A lebukás! – (Kell egy kis humor)
Egy egyetemista fiú meghívja anyját az albérletébe ebédre, amin részt vesz a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyamatosan ezt a lányt figyeli és gyanítja, hogy viszonyuk van. Az ebéd végére már biztos benne, hogy nem csak lakótársi viszony van a két fiatal között. A fiú, mintha csak kitalálná anyja gondolatát, megszólal:
– Tudom, most mire gondolsz, de hidd el anya, hogy nincs köztünk semmi, csupán lakótársak vagyunk.
Kb. egy hét múlva a lány azt mondja a fiúnak:
– Ne haragudj, de egy hete – mióta anyád itt járt – nem találom a szép ezüst merőkanalat.
– Kizárt dolog, hogy ő vitte volna el.
– De akkor hova tűnt? – kérdi a lány.
– Rendben van, írok neki egy levelet, és finoman érdeklődök, hogy nem tud-e róla valamit. Ezzel a következő levelet írja anyjának:
„Kedves Anya! Nem tudom, mi történt, de képzeld, mióta itt voltál, nem találjuk az ezüst merőkanalunkat. Nem, mintha gyanusítanálak, de nem tudod, hova lett? Az tény, hogy mióta itt jártál, nem találjuk. Szerető fiad.”
Pár nap múlva megérkezik a válasz:
„Kedves Fiam! Nem, mintha meggyanusítanálak azzal, hogy ez a lány a szeretőd, de tény, hogy ha az a szép lány a saját ágyában aludna, már rég megtalálta volna a keresett merőkanalat! Édesanyád.”
Végre!!! Kell egy kis vidámság, a nevetés meghosszabítja az életet.