A TUDÓSÍTÓ BECSÜLETE… – (avagy a baj nem olyan fajta, hogy egyedül járjon)

Fura egy szakma, hivatás a mienk. Mondhatni Brehm Nagykönyvében külön alfajnak kéne igazság szerint lenni, aminek tudósító, vagy újságíró a neve.  Ezerrel indul az adrenalin az erekben, ha valahol történik valami, és szinte kéjjel veti belé  az ember magát a sűrűjébe. A néző, az olvasó, (sok esetben akinek minden olcsó) pedig szintén nagy izgalommal nézi, olvassa kényelmes karosszékéből a történéseket.  Az internet, vagy a TV-k műsorai pedig ingyen vannak, semmibe nem kerül ugyebár. (az a manapság már szinte nevetséges havidíj elenyésző befektetés a kapott infókhoz képest.) Mi pedig megyünk, megyünk néha a belünket húzva, ha éppen láz vagy kórság van az emberen, mert hivatásunk a tájékoztatás. Megkockáztatom:  Blaha Lujzáéktól elorozva a jelzőt: a „nemzet napszámosaként” álljuk a sarat, főleg a „mi almunkból” való sajtósok. Azért ez a határvonal, mert a „másik” oldal, a liberális hangvételű média azért kicsit másképp van ezzel. Azok a kollégák is persze hivatástudatból (is) teszik a dolgukat, de van egy lényeges különbség: őket megfizetik. Hiszen kiszolgálói is egyben annak amit a hatalom akar tudatni a néppel… És persze az ő képére és hasonlatosságára alakítva…

De maradjunk a „mieink” térfelén. Amiket leírok, az persze személyes élményekből adódik, de szerintem nem járok messzi a kollektív benyomásoktól.  Bennünket utálnak a „sünök”, mert fotóval, videóval rögzítjük a vállalt szakma ocsmány húzásait, megnyilvánulásait esetenként. Van amikor tettlegesen is utálnak… Március 15-én egy objektívem bánta a repedt kisujjal együtt a rendőri tonfa „nefotózzááá bazmeg!” kézzelfogható üzenetét. Aztán a bal arcom sokáig, nagyon sokáig égett (talán a szégyentől is) a fradista tüntető pofonától, ahogy arcomba mászva „kért arra”: ne dokumentáljam hogy ő is tüntet…  volt amikor a rendőr-sorfal mellett haladva oszlatáskor mi kaptuk a legtöbb követ, hiszen mi a francnak dokumentáljuk azt, ami csak addig bátorság, ameddig arctalan maradhat…  Aztán, amikor a mi oldalunkon szét-szétszakadoznak irányvonalak, pártok, mozgalmak szembekerülnek újabb osztódás kapcsán egymással, aki valamelyik mellett foglal állást vagy hitet, akkor a saját térfelünkön is alaposan megnézheti magát néha…  Úgy összegezve: néha tényleg az az ember érzése, hogy elég szar dolog lábtörlőnek, vagy kapcarongynak lenni.  Mert nézzük a „mi térfelünket”: épp elég néha errefelé is a sumákság, az önös érdekű inkorrektség. És mivel a tudósítói vénában ilyenkor is csörgedez némi káposztalé, hát le is írja azt ami nem tetszik.  Akkor meg ugyebár „bomlaszt”…  (Mit? Ugyan mit? Hol van itt már és elég baj: hol lesz itt az a nemzeti egység?)  És még nincs vége: valaki, aki minisztériumi dolgozó pl. de szabadidejében „nemzetiességet” játszik, követelheti tőlünk, hogy meg ne jelenjen a képe sehol..  Mert akkor a főmunkaidejének annyi…  A rendőr is követelheti hogy ne jelenjen meg az arca, mert csak pixelezett változatban tudja a nőket rángatni, cibálni, vagy éppen kenegetni kicsit tonfájával…  DE a cigány tüntetőnek, vagy éppen egy nyilvánosan randalírozó zsidónak is, mind-mind jogai vannak..   Úgy általában mindenkinek.  Csak ahogy elnézem: nekünk nem nagyon, tollforgatóknak, képíróknak…

