A leeső tantusz – avagy A 2/3 diszkrét bája?

Öregszem.

Nem elég, hogy jókora késéssel veszem észre – ha egyáltalán észreveszem – a földre eső tantusz szinte tényállással felérő megképződését, de meghallani sem nagyon akaródzik, pedig már-már fülsiketítő robajjal jár, ahogy a padlón koppan. Posta Imre szokta volt mondani előadásai alkalmával, az, hogy újra a kollégiumi szobatársakból verbuválódott narancsos politikai tömörülés alakíthat kormányt nagyrészt annak köszönhető, hogy átvállaltuk a németek kvótáját, és ennek lebonyolítása Viktor királyra és csapatára vár.

No, ne az Európai Unió szőlőtermesztési vagy hagymaültetési kvótáira tessenek gondolni! De ne ám!

Ha a hagyomány állításának hinni szabad, mintegy 2 (a félreértések elkerülése végett esztet muszáj lesz bötűvel is kiírni, no szóval) kettőmillió izraeli illetőségű zsidó embör hazánk területére való betelepülésének engedélyezéséért cserébe ülhettek vissza a hatalom bársony fotöjeibe a kétkezi munkát eddig még sose látott egykori kollégiumi szobatársak.

Mármost ennél aktuálisabb téma asszem nem is nagyon lehetne akkor, amikor az egykoron üldözött nép fiai és leányai nemzetközi vizeken halomra lövik a más nemzetek soraiból való, másokon, történetesen éppen a zsidók által elnyomottakon segíteni akaró önkénteseket. Teszik mindezt, hiszen tehetik, valamiféle felsőbbrendűség, a Talmud által beléjük sulykolt, más népek iránt szinte genetikailag beléjük kódolt gyűlölet alapján. Aszongyák magukról, hogy ők vónának a kiválasztott nép, vagy mifene. Csak tudnám, mire választották ki őket?

A híradások szerint a tízezer tonnás szállítmányban több más mellett 100 előre gyártott ház, 500 elektromos kerekesszék és orvosi felszerelések is voltak. Vajon mekkora veszélyt jelentettek ezek a tárgyak az önmagát a világ többi részétől már-már kóros mértékben elszeparáló zsidó államra nézvést? A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom.

De mi köze mindennek az oly régen várt, oly sokak által hőn áhított 2/3-hoz, arról meg aztán nem is beszélve, hogy hol marad a dolog címben is jelzett diszkrét bája?

Nos, a választások előtt Posta Imre már-már időjárás-jelentésszerű rendszerességgel elhangzó jóslataira még csak-csak legyinthetett az ember, mondván ugyan kérem, összeesküvés-elmélet, fantazmagória!

(A korrekt tájékoztatás kedvéért e helyt kell megjegyeznünk, hogy az utóbbi időben, mintha alábbhagytak volna az összeesküvés-elméletezők! Tisztába jöttünk ugyanis azzal, hogy ebben az országban minden, és annak ellenkezője is elképzelhető, hogy bekövetkezhet!)

És hát igen, ez lett volna az első tantuszleesés, csak hát akkor az egyszerű, billentyűzet püffölésben lassacskán ínhüvelygyulladást kapó botcsinálta zsurnalisztának nem nyílt ki teljesen az a csipától elnehezült két szép szeme, még nem volt elég füle a halláshoz, hogy meghallja az első tantusznak az ő robajszerű leesését.

De a második alkalommal mán csak bekövetkezett az, aminek be kellett következnie.

„Ugy van! ez emberalak.
Egy zugban két öklére hajolva
Alszik … hanem íme fölébredt,
Miután elhortyantotta magát.
Ásít … szemeit dörzsölve körülnéz…
Lát és sejt … sejtése pogány.”

Bizony, drága Istenben szeretett Felebarátim! A mi csodálatos költőóriásunk, Petőfi Sándor kedvesen álomszuszék hőse, a Helység kalapács, a széles tenyerű Fejenagy jutott eszembe, mert azt gondolom, ha a dolgok ekképpen folynak tovább a maguk folyásának medrében, hát könnyen lehet, hogy még a béke barátja Bagarja uram, a csizmacsinálás érdemkoszorúzta müvésze sem lesz képes arra, hogy megnyugvást hozzon közénk.

