A németek és a menekültek

A nyolcvanas évek második felében történt. A németek (akkor még „nyugatnémetek”) az elsők között nagy befektetéseket hoztak tető alá a kínaiakkal.

Egyik alkalommal Pekingben a német pénzügyminiszter miután az üzleti megbeszélésen túlestek, így fordult kínai partneréhez. Szeretnék szót ejteni az emberi jogokról, a szabad véleménynyilvánításról, a szabad utazás lehetőségéről,…a kivándorlás lehetőségéről…

A kínai partner közbevágott: ezeket a fontos kérdéseket bölcs vezetőink megfelelően kezelik. A miniszter igazi németes szívóssággal újra  és újra rákérdezett. Ezt megunva, a kínai mosolygósan kitérő válaszai után befordult a német arcába, s megfeledkezve a korábbi percek protokolláris udvariasságáról, visszakérdezett:

Rendben, mi minden Ön által kezdeményezett jogot megadunk a népünknek…az én kérdésem az, hogy Németország fel van – e készülve arra, hogy havonta 15-20 millió kínait befogadjon?…

A Független Kisgazdapárt javasolja: ne kínozzák a szerencsétleneket azzal, hogy gyaloglásra, embertelenül zsúfolt utazásokra kényszerítik a migránsok százezreit ezernyi kilométereken át. Javasoljuk a Damaszkusz-Berlin, az Aleppó -Párizs, noch da zu a Damaszkusz-New-York légihidakat, s akkor azonnal fölösleges a magyar határzár. De csak akkor!!!

Ejtsünk szót a rendőrökről

Amikor a Független Kisgazdapárt a hivatásos állomány korengedményes nyugdíjazásának lehetőségét szorgalmazza, azokra a rendőrökre gondol elsősorban, akik a migránsáradat közepette a magyar határt és honfitársaink biztonságát védik éjjel és nappal, hőségben és hideg hajnalban, tűrve az extrém szolgálat minden nyűgét.

Őket igazi frontharcosoknak tekintjük, megérdemlik tiszteletünket, – s a korengedményes nyugdíjat is.

FKGP