Mint írtam, a „másik oldal” sajtósai sincsenek sokkal különb helyzetben, ott is volt már akin kamerájával végiggyalogolt a rendőrroham. Vagy szarrá verték-fújták futballmeccsen, tüntetésen.  Valamivel talán azért mégis könnyebb nekik:  a drága fotógépet, L-es objektíveket stb. a cégük vagy a lapjuk finanszírozza. A mieink? szinte minden egyes memóriakártyáig a hasunkon spóroljuk meg, sok esetben a családtól is elorozva a rávalót.  Ameddig „megy a bicikli”  persze. Mert amikor nincs már miből fedezni a kiadásokat, károkat akkor bizony itt a vég. Nem kicsit, nagyon.

*.*

Kissé önkényes lesz a további. De kijön belőlem, felvéve a fapofát, és ha már annyian kíváncsiak a Nagyérdemű képviselői egy-egy riportra (egyik legutóbbi filmemet most nézi a 95.000-ik néző hamarosan a neten) akkor hadd vegyem a bátorságot arra, hogy a nyűgömet is ráerőltessem a közönségre. Ha másért nem, akkor azért éri meg: egy jót lehet rajta akár derülni akinek gusztusa lenne erre.

Úgy is nevesíthetném: a lavina…

Pár hete tönkrement végérvényesen a fotógép, amivel a riportokat készítettem. Ezeken a lapokon is közzé lett a története téve, ugyanott, ahol esetenként a vele készült képek is.. Végső kétségbeesésként egy felhívás is felkerült, hátha valaki segítene, mert iszonyúan drága ezeknek a masináknak a javíttatása. Itt, egy  ember volt az olvasók közül, aki arra tartott érdemesnek, hogy megkeressen. 1/12-ed része ezzel meg is lenne a szervizdíjnak, az ő jóvoltából. Neki megköszönöm.  Másoknak: nincs mit megköszönni. Ez így durván is hangozhat, de ha megnézzük azt, hogy ahányan meg-megnéznek néha egy-egy tudósítást, ha csak fejenként pár száz forintnyit szántak volna rá, már nem lenne talán gond a javíttatás sem.

Az említett videó kapcsán:  Gátlástalanul “lenyúlta”  egy részletét az egyik “nemzeti” TV, egy olyan műsorba berakva, aminek semmi köze ahhoz a filmrészlethez egyébként. Csak úgy színesítés gyanánt, és minek vesződni munkával ilyenkor, ha van kitől elorozni…
Kaptak levelet. Utalva a szerzői jogra, arra, hogy ilyenért szólni szokás, vagy hozzájárulást kérni, tisztességesebb helyeken elkérni – és megfizetni akár..  Mert ez is munka kérném alássan, akár tetszik akár nem…  Amire már nagyon régen mondta Valaki: “megérdemli a munkás az ő  bérét….”
A levélre válasz: semmi.  Tértivevényes: átvételről visszaigazolás semmi…  De egy nappal ezelőtti újabb műsorukban csakazértis, szintén nem a műsorhoz kapcsolódóan, újra betéve a film egy másik részlete.. És mivel a nekik írt levélben polgári név, lakcím is fel lett tüntetve (hiszen ez kötelező ilyenkor) a “sajtós nicknév” mellé most odaírva jó nagy betűkkel a polgári név is… Aki jártas a nemzeti sajtótermékek olvasgatásában, tisztában van azzal, hogy miért ír/dolgozik az ember  “becenéven”… Nem véletlenül.  Nos: “nemzeti empátia” folytán  most már majd nem kell senkinek azzal bíbelődnie, kit is takar az a szerzői név. Így megy ez: ahol lehet nassolgatunk, aztán ha a pasi reklamál, majd jól segítünk hogy valaki a végén megtalálja-elhallgattassa ha kellene…

Mai nap, cigány-tüntetés. Sanda tekintetek méregetik az embert már  a menet kezdete óta. „Hogyisne…mit fotózgat itt ez engem, még majd a kurucinfón köt ki a képem…” Megyünk a menettel egész a Várig. Többen, kollégák, egy csoportban. Plusz a kísérő „sünök”, úgyhogy a munka mehet háborítatlanul…  Aztán a többiek úgy vannak vele, eleget láttak-fotóztak, mindenki elsiet, netre felrakni az anyagot, stb.  „Hülye Oskar” ott marad, még pár téma hátha akad…  Jó nagy lökés, a gép (ez egy kölcsöngép, mivel a másik ugye soha-meg-nem javíttatásra van ítélve) a földre…  (

