Alkotmányos evidenciák

A Szentkorona nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka. Az alaptörvény előkészítőinek tárgyi jogforrásként javaslom a következő ALKOTMÁNYOS EVIDENCIÁKAT.

Szokásjog és írott norma.

1. A magyar alkotmány a nemzet államalkotó – ezer éve fennálló államára vonatkozó -, szokásjogában és írott normákban jelentkező akaratát fejezi ki. Ezen akarat teljessége az alkotmány, amely részekből – a szerves jogfejlődés alapján koronként kialakult – alap, vagy sarkalatos törvényekből, illetve a szokásjog által ezekből elfogadott jogelvekből épül fel.

Jogelvek, vagy alkotmányos alapértékek.

2. Az alkotmány a Szentkorona intézményétől semmilyen módon el nem választható. Mert a hatalom ugyan a nemzettől származik, de gyakorlóját erkölcsileg megronthatja, s ezért szorul alkotmányos ellenőrzésre. Így a hatalmat, nemzet is csak a koronán keresztül gyakorolhatja!
3. Az alkotmány nem szüntethető meg, nem függeszthető fel, legfeljebb agresszióval, amely ellen joga van a nemzet minden tagjának fellépni. Az alkotmány tehát maga a Szentkorona, amely az államot is korlátozó igazságos és méltányos jogelvek gyűjteménye is, amelynek a felfüggesztése az állam korlátlanságát, azaz diktatórikus voltát eredményezte 65 éven át.
4. A magyar föld nem tőke, hanem természeti erőforrás, amelynek végső tulajdonosa a Szentkorona és az általa megjelenített nemzet. Ez a köztulajdoni forma védheti meg a jövőt, mert így soha nem kaphat birokjogot érdemtelen, viszont a közjót szolgálók egyéni érdeke is érvényesül. A közösség így kap lehetőséget, hogy kiválassza legméltóbb gazdasági vezetőit.

5. Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat. A természetjog örök törvényeit nem lehet megváltoztatni, így sem erőszakkal, sem többségi akarattal nem írható át, az évszázadok jogfejlődése. A kor követelményéhez emelhető viszont egy alaptörvény, amely nem lehet azonos az alkotmánnyal, ám annak igazságos, méltányos és „bevett” jogelveire kell épülnie.

6. Törvénysértés jogot nem alapíthat. Mivel a mai állam (de jure) legitimitása teljes mértékben hiányzik, s a (de facto) legitimitás is csupán a társadalom 89-es tévedésbe ejtésén és tévedésbe tartásán alapul, így a jogfolytonosság kinyilvánítása nélkül nem képzelhető el az állam legitimitásának visszaszerzése. A jelen 2/3-ad autoritása ezt, csak így tenné lehetővé! A törvénysértő parlamenti alkotmányozásra a de jure érvényes ősi alkotmány nem ad módot, de nincs is rá szükség, hiszen ha a szerves jogfejlődésbe illesztődik bele a készülődő alaptörvény, akkor azt megfelelő társadalmi előkészítés után, egy népszavazással lehetne érvényesíteni! Ha azonban ismét törvénysértés útján kívánnak jogot alapítani, s mégis sutba dobják a történeti alkotmányt, s egy írott kartális alkotmányt akarnak ránk erőltetni, akkor az alkotmányos legitimitás kérdése örök vita marad Magyarországon. Mivel Szentkorona főhatalmának kérdésében már őseink döntöttek, s arra már nincs lehetőség, hogy az Ő – valamint a jövő generációinak – véleményét felülírják, így ismét jogtalanul fognak jogot alapítani. Ahogy Werbőczy írta: „Mert csak abban a köztársaságban van rend, amelyet isteni törvényhez alkalmazott törvényekkel kormányoznak. Az isteni törvénnyel ellenkező törvénynek tehát sem a nép megegyezéséből, sem huzamos szokásból ereje nincsen.”

7. A magyar alkotmányossághoz a Szentkorona szuverenitása, szerepköre, intézményei tartoznak.

A szuverenitás kérdése azért fontos, mert sem a király szuverenitás, sem a népszuverenitás nem alkalmas arra, hogy valóban tartalmi hatalommegosztáshoz vezessenek. Mind a király mind a választott képviselők támogathatnak abszolutista, diktatórikus modellt. Volt is erre jó néhány példa. (Adolfot is demokratikusan választották meg, de nem volt semmi, ami visszafogta volna. Ezt magyar viszonyok között nem tudta volna megvalósítani, hiszen a Szentkorona – mint a főhatalom valódi tulajdonosa – jogi lehetőséget nem adott volna rá!)
A nemzet átadta a szuverenitását a koronának, de így egy joguralmi állam jött létre, ahol a végrehajtóhatalom csak a szuverenitás egyik részét kapta meg, a másik része a nemzetnél maradt! A szuverenitás teljessége pedig mindig csak a koronában (a jogban) jelenik meg.

8. Az alkotmányt elismerő alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között le hetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását.

9. A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hi vatkozással nem sértheti meg, mivel ez a Szentkorona (az alkotmányos alapértékek) sérelmét jelen ti. A Szentkorona tehát nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka!

10. Az állam feladata a nemzet közösségében az emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szüksé ges feltételek garantálása. Az államon ez, számon is kérhető! Ez lenne a működési felelősségének az elve. Mindez persze a jogok és kötelezettségek egyensúlyaként is megjelenik, ami nem csak a polgárokra, hanem az államra és intézményeire is vonatkozik.
11. Az államnak biztosítania kell a természeti erőforrásokhoz való monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget, a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, mind ma, mind az ezután következő nemzedékeket számára.

12. Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra született, amelyet teljességében egy nem zet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben.

13. Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat az ember ellen.

14. Az emberi gondolkodás, alkotás minden elérhető és megvalósítható vívmányát, elemző képessé gét fel kell használni az alkotmányos értékek védelmére és hasznára.

15. A népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez jutott képviselőnek kötelessége az alkotmányos rend betartása és betartatása, amelynek megszegése esetén felelősségre is vonhatók.

16. Nemcsak a fegyveres, hanem a szabályozási eszközökkel elkövetett (genocídium), szisztematikus népirtás is elfogadhatatlan és üldözendő.

17. A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók, nem kapcsolhatók össze. A megosztásnak nem formainak, hanem tartalminak kell lennie, vagyis nem a győztes párt(ok) képviselői, hanem a független felsőház választja a kormányzatot és az intézményeket ellenőrző szervek tagjait.

18. Alkotmányunk jogfolytonosságát egy külön e célra választott nemzetgyűlésnek kell helyreállítania, amelyet csak pártonkívüli, köztiszteletnek és saját teljesítménye alapján ismertségnek örvendő személyek alkothatják.
(Az alkotmány, illetve az alkotmányos evidenciák megsértőit – akár hatalmi tényezők, akár polgárok, akár huzamosabban itt tartózkodó vendégek – hűtlenségi vád alá kell helyezni!)

Az itt felsorolt evidenciákat Fáy Árpád és csapata dolgozta ki én csak hozzá írtam egy-két gondolatot.

Dr. Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő