Májusi litánia

Május a Szűz Mária hónapja. Ám, idén májusban a legkevesebb szó e hónap máriás jellegéről szólt, eltekintve a legnagyobb magyar Mária-kegyhelyen, Csíksomlyón tartott pünkösdi búcsútól. A Kárpát-medence más tájain sajnos alig hallhattunk az esti áhítatról, a Máriát dicsérő, Hozzá fohászkodó litániák megtartásáról. Nem is hallhattunk, mert a legtöbb plébánián nem is volt! Pedig ahhoz pap sem kell, ha szentségi áldás nélkül imádkozzák, énekelik e csodálatos, és Máriát a legszebb jelzőkkel illető sok évszázados ősi verset, a litániát.

Elég, ha összejönnek az emberek, és a május estelét nap, mint nap e szép Máriás hagyomány őrzésével ünneplik. Ám a zárt templomok, a nehezen „kezelhető” plébánosok vagy adminisztrátorok fafejűsége miatt egyre kevesebb helyen – főleg a szerzetesrendek templomaiban – van májusi áhítatosság, Loretói litánia. És ez nagy baj! Mi több, egy lehetőség kihagyása a papok részéről. Mulasztás! Ami még a Confiteorban is a legsúlyosabb „fokozatként” szerepel („gondolattal, szóval, cselekedettel és MU-LASZ-TÁS-SAL!”…)

Hirdetés

Miért emelek szót e kedves és szép lelki nyugalmat árasztó május esteli litániák érdekében? Mert nem csupán a litánia marad el, de a lehetősége is annak, hogy a fiatalok, az idősek, a templomba járni vágyók életben tartsák, megtanulják azokat az ősi magyar Mária-imádságokat, amelyek egy életen keresztül elkísérik azokat, akik egykor, a kommunista éra alatt is szívvel-lélekkel és szeretettel jártak e májusi áhítatra. És elkísérnék azokat is, akik ma tanulnák meg az „Oltalmad alá futunk”, a „Most segíts meg Mária”, az „Anyám benned bízom és remélek”, a „Szűz Szülője Istennek” imacsokrot, a Mária antifónát, a „Tantum ergot”, a „Szent vagy uram szent vagy”-ot. Rendkívül fontos volna ez, hiszen Mária a katolikus ember hite szerinti – s talán ma már a protestáns magyaroknak számára is – fogódzója, segítője, égi Édesanyja, aki mint látjuk, nem vette le kezét nemzetünkről. Mária kapocs az ember és Jézus Krisztus között, s az anyai szeretet és az anya iránti szeretet megtestesítője. Másrészt ez az ájtatosság, amely kifejezetten május hónapban tenné szebbé és élvezetessé a katolikus ember „estelét”, ősi szokásaink közé tartozik. Kár megfosztani a hívő népet a templomlátogatás ezen, papot nem igénylő kedves és különös lelki szépséget nyújtó lehetőségétől.

Ma, amikor evangelizációról beszélünk, s látjuk, hogy annak szükségessége elengedhetetlen, nem nagy ívű teológiai oktatásokkal kell a népet visszahívni a templomba, hanem a litániával, az esti közös imával, ugyanis borzasztó kevés a vasárnapi fél órás szentmise… majd az egész héten bezárt templom. Úgy nem lehet tanítani, ha az iskola zárva van, és oda még a pedellust sem engedik be…

Hasonlóképpen van ez a júniusi Jézus Szíve litániával, és az októberi Rózsafüzér ájtatossággal is, amely szintén nem igényel papot, de ez utóbbi is Máriához kapcsolódik, s ha a misék előtt a nép együtt tudja imádkozni, akkor októberben is jó lenne minden este – mint ősi katolikus szokást – visszaállítani. Ez az evangelizáció alapja. Nem panaszkodni kell, hanem tenni azért, hogy az emberek megtalálják a szépet, a lelket nyugtatót a templomban, az imádságban, a közösségben, s egyre többen jöjjenek Isten házába akkor is, amikor nem munkaszünetes nagy ünnepek, vagy püspöki látogatás, bérmálás, elsőáldozás, búcsú, csak egy kis közös imádságra való lehetőség adódik.

Igaz, van bűnözés, lopás, perselyfeltörés. Ám, a templomok állandó zárva tartásával ez nem oldódik meg. Főként, ha van egy elválasztó és zárható rész a bejárati előtér és a templombelső között, akkor a szentségi látogatás lehetőségét meg kellene adni minden templomban. Vidéken és városban egyaránt. Ahogyan Kiss-Rigó László megyéspüspök úr saját egyházmegyéjében elrendelte a templomok nyitva tartását, úgy más megyéspüspökök is követhetnék a példáját. Sőt követniük kell a példát, mert a hívő népért, a hívő nép számára van a templom. Azok számára, akiknek jól esnék munkából hazafelé betérni egy imára, elmerülni abban a csendben és isteni miliőben, amelyre a hajszolt ember és a sokszor megalázott lélek vágyik.

Nem szándékozom bántani senkit, csupán egy problémát vetettem fel, amely kicsinek látszik, de súlyos és végzetes lehet, ha nem történik pozitív változás, változtatás. Keresztény országról, az újra-evangelizáció szükségességéről beszélünk, de tapasztalatom szerint a szerzetesrendeken és egyes német nemzetiségi falvak plébánosain kívül – az egyházmegyés papok közül – a legtöbben csak beszélnek, panaszkodnak… Cselekedni a legtöbb helyen – településen – nem cselekednek a paphiányra, és a nehéz anyagi körülményekre hivatkozással. Nos, a fent említett ügyekben nincs szükség papra, mégis drámai a helyzet. Alapvetően persze a nemtörődömség, a laza gondolkodásmód, és a kényelmes, erre-arra való hivatkozás miatt vannak efféle kicsinek tűnő bajok. A májusi litániákra, a Jézus Szíve litániára a Rózsafüzér ájtatosságra, a harangozásra azonban nagy szükség van. Akinek tehát füle van, hallja meg…

Végül leírom a májusi litániák gyönyörű régi himnuszának szövegét… hátha valakinek a szívében is felcsendül a dallam, és jövőre több helyütt jöhetnek össze a falu, a kerület, kisváros templomában Máriát dicsérni „május hónap minden estelén”… S talán megnyílnak a falusi, városi templomok, lehetőséget adva az idevágyóknak a szentségi látogatásra, egy-egy fohászra, lelki megnyugvásra, Isten békéjének és szeretetének házában…

„Néked ajánljuk, Szűzanyánk,
A legszebb hónap alkonyát.
Ezer nép híven zengi ma:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Énekli tiszta gyermekajk
S kik érzik a sok földi bajt,
Esengve száll szívük dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Hallja a bűnös és zokog,
Hogy elhagyta a hajlokot,
Melyben a legszentebb ima:
Ó, üdvözlégy, Mária!
Ó, tudjuk: május estelén
Az égben is több lesz a fény
S zengőbb az angyalok dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!”

(SzVU, 188. Dallam: Náray: Lyra Coelsetis -1695-ből; Szöveg: Nagy Miklós)
És egy szép fohász, amelyet a májusi litániákon szoktak elmondani…
Most segíts meg Mária, óh irgalmas Szűz Anya,
keservét a búnak, bajnak, eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáját gyermekednek, nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anya vagy!
Most segíts meg Mária, óh irgalmas Szűz Anya! Ámen.
S. Gy.
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Állampolgársági törvény, és az azt követő gondolatok
Velem van a baj? – avagy: Gombóc a gyomorban
Adósság–kamat csapda! – avagy: Olvasson a sorok között!
Close