Ahogyan a történelemben rendszeresen köpönyegforgató románok látják helyzetüket Európa és az USA viszonylatában – az Adevărul cikke

A „Nyugati Modell” doktrína és a romániai jövője

A legutóbbi híreket olvasva azt hihetnénk, hogy az Egyesült Államok világszintű forradalmakra kész – úgy tűnik, véglegesen összevesz az európai vezetőkkel, meghívja a G7-be Oroszországot, az észak-koreai „halálos” ellenséggel tárgyal, leszidja a NATO-n belüli partnereket, mert nem akarnak eleget költeni a védelemre és sok, sok más.

Ugyanakkor olyan hazai híreket is olvasunk, hogy az Egyesült Államokat már nem érdekli a térségünk, hogy leváltja a nagykövetét, hogy tennének egy lépést hátra és így tovább. Nagyjából ilyen általános kép alakulhat ki azokban, akik átfutották a román sajtóban az utóbbi hónapokban megjelent elemzéseket és akik következtetéseket szeretnének levonni a Románia és az AEÁ közötti kapcsolatról. De ha túl akarunk lépni egy kicsit a felszínes benyomáson, akkor találunk az értékelésünket segítő konkrét adatokat is?

Személy szerint azt hiszem, hogy a felszíni kép csalóka, hogy visszafogottan fogalmazzak. Azon túlmenően az árnyalatok számítanak igazán. A nézettségre vadászó oldalakon megjelenő vastagon szedett címek nem fognak segíteni. A konkrét adatok talán igen.

Jövő héten (június 18-án – E-RS) Bukarestre érkezik Wess Mitchell. Kicsoda a szóban forgó úriember és miért érdekelne ő bennünket? Az amerikai diplomácia vezetőjének Európáért és Eurázsiáért felelős jobbkezéről van szó. Obama idejében Nuland asszony töltötte be ezt a tisztséget. Most Mitchell úr határozza meg az amerikai transzatlanti politikát. Látogatása pedig elárulhatja, hogy mi marad stabil és mi változik.

Alkothatunk magunknak a látogatás előtt egy képet az új kontextusról? Azt hiszem, hogy igen. És három információval szolgálok ezzel kapcsolatosan:

1. A románok továbbra is nagyon bíznak az AEÁ-ban, a NATO-ban és az Európai Unióban, a románok többségének alapvető nyugatpártisága vitathatatlan. Az Eurobarométer legutóbbi adatai igazolják az Európa-párti derűlátást. Az alábbi grafikonok azt mutatják, hogy a Romániában az utóbbi években tapasztalható nyugatellenes offenzíva ellenére magas a Románia biztonságát szavatoló intézmények iránti bizalom.

2. Nagyjából mi, románok, akárcsak a térségbeli partnereink, a lengyelek vagyunk az egyedüli európaiak, akik félnek az amerikaiak térségbeli befolyásának a csökkenésétől. Ezt a félelem nem párosul az orosz befolyással kapcsolatos félelem növekedésével, ami azt igazolják, hogy a Romániához és Lengyelországhoz hasonló országokat – legalábbis ebből a szempontból – nem lehet az orosz modell hirdetésére nyitott térségeknek tekinteni. De a térségbeli amerikai befolyás csökkenésével kapcsolatos félelem valódi.

3. Csökkenni fog az amerikai befolyás a térségben? Megválaszolhatjuk ezt Wess Mitchell Romániába érkezése előtt? Persze, hogy megtehetjük, ha gondosan megnézzük az általa küldött hivatalos üzeneteket. A legfrissebb pedig éppen múlt heti, egy Heritage Foundationban tartott konferencián hangzott el, ahol az amerikai külügyminiszter jelenlegi helyettese részletesen bemutatta elképzelését a transzatlanti kapcsolatról. Válasza pedig egészen világos: „meg akarjuk védeni a nyugati modellt, a Nyugatot”, „meg akarjuk védeni ezt a közösséget azoktól, akik alá akarják ásni és le akarják rombolni”, márpedig a Nyugatnak egyértelműen Oroszország és Kína az ellensége.

Mitchell kulcsüzenetei Romániának is szólnak – mert a térséggel kapcsolatos amerikai célkitűzések nem változnak. Üzenetét pontosan idézve azt látjuk, hogy Amerika három megoldást javasol a keleti szárny megerősítésére, hogy az képes legyen szembeszállni az Oroszország felől érkező tekintélyelvű és nem-demokratikus offenzívával: (1) a korrupció elleni harci erőfeszítések megerősítése, (2) küzdelem az orosz dezinformáció ellen és (3) a civil társadalom megszilárdítása a térségben. Mindenki úgy értelmezheti ezeket a következtetéseket, ahogy akarja, főleg a belpolitikai játékok szemszögéből nézve.

