önmagukról téves képzettel élő emberek közt elfojtott dráma alakul és időnként erőszak villan. Múltjukkal ismerkedünk, egyéni tragédiáikkal. A szereplők többsége árvaságban él a világból kiszakítottan, öntudatlan tépettséggel pusztítva maga körül.

A romtemplomba érkezik a rejtélyes titkokat őrző Öreg táltos, és vele a rettegésben élő, finom idegzetű Lánya is. Az Öreg pár mondattal világokat nyit. Vetni való magok szétosztásával próbálja új életre indítani – és egyben tartani – a társaságot, de e tette is csak a megosztó erőket hívja elő a magukkal sem békélő emberekből.

Rövid időre egy másik, énekes táltos érkezik a tűz mellé. Keserű és kiábrándult, rég feladta önnön feladatát. Vadul kopogó facimbalmának szárnyalása mégis mindenkiben megmozgatja a lelket.

Egy-egy gyötrő pillanatban a szereplőknek pont e furcsa, boltozat nélküli templomrom villant új lehetőségeket.

Az önmagával is kíméletlen Sántában érik meg elsőként egy új szerep: mindenáron apa lenni, fellelni az elveszett gyermekét. Korábbi vágyait odahagyva megszállottsággal indul fia felé. A Deák, közösségépítő feladata természetét nem ismervén, béna lélekkel évődik, – szellemi éretlensége okán – egyre mélyebb tanácstalanságban. Pusztulása kivédhetetlen.

A történet menetét nemcsak a szereplők múltjainak villanásai, de a befelé révülő Deák három látomása is megszakítja. Elsőként Mátyás király jelenése, ki sikeres földi uralmát a Mennyekben immár kudarcként fájlalja, s a szív művelését, egy új boltozat építését tartaná követendőnek.

Másodikként László király, aki országa elleni árulásának tartja, hogy uralma alatt a lélek tisztaságát tartva elsőbbnek elhanyagolta a földi uralkodást.

Harmadikként Attila király jelenik meg, aki az arché elfeledett ősi egységét mutatja föl az újidők tükrében. A távlatos idők nagy folyamát rajzolja föl reményként.

A filmben többször utalnak egy Csodabaltára. A film végén kiderül, hogy az Öreg táltos rejtegeti.  Őseitől kapott feladatának egyike a balta továbbadása, de sem erre, sem a Lánya őrzésére nem talál megfelelőt maga körül. Halála közeledtével a baltát mégis a legszellemiesebbre, a Deákra bízza. De a balta csodája nem mutatkozik, ehhez az emberi méltóság, igaz tettek kellenének. A Csodabalta, mint remény és lehetőség vonul végig a filmen. Tett és hit formálódik a kiürült, új életet, új civilizációt követelő pusztaságban, de a megvalósulása itt, a boltozat nélküli Aracs pusztatemplomban, a sérült emberek gyengeségén elbukik.

Az önmagukat a kimerülésig és a másik megsemmisítésén át kereső, állandóan vívódó szereplők, a magába mélyedő Deák kivételével, elindulnak vélt céljaik felé. A réten elsőként az Öreget öli meg kapzsiságában, a „véletlen” segedelmével a Félszemű. Megerőszakolja annak Lányát, majd további magokat keresve visszatér a romhoz, ahol dühödt sértettségében, sebzett ösztönnel végez a gondolataiban keresgélő Deákkal is. A Deák utolsó látomásában nevelőapja, az egykori aracsi pap jelenik meg, aki az Öreg táltos sugallatát erősítve, a végső nyugalomba segíti a Deák lelkét. A teljesen magára maradt, félelmében szinte félholttá vált Lány az, aki eltemeti a holtakat és magához veszi a Csodabaltát.

A film zárórészében a vakító, nyári Sóskopó szikes pusztaságán vánszorog a teljesen összeomlott Félszemű, árva kóróként sodorja kiürült lelkét a szél. A fölvérzett, rátelepülő mocskosság terhe alatt, öntudatlan a megváltó halált keresi. Találkozása a Lánnyal és a Sánta meglelt fiával lesz mindannyiuk megmérettetése. A legtöbbet szenvedett Lány áldozathozatala, az újrainduló élet természetes egyszerűsége, és a fiatal fiú nagyvonalúsága lesz átváltozásuk, illetve a jövő záloga. Egy mégis megújuló életé a végtelen sík óriásinak tűnő boltozata alatt. A pusztai kórók Életfája mellett.

Doma-Mikó István

 Folytatjuk…Nemzeti InternetFigyelő