(Pár képet mellékelnék erről, nehogy az legyen: „na níídamán, újabb trükközés, hogy tarháljon a pasas”…
Egyik tegnap készült ugyanerről a gépről, még munkában, Temesváron.  A másik a mai tüntetés képe. A harmadik? ahogy hazatérhettem kis lakomba. Csak úgy…  )

Nagyon úgy néz ki, a dalnak tényleg vége.  Nem feltételezem, hogy bárkit is meghatna ez az egész….
De ha csak egy árnyalatnyit is belegondolsz, Tisztelt Olvasó, látogató, hogy a sok esetben önkéntes veszélyt-vállaláson kívül mibe kerül ez a mifajtánknak, talán valamit sikerült megmutatnom a kulisszák mögötti világról is…

Köszönöm a figyelmet, ha idáig eljutottál.
Oskar
2009.10.11.

NIF megjegyzés:

A nemzeti televíziót Oskar barátunk nem nevezte meg, de mi megtesszük, mert az igazsághoz ez is hozzátartozik. Az Echo Tv-ről van szó, és a Siklósi Beatrix, Matúz Gábor által jegyzett Éjjeli menedék című műsorról. Ezt a médiumot Széles Gábor nagyvállalkozó üzemelteti, akinek jól fizetett csapata úgy látszik rászorul a periférián dolgozó (de ez nem azt jelenti, hogy hozzá nem értő) kolléga munkájára, majd fittyet hány minden újságírói etikának és még a polgári nevét is kiadja kollégánknak. Bár őszintén szólva többen nem értjük, hogy mi volt a céljuk ennek az anyagnak a bevágásával. Kedves Siklósi Beatrix és Matúz Gábor! Bennünket nem véd meg Széles úr pénze, akitől ugye nem illik megkérdezni, hogy az első millióját hogyan szerezte. Önök most reményteli helyzetben vannak, hiszen valamennyien bíznak a Fidesz 2010-es választási sikerében, ami majd az Echo Tv-nek is előnyt jelent, mivel mindenki ismeri Széles úr és a Fidesz kapcsolatát. Az Önök helyzete biztos, de Oskar barátunkkal mi lesz? Felhasználják, aztán eldobják? Az anyaga jó volt, majd kiteszik bármilyen nemzetellenes erő támadásának? Mi szégyelljük magunkat Önök helyett, de ugyanúgy szégyelljük magunkat azon állítólag független újságíró szervezetek helyett is, akik ráadásul még burkoltan meg is fenyegették Oskart, hogy ne merje szóvá tenni gondját az Echo Tv szerkesztőinek, mert kiebrudalják a szövetségből, hiszen ennek a szervezetnek nagy szüksége lesz jövőre a fideszes kapcsolatrendszerre, ahonnan pénzt remél. Tehát a pénz. Nem az újságíró tag becsülete és igazsága, hanem a mammon. Ez aztán a gerincesség.

Egyébként, hogy mennyire telitalálat volt kollégánk legutóbbi videója, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy itt, a mi portálunkon, a hozzászólók sorából volt, aki zsidónak, volt, aki újnácinak titulált minket. Ebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy húsba vágó ez az anyag, mert mindkét társaság érintve érezte magát. Hogy milyen megfontolásból, azt már csak az ő szürkeállományuk zavaros tekervényinek sűrű redői között lapuló ingerülethalmaz tudná kibontakoztatni.

Kedves Siklósi Bea és Matúz Gábor! Ha már így fel- és kihasználták kollégánkat, nem lenne tisztességes legalább egy email vagy egy telefonhívás erejéig felvenni vele a kapcsolatot, és azt mondani, hogy bocsánat, esetleg tudnánk valamiben segíteni? Mert a tisztesség ezt kívánja és mi tisztességes embereknek gondoltuk eddig Önöket. Már annyit csalódtunk mostanában. Nem lehetne végre egy ici-pici örömünk is?

A NIF Szerkesztői

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!