Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Tisztázzunk végre egy igen fontos és alapvető különbséget a jelenleg fennálló kétféle megszállás között!
*Egyik formája a bevándorlás, népvándoroltatás. Bár, ennek is van két kategóriája. Az egyik az egykori gyarmatlakók JOGA a gyarmatosító országokkal szemben, a másik a teljesen vadidegen kultúrák egymáratelepülése.
*Másik formája az országterületek össze-vissza csatolgatása idegen országokhoz.
Nos, Putyinnak teljesen igaza van abban, hogy az idegenben szervezett és idegen országokból finanszírozott telepesek minden országra, nemzetre veszélyt jelentenek, ha nem képesek meghonosodni benne.
A második esetben viszont egészen más a viszony a nemzetek (nemzetiségek) között. Ugyanis akinek országterületét a szomszédos országok területével erőszakosan növelték (Ukrajna, Törökország, a magyarlakta, elszakított területek stb.) azok valójában jelentős hozományt vittek valamennyi kényszerházasságba. Nos, nem mindegyik „házasság” lett sikeres valóban. Ilyenkor el lehet válni egymástól a kibékíthetetlen „házastársaknak”, ám tetszik, nem tetszik, a HOZOMÁNY teljes egészében VISSZAJÁR a házasságra kényszerített félnek!
A csehek korrekt módon váltak el a szlovákoktól. Délen eszük ágában sem volt a területi vitát jogi keretek között rendezni. Ukrajnát a nyugat akarja magának fogságban tartani.
Közel-keletre, vagy Afrikára már szót sem érdemes vesztegetni. Milliók halnak meg fegyverek által, vagy kiéheztetve.
Ez a szép új és „demokratikus” világrend legnagyobb büszkesége.
Az általam olvasottak szerint Izsák Balázs nem határolódott el senkitől, ám időben felhívta mindenki figyelmét, hogy a szívesen látott anyaországbeliek ne vigyenek semmiféle pártokra utalót. Nyilvánvaló, hogy oka volt e kijelentésre, amit tiszteletben kell tartani, mert ami igaznak tűnik Budapesten, nem biztos, hogy az Marosvásárhelyen, Pozsonyban vagy Szabadkán….
Anna