A tantusz ugyanis, kérem tisztelettel, hangos robajjal leesett, s akinek van füle a halláshoz, van szeme a látáshoz, de legalábbis lát és sejt, nos, annak bizonyára nem okoz nagy meglepetést, ha az következik be, hogy a pogány sejtés következik be.

Láttunk mink mán karón varjút, kezít csókolom!

Láttunk mink mán paktumokat, előre lezongorázott úgynevezett rendszerváltást, amiről most az egyik résztvevője aszongya nekünk, hogy hát olyan tulajdonképpen nincs is, mer’ rendszert nem lehet váltani, asztat csak buktatni löhet!

Történt a minap, hogy a Nemzeti Internetfigyelőn a kitűnő Stoffán György egyik írásába botlottam. És akkor idézzük is szó szerint Stoffán mestert a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvény megszavazásával kapcsolatos aggályairól (nem semmi!):

„1./ CSAK A TRIANONI ELŐTTI HATÁROKON BELÜL JELENLEG IS ÉLŐ, MAGYAROKNAK SZABADNA MEGADNI AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT.

2./ A MAGYAR PARLAMENTBEN EGYIDEJŰLEG KÉPVISELETET KELL BIZTOSÍTANI A KÁRPÁT-MEDENCÉN BELÜL ÉLŐ MAGYARSÁGNAK, HOGY ÜGYEIKBEN NE A FEJÜK FELETT INTÉZKEDJÉK A MAGYAR PARLAMENT. (A KÉPVISELET MILYENSÉGÉRŐL, VÁLASZTHATÓSÁGÁNAK KÖRÜLMÉNYEIRŐL, SZABÁLYAIRÓL KÜLÖN TÖRVÉNYBEN KELLETT VOLNA RENDELKEZNI.)

3./ A MEGDOTT ÁLLAMPOLGÁRSÁGGAL SZINTÉN EGYIDEJŰLEG A SZAVAZATI JOG IS MEGILLESSE A KÁRPÁT-MEDENCE MAGYARSÁGÁT, MINT AZ ANYAORSZÁG TÖBBI POLGÁRÁT.”

No, mármost van itt még egy fránya bekezdés, melynek láttán, (ha eddig még nem is, de most aztán úgy istenigazából) megszólal a vészcsengő, de olyan hangosan, hogy még a leeső tantusz által keltett robajt is elnyomja:

„Ne hidd, Kedves Olvasó, hogy ellene vagyok a magyar állampolgárság megadásának, csupán szembe kell nézni azzal, hogy ha a törvény így marad, akkor lesz 15 millió kárpát-medencei magyar mellett, ötmillió izraeli-amerikai „magyar”… Ők viszont már kaptak (néhányszor) kárpótlás…”

Én bizony gondoltam 1 merészet! Elvégre a Fidesz gyütt azzal, hogy „merjünk nagyot álmodni”! Na, szóval most esett le a tantusz, most értettem meg, mit is jelent valójában „a 2/3 az tulajdonképpen 3/3” szlogen. Még az is lehet, hogy valójában 4, 5 vagy 6/3-ot kellett volna mondaniuk. Mert hát itt van az eb elhantolva, kérem tisztelettel! Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy aki az elmúlt kicsivel több mint két évtizedet ebben az országban élte le, az mán sok mindenen nem lepődik meg.

Mert mi történik akkor, ha a Fidesz ezt az egész négyéves ciklust, vagy az utána következőt is, úgy fogja levezényelni, vagy mások által levezényeltetni, hogy mindent így, amolyan kétharmados módra végez el?! Mi van akkor, ha minden dolognak csak a kétharmadát iktatják törvénybe? A lényeget pedig kifelejtik belőle, bele sem teszik, vagy éppen kiveszik?

Első látásra minden a legnagyobb rendben! Újra magyar állampolgárságot kapnak a határon túli magyarok!

És még kik?

