A láthatatlan hatalom egyik bábuja

Az apró szoknyák mögül időnként dróton előrángatott bábu, bő három évvel ezelőtt véletlenül, illetve a belé ültetett, de lemerülőben lévő chip hatására igazat mondott. „Nem tudjátok még mi vár rátok!” sziszegte kegyetlenséget sugalló tekintettel a kamerába.

Megtudtuk.

A saját hazájukra kígyót-békát ordítozók a fél világot ellenünk hangolták. E kirívóan szokatlan és visszataszító gesztussal elérték, hogy az érthetetlenség mellett arra a következtetésre jussanak, hogy Magyarország felett, lekezelő stílusban felügyeleti jogot kell gyakorolni. Mindenbe beleszólva, a kákára előre kötözött csomókat megtalálva, az itt született okos, jó dolgokat máshol sajátként hasznosítani, itthon megszüntetve, az általuk diktált rosszat jónak feltüntetve elfogadtatni és még hosszan lehetne sorolni…

Bár hazánkat nem sikerült két vállra fektetni, de belsőleg szított ellehetetlenítésünk továbbra is folytatódik, „köszönhetően” annak az aknamunkának, amit a még mindig kulcspozíciókban üldögélők, és a pártfegyelmet ma is vakon betartó, apró csavarok tesznek.

Ehhez igen nagy segítséget kaptak az évszázados konspirációt fiúknak-lányaiknak átadók révén. Ma már ugyan nem a Hűvösvölgyben találkoznak turistának álcázva, vagy kültelki krimókban tárgyalnak világot négy sarkából kiforgató terveikről, hanem elorzott villákban, két szemétkedés megtervezése közben, pihenésképp lyukas zoknijukat bámulva, azzal a biztos tudattal, hogy az adóparadicsomokba kisíbolt pénzükből akár több millió újra is telne, de így érzik jól magukat, mert a nosztalgiázás bizsergető érzést vált ki belőlük.

Ám lassan, de biztosan nemcsak a lyukas zoknijuk lesz kidobva, hanem ők maguk is. A világot uralni próbáló maroknyi csoport egyik huszadrangú, piszkos munkát elvégző tagja láthatóan elengedte a bábut irányító drótokat, miközben a rángatózó mozdulatok elárulják, hogy képtelen már magára találni, önmagát irányítani, hiszen gondolkodását, beszédét sugalló befolyásolás is megszűnőben van. Magára hagyták.

Ha szerencséje van, visszatérhet több évtizeddel ezelőtti énjéhez, amikor még ütött-kopott kis lábasból kanalazta az üres paprikás krumplit, miközben a mellét verte, hogy majd megmutatja ki „a legjobb csávó a halpiacon”.

De reményre semmi ok! Jobb ha belenyugszik, belenyugszanak, hogy mint az évszázadok során annyiszor, ő felettük is elmúlik a világ dicsősége!

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!