A statisztikák szerint Magyarország teljesen ketté fog szakadni

Az uniós támogatások nyertese a 2007–2013-as pénzügyi ciklusban a legtehetősebb régió, a közép-magyarországi volt 2493 milliárd forinttal, az összes támogatás majdnem 32 százalékával. Az egyébként is lemaradó Észak-Magyarországnak ehhez képest „csak” 825 milliárd jutott. A gazdasági rangsorban a Budapest-központú térség Toscanával, a keleti országrész bolgár és román régiókkal van egy szinten.

az Európai Unió fő célja ellenére nem sikerült felzárkóztatni a legtehetősebb közép-magyarországi régióhoz (és vele az unió átlagához) a szegény dél- és kelet-magyarországi térségeket.

Sőt, az adatok alapján kísérlet sem történt az egyenlőtlenség csökkentésére, miközben a források javának ezt kellene szolgálnia. Meghökkentő adat, hogy – a kormány Jelentéskészítő és Lekérdező Keretrendszerének adatai szerint – az országnak juttatott 7849,2 milliárdból a közép-magyarországi térség 2493 milliárd forintot hozott el, míg az egy főre jutó nemzeti össztermék alapján leghátrányosabb helyzetű Észak-Magyarországnak 825 milliárd jutott.

A képet árnyalja, ha a lakosságszámot is figyelembe vesszük: a központi régióban mintegy hárommillióan, Észak-Magyarországon 1,2 millióan élnek. Ám az egy főre eső támogatás így is nagyobb a centrumban.

Két budapesti topberuházás, a Várkert Bazár… Kurucz Árpád / Népszabadság/archív

Az alapvető EU-s célok szerint mindennek fordítva kellene lennie, elvégre csupán akkor csökkenthetők a különbségek a régiók között, ha az elmaradott területek több támogatást kapnak, mint a fejlettebbek. Csatlakozásunk után erre még idehaza is jobban figyeltek: 2004 és 2006 között Közép-Magyarország 154, Észak-Magyarország 107 milliárddal gazdagodott. Azaz az ak­kori másfélszeres fölény nőtt háromszorosra.

Hogy mekkora a különbség az országrészek között, arról sok adat árulkodik. A munkanélküliség, a működő vállalkozások száma és az egy főre jutó GDP alapján is jelentős a „végek” lemaradása.

A munkanélküliségi mutatók érzékeltetik a kelet–nyugat távolságot is: míg a Nyugat-Dunántúlon az emberek 4,6 százalékának nincs állása, addig az észak-alföldi térségben ez az adat 11,8 százalék.

Mindemellett olyan elsőre mellékesnek tűnő adatok is jelzik a távolodást, mint a ­kutató-fejlesztő helyek (vállalkozások, felsőoktatási intézmények stb.) száma. Ez ugyanis azt jelzi, milyen kilátásai vannak a térségnek, mennyiben gyorsítható fejlődése, mennyire tartható helyben a szürkeállomány, amelynek természetes útja a centrum ­felé vezet. A különbség e tekintetben égbekiáltó: a budapesti régióban 1204, Észak-Magyarországon 141, a Dél-Dunántúlon 206 kutatói, fejlesztői hely van.

…és a Budapest Szíve program Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív

A statisztikák között nem találni olyat, amely ne az ország teljes kettészakadását vetítené előre. Az Eurostat – az uniós régiókat gazdasági erejük szerint rangsoroló – listája szerint a közép-magyarországi régió kettővel a portugáliai Lisszabon után és kettővel az olaszországi Toscana előtt, a mezőny első harmadában helyezkedik el. Ha Budapest nem Pest megyével alkotna közös térséget, még előkelőbb helyezést tudhatna magáénak. Ezzel szemben a dél- és kelet-magyarországi területek az utolsók között vannak bolgár és román térségekkel együtt, vagyis a többi környékbeli ország régióitól is lemaradva.

A jelenségre Berkecz Balázs, az Együtt politikusa hívta fel a figyelmet, aki rámutatott arra is: az eredeti cél az volt, hogy Közép-Magyarországnak az összes forrás 8 százaléka jusson, a vidéknek 92 százalék. Mint a politikus a blogbejegyzésében írja, a Közép-Magyarországnak szánt rész végül megnégyszereződött (a támogatások 31,7 százaléka ide érkezett), míg a vidék értelemszerűen ennyit vesztett e hazai versenyben.

Területfejlesztési szakemberek, uniós szakértők szerint több oka lehet az eltolódásnak. Például az, hogy az eleve rosszabb helyzetben lévő régiókban tőkeszegényebbek a cégek, így nehezebben is fejlesztenek. Akadnak, akik nem merik vállalni azokat a feltételeket, amelyeket az unió a támogatásért cserébe elvár (például a munkaerő megtartását sok évig). Fontos szerepet játszik a lobbierő is: a kormánypártok erős emberei több projekthez képesek támogatást szerezni otthonuknak, és ők jellemzően nem a fejletlenebb régiókból származnak.

Andor László korábbi EU-­biztos lapunknak azt mondta: Közép-Magyarország gyorsan fejlődik, így egyre kevesebb felzárkóztató forráshoz fér hozzá, azaz az illetékesek amolyan „utolsó lehetőségként” tekinthettek erre a ciklusra, ezért igyekeztek minden elérhető pénzt lehívni. Felhívja a figyelmet arra, hogy

az aránytalanság tudatos támogatási filozó­fián is nyugodhat:

az országos GDP-növekedést szolgálja, ha a jobban teljesítő régiókat segítik, mondván, a haszonból majd visszaosztanak a lemaradóknak. Ez persze a területi egyenlőtlenségek kezelhetetlenségének elismerését is jelenti. Nem tartja kizártnak azt sem, hogy az EU előbb-utóbb átveszi bizonyos támogatási alapok menedzselését, hogy közvetlenül juttasson támogatást a régióknak, kikerülve a fenti aránytalanságokhoz vezető szövevényes politikai manővereket és más anomáliákat.

Andor László szerint előfordulhat, hogy az EU előbb-utóbb átveszi bizonyos támogatási alapok menedzselését Veres Viktor / Népszabadság

Egyébiránt Magyarország húzása a centrum felé nem egyedi probléma az EU-ban. Csehország, Lengyelország, Portugália, Románia és Szlovákia is csupán fővárosi régió­ját delegálja a közösségi átlag fölött teljesítő térségek sorába. Ám az uniós támogatásoknál aligha létezik jobb lehetőség a differenciák csökkentésére, hiszen ennyi fejlesztési pénzt erre a célra másként nem lehet előteremteni. Már ha ez cél egyáltalán. Hiszen a magyar kormány jelenleg például olimpiai pályázatot készít elő, amelynek sikere azt vetítené előre: a következő évtizedben az elkölthető pénz nagy részét megint csak Budapestre és agglomerációjára költenék.