Egyes kiskapuk kinyílnak, kettes kiskapuk meg becsukódnak. És amikor már azt hiszed, hogy az összes kiskaput becsukták, kiderül, hogy nyóc másik újat meg épp most nyitottak az alvégen! Mindig csak éppen annyira vagyunk szigorúak, hogy a nagykapu mellett mindig hagyjunk egy vagy több kiskaput is, ahol adott esetben elslisszolhatunk, ha a helyzet úgy kívánja, azaz forró lesz a lábunk alatt a talaj.

Mert mi történik akkor, ha a nagy nemzeti összefogás közepette épp csak annyit lazítanak a gyeplőn, hogy kicsikét fellélegezhessünk? Telik majd a házrészletre, fussa a „mi autónk” hiteltörlesztésére és még marad annyid, hogy megtömd a hasadat meg a frigót? Akkor, kérem tisztelettel, a nép lecsendesedik. A figyelme lankadni kezd. Észre sem veszi, hogy kézen közön gazdát cserél az ország. Egy nálamnál jóval idősebb és jóval bölcsebb barátom még a jóval a kétharmad előtt azt mondta nekem, ha a Fidesznek sikerül a kétharmad, Orbán lesz az új Kádár János. A nép, hogy úgymondjam, a tenyeréből fog enni.

Ugye valamennyien átéltünk már olyan pillanatot, amikor azt hittük, hogy meg van! Aztán kiderült, hogy még sincs! Na, ez az igazi csalódás, ez az igaz pofára esés!

Távol álljon tőlem, hogy rögtön szapuljam, vagy ne adj’ isten ócsároljam a szinte még csak percekkel ezelőtt felállt kabinetet. Magam is drukkoltam nekik, hogy meg legyen a kétharmad, hogy ne lehessen ujjal mutogatni senkire, ne lehessen bűnbakokat keresni a változások – a koalíciós társhoz történő kényszerű alkalmazkodásból kifolyólag történő – elmaradása miatt. De az mindenesetre szándékomban áll, hogy aszongyam:

Véreim! Magyarok! Jó Ha Figyelünk!

Túl sokszor járatták mán velünk a bolondját, a kelleténél legalább eggyel többször felmosták mán velünk a padlót! És ha darab idő múltán újra az derülne ki, hogy átvertek minket, nem tudom, hogy ki lesz szegény Bagarja uram mai megfelelője, azaz a béke barátja, aki képes lesz majd megfékezni az elszabaduló indulatokat.

A cserkészek is aszonták: „Légy résen!”

Sokak szerint a dolgok nem itthon, hanem külföldön, valahol a messzi távolban dőlnek el. Egyesek azt is tudni vélik, hogy hol. Én magam nem tudom, legfeljebb csak sejtem. S hogy ez a sejtés – a költőóriás szavaival élve – mennyire pogány, vagy mennyire nem az, nem tudom. Egy azonban bizonyos, a 2/3-os változás sohasem teljes változás.

Ahogy Yoda mester mondta az ifjú padawannak:

„Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”

És +1 adalék:

„A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke szerint a kettős állampolgárságról hozott országgyűlési döntés történelmi jóvátételt jelent a holokauszt túlélőinek, illetve leszármazottaiknak.

Feldmájer Péter úgy fogalmazott: nem szabad elfelejteni, hogy a holokauszt és a II. világháború szörnyűségei miatt nagyon sok olyan ember kényszerült elhagyni a történelmi Magyarország területét, akik kötődtek a magyar kultúrához.

Elsősorban Izraelben élnek nagyobb tömbben olyanok, akiknek a felmenői a történelmi Magyarország területén éltek – fűzte hozzá.

A hitközség elnöke szerint a világban több százezerre tehető a potenciálisan érintettek száma, de Feldmájer Péter azt nem tudta megbecsülni, hogy a zsidó származású emberek közül mekkora arányban kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. Megjegyezte: a Mazsihisz szerint a közel-keleti ország pozitívan értékeli a magyar parlament döntését, hiszen a zsidóság mindig nagyon érzékeny a hasonló szimbolikus gesztusokra.

Az Országgyűlés szerdán, 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett döntött úgy, hogy lehetővé teszi a határon túli magyarok egyszerűbb, kedvezményes honosítását.”

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő