A Nemzetegyesítők nyilatkozata a Bayer Zsolt elleni támadásokról !
A Nemzetegyesítők nem szeretnek személyeskedni, mert szerintük a Nemzet nem lehet sem baloldali, sem jobb oldali, mert értékrend alapú, vagyis csak erkölcsi mércével mérhető! Így az a támadássorozat amit Bayer ellen indítottak a balliberálisok szépen bizonyítja, hogy ők nem lehetnek a Nemzet részei. Ehhez a megállapításhoz nem kell különösebb képzettség, egyetem vagy bármilyen más papír. Ez tény!
Tudom ugyan, hogy ezek után ki leszek pellengérezve mint „fidesz-birka” de aki ilyet fog mondani az semmit sem tud rólam, vagyis magáról állít ki bizonyítványt, vagy inkább marhalevelet. Zsoltnak ugyanis kettős tevékenysége van, az egyik a pártpolitikai vonal, ahol bizony néha vaskosan fejezi ki magát, sőt a lumpen prolikat is megszégyenítő módon trágár. Ám az irodalmi munkássága nagyon is becsülendő és értékes. Persze amikor a balos banda valamilyen fogást talál valakin, aki nem tartozik közéjük, akkor bizony még a szokásos hétköznapi aljasságuknál is jobban lealjasodnak. Szóval nem csodálkozom, hogy Bayer Zsolt a célkeresztjükbe került. Ugyanis a pártpolitikai rablóbandáknak kétféle megoldás jut csak eszükbe akkor, ha egy tollforgató valamit jól csinál ellenük, az egyik az agyonhallgatás, amit Zsolt esetében nem tudnak bevetni, mert Ő ahhoz túlzottan ismert a társadalom minden rétege előtt. A másik megoldás, hogy karaktergyilkosságot kövessenek el vele szemben, s most éppen ebben ügyködik a teljes balliberális bagázs. Ám ha megnézzük, milyen eredménye lesz ennek a technikának, akkor szomorúan kell megállapítani, hogy hazánk már akkor is egy következmények nélküli ország volt, amikor a teljes politikusi gárda elsumákolta a rendszerváltást. Akkoriban ugyanis még volt hazánkban jó pár gondolkodó ember, aki felismerte, hogy nem rendszert váltanak, hanem a keleti gyarmatosítótól (SZU) akarnak bennünket átcsoportosítani a nyugati pénz-gyarmatosító (EU) rendszerbe, amelynek az oka a Kádárék által elkezdett adósságfelvételek csapdája volt.
Zsoltnak szerintem az lehet a legnagyobb bűne, hogy erre is felhívja a figyelmét a nézőknek, bár kissé elfogult a saját politikai közössége felé, de ki nem az? Nem is értem, hogy miért nem arról szól a közbeszéd, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Így aki egy részérdekű párt kebelében működik, annak kicsit torzulhat a látása is, vagyis nem veszi észre a saját közössége szemében a gerendát, de a máséban még a szálkát is felfedezi.
EZÉRT KELL PÁRTOK HELYETT A NEMZETET EGYESÍTENI ÉS ÚJJÁÉPÍTENI!
A Nemzetegyesítők szóvivőjeként: Dr. Bene Gábor
Mementó 2006 emlékmű
AKKOR KB 5MILLIOAN VAGYUNK CSAK MAGYAROK A TRIANONI HATÁROKON BELUL.
Akik 2004. December 5-én tudták hogyan kell szavazni azok bizonyították Magyarságukat! Ha nem tévedek szűken másfél millióan! De vajon napjainkban közülük hányan élik meg a mindennapokban identitásukat?
Előre bocsátom, hogy abszolute nem vagyok sem balos, sem „libsi” a fogalmak mai értelmében, mégis azt kell irnom Bene Gáborról, hogy ő is lehúzta magát a klotyón, mint Stoffán. Aki a tolvaj banda ötös számú igazolványának tulajdonosát védi, az igenis „fideszbérenc”, nem pedig „nemzetegyesítő”!!!
Teljes mértékben osztom véleményét!
Tisztelt Bene Úr!
Az oldal rendszeres olvasójaként bátorkodom megszólítani Önt. Szívesen olvasnék az említett Nemzetegyesítő program elméleti síkjairól, melyek meghatározzák a csatlakozás feltételeit. Miként valósulhat meg ez a gyakorlatban?
A cikkhez szólva: itt 1990-ben a nép gyáva és ostoba volt rendszert váltani, itt csak a politikai „elit” tette azt és az ország lakóssága szájtátva nézte miként veszik hülyére! Aztán jöttek a megmondó emberek és előadták, hogy ellopták a rendszerváltást! Arról egy sort sem írt senki, hogy a privatizációk alatt egyetlen hazai dolgozó nem mert kimenni az utcára a másik munkahelye védelmében, csak otthon rettegett hogy az övé megmaradjon. Aztán persze hogy nem maradt meg! Írásának záró része tökéletesen írja le a valóságot és csak annyit hozzá, hogy akinek vaj van a fején, az ne menjen a Napra!
Tisztelettel VJ
Tisztelt Bene Úr!
Az oldal rendszeres olvasójaként bátorkodom megszólítani Önt. Szívesen olvasnék az említett Nemzetegyesítő program elméleti, elvi síkjairól, melyek meghatározzák a csatlakozás feltételeit. Miként valósulhat meg ez a gyakorlatban?
A cikkhez szólva: itt 1990-ben a nép gyáva és ostoba volt rendszert váltani, itt csak a politikai „elit” tette azt és az ország lakóssága szájtátva nézte miként veszik hülyére! Aztán jöttek a megmondó emberek és előadták, hogy ellopták a rendszerváltást! Arról egy sort sem írt senki, hogy a privatizációk alatt egyetlen hazai dolgozó nem mert kimenni az utcára a másik munkahelye védelmében, csak otthon rettegett hogy az övé megmaradjon. Aztán persze hogy nem maradt meg! Írásának záró része tökéletesen írja le a valóságot és csak annyit hozzá, hogy akinek vaj van a fején, az ne menjen a Napra!
Tisztelettel VJ