A Nyugat nemcsak az AEÁ-t és a Régi Európán belüli szövetségeseit jelenti. Az amerikai hivatalosság álláspontja szerint, a Nyugat ennél több, a Nyugat a szabadság földje, melyet szövetségekben egyesülő erős államok („strong states”) védelmeznek. A Nyugat a hatalmi ágaknak az egyéni és közösségi szabadságok védelme érdekében történő szétválasztását jelenti és olyan szövetségeket, melyek az ezeket a szabadságokat szavatoló nemzeteket hivatottak megvédeni. Az egyes országoktól függ, hogy magukat a nyugati modell iránt elkötelezett nemzetnek tekintik vagy sem. Ha mi magunkat egy gyarmat részének kívánjuk tekinteni, ezt senki sem akadályozza meg. Mint ahogy azt sem fogja senki sem megakadályozni, hogy olyan nemzetként viszonyuljunk a nyugati partnerekhez, mely tudja, hogy mit akar, képes egy szövetségen vagy akár egy „családon” belül is egyenlő félként tárgyalni.

Az AEÁ adminisztrációja által vállalt célkitűzés (amit tavaly Donald Trump is megfogalmazott Varsóban) a nyugati modell megvédése („to preserve the West”), a partnerekhez pedig pozitív módon viszonyul: „there is nothing like this community of nations”.

Az amerikaiak elismerik, hogy olyan világ felé haladunk, melyben létezik egy „big power competition” és ebben különbözik az utóbbi 30 évtől. A Nyugat – kollektív módon – nincs felkészülve erre a versenyre. Az amerikaiak Európára vonatkozó politikája annak elfogadásával indul, hogy Európa – újra – egy komoly stratégiai versengés színtere. A reális célpontot pedig olyan államoknak a nyugati biztonság aláásására irányuló erőfeszítése jelenti, mint Oroszország, Kína vagy Irán. Nem egyenként ér bennünket támadás – a politikai civilizációnkat támadják. Az alapgond az, hogy Oroszország és Kína az utóbbi 30 évvel ellentétben most koherens alternatív modelleket képviselnek – tekintélyelvűségen és nyers erőszakon alapuló, a szabad piac bizonyos aspektusainak korlátozásával zajló belpolitikai stabilitással és melyek a megnyilvánulási módjukkal a nyugati civilizáció működésének alapját fenyegetik. Oroszország és Kína – más-más módon – a nyugati modellt kívánják lerombolni. Oroszország megosztással, a nyugati országok egymás ellen uszításával. Kína pedig a csábító pénzügyi erejével.

Wess Mitchell elismeri, hogy Európa keleti határa az a térség, ahol fokozódik a geopolitikai versengés. Ez a térség a Kaukázusból indul, áthúzódik a Balkánon és a Duna-medencéig tart – ez új geopolitikailag érdekes terület Oroszország és „játszótér” Kína számára. Az új amerikai adminisztráció nem vonul ki a térségből, ellenkezőleg! Úgy ítéli meg, hogy Oroszország agresszív viselkedését az AEÁ által magára vállalt „years of soft policy” segítette elő. És közvetlenül a térségbeli országok számára is van egy üzenete: „Bár jó kapcsolatot akarunk Oroszországgal, ebben nem fogunk elveink vagy a barátaink feláldozásáig elmenni”. Másképp mondva, Amerika nem hagyja magukra a térségbeli partnereit.

Az AEÁ meg akarja erősíteni kapcsolatait a szövetséges államokkal, hogy ezek védve legyenek az orosz vagy kínai befolyástól. A keleti határnál lévő államok politikai rendszereinek megerősítésével, energiaforrásaik változatosabbá tételével, katonai ellenálló-képességük és felkészültségük („resilience and readiness”) fokozásával és a regionális együttműködési erőfeszítéseik megszilárdításával.

A térségbeli országoknak a múlttal ellentétben most van választási lehetőségük. Senki sem kényszeríti rájuk a nyugati modellt. Ha a románok alternatív modellt akarnak, akkor van honnan válogatni – vagy Oroszországból, vagy Kínából. Tőlünk függ, hogy miként veszik át a románok a nyugati intézményeket, a liberális demokratikus modellt, a törvény uralmát, a piacgazdaságot. Átvehetjük azokat tartalom nélküli formákként, vagy feltölthetjük azokat azzal a tartalommal, mellyel a demokratikus hagyománnyal, szilárd polgári részvétellel, szerepvállaló civil társadalommal, a politikai döntések iránti nagyobb érdeklődéssel, a rendszer, valamint mindnyájunk – részvétellel való – döntés-befolyásolási képessége iránti bizalommal rendelkező államokban rendelkeznek. Törekedhetünk a nyugati modell által biztosított jólétre és biztonságra, vagy elfogadhatjuk a más térségekből érkező befolyást.

Személy szerint úgy hiszem, hogy a nyugati opciónak nyilvánvalónak kell lennie és a demokratikus modell megszilárdítása az egyetlen hasznos út. Legalábbis ami a jelenleg aktív nemzedékeket illeti, a nyugati modell már meghódította a románok elméjét és szívét. A politikai osztály az, mely megadhatja a keretet, melyen belül egyik nemzedék a másik után a jövőben is ebben a szellemben nevelkedik. Mert ha nem adódik tovább pozitív módon ez a modell az új nemzedékeknek, akkor fokozatosan elhalványul az utóbbi (már) 30 évben lezajlott változások emléke, amikor a nyugati modell megnyerte az összecsapást, vagy a térségbeli EU- és NATO-csatlakozás versenyét a Kelettel szemben.

Dan Sultănescuadevarul.ro

, 2018. június 13., 19:39

https://eurocom.wordpress.com

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)