Állampolgársági törvény, és az azt követő gondolatok

Valamiképpen kezdek bizakodó lenni. Nem hittem ugyanis, hogy megélem azt a napot, amikor a magyar parlamentariánusok 97,7 %-a megszavazza a Kárpát-medence magyarságától 1920-ban – minden nemzetközi jogszokást felrúgva – ellopott magyar állampolgárság visszaadását. Igaz, néhány ócska gyászmagyar nemmel szavazott, mások pedig nem nyomták meg a gombot, de a lényeg az az egység, amely Horthy Miklós óta nem volt tapasztalható ebben az országban. És itt a Fidesz kétharmadára sem lehet hivatkozni, hiszen az új SZDSZ (LMP), és a kommunisták egy része is igent mondott a törvényre. Anyám úgy reagált a nagy eseményre, hogy végre otthon érzi magát ebben az országban. Sokan vannak így. Hiszen a gyurcsányi ámokfutás, a magyarellenesség, a magyar nemzet lefasisztázása, és a magyar nemzet külföldön való rossz hírének terjesztése – ami jobb esetben is hazaárulás, és kötéllel jutalmazandó –, most 65 év után, a történelem szemétdombjára került. (Persze halkan jegyezném csak meg, hogy senkit ne kerítsen hatalmába az eufória, hiszen a középhivatalnokok többsége a régi kommunista söpredék hozzátartozóinak hadából áll, akik még ma is foggal-körömmel akadályozzák a kormány elhatározásait, munkáját, így még a kettős állampolgárság lehetősége elé is gördíthetnek akadályt…)

Örülök ennek a törvénynek, de vannak komoly jogi és közigazgatási problémáim, hiszen a törvényen látszik az átgondolatlanságból eredő nemzetbiztonsági kockázat, és azok a hátulütők, amelyek többet ártanak, mint használnak a magyarságnak.

Az első probléma az, hogy nem határozza meg a törvény, amit szigorúan meg kellett volna határoznia.

1./ CSAK A TRIANONI ELŐTTI HATÁROKON BELÜL JELENLEG IS ÉLŐ, MAGYAROKNAK SZABADNA MEGADNI AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT.

2./ A MAGYAR PARLAMENTBEN EGYIDEJŰLEG KÉPVISELETET KELL BIZTOSÍTANI A KÁRPÁT-MEDENCÉN BELÜL ÉLŐ MAGYARSÁGNAK, HOGY ÜGYEIKBEN NE A FEJÜK FELETT INTÉZKEDJÉK A MAGYAR PARLAMENT. (A KÉPVISELET MILYENSÉGÉRŐL, VÁLASZTHATÓSÁGÁNAK KÖRÜLMÉNYEIRŐL, SZABÁLYAIRÓL KÜLÖN TÖRVÉNYBEN KELLETT VOLNA RENDELKEZNI.)

3./ A MEGDOTT ÁLLAMPOLGÁRSÁGGAL SZINTÉN EGYIDEJŰLEG A SZAVAZATI JOG IS MEGILLESSE A KÁRPÁT-MEDENCE MAGYARSÁGÁT, MINT AZ ANYAORSZÁG TÖBBI POLGÁRÁT.

Tehát, amíg ezek a kiegészítő – tökéletesítő – törvények nem születnek meg, addig az állampolgárságról alkotott törvény súlyos kockázatot jelent a Magyar Köztársaság és a kárpát-medencei magyarság számára. Hiszen vannak a törvénynek olyan kritériumai is, amelyek meggondolatlanul kerülhettek bele. Ilyen a büntetlen előéletről szóló cikkely. Ugyanis, ha valaki az évek során magyarsága miatt a jelenlegi főhatalom magyarellenes törvényei okán börtönt szenvedett, az kizáratik a magyar állampolgárság lehetőségéből? Ám, az is veszélyt jelenthet, ha a mai főhatalmaktól kell igazolást kérni a magyar állampolgársághoz. Ez Tótország esetében különlegesen kényelmetlennek tűnhet a kérelmező számára. Ám a kérelmezésről még annyit: az is megalázó. A magyar állampolgárságot nem kérelmezni kellene, hanem csak bejelenteni. Ugyanis azt jogtalanul, és minden jogfolytonosságot felrúgva vették el a magyar állampolgároktól. Ma viszont a magyar állampolgárnak csak be kellene jelentenie, hogy ő az …, és kérni az ehhez szükséges – ingyenes – papírokat. Mert ez volna a valós és megnyugtató.

Reméljük, hogy a mostani 97,7 %-os döntés csak a kezdet, s megvalósul a nemzet igazi célja is … valamikor.

Ne hidd, Kedves Olvasó, hogy ellene vagyok a magyar állampolgárság megadásának, csupán szembe kell nézni azzal, hogy ha a törvény így marad, akkor lesz 15 millió kárpát-medencei magyar mellett, ötmillió izraeli-amerikai „magyar”… Ők viszont már kaptak (néhányszor) kárpótlás…

Stoffán György – Európai Idő – Sepsiszentgyörgy

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!