A kommunizmus áldozatainak emléknapján: Gloria victis (Dicsőség a legyőzöttnek)

Kr. e. 480-ban a perzsa hadsereg Spártára támadt, hogy leverje annak függetlenségi háborúját. A spártaiak Leónidaszt küldték a thermopülai szoroshoz, hogy 300 harcossal feltartsa a Perzsa Birodalom hadseregét. Xerxész perzsa uralkodó serege, több százezer főt számlált.

 A perzsák első támadása előtt Xerxész követei útján arra szólította fel a görögöket, hogy adják át fegyvereiket, amire Leónidasz csak ennyit válaszolt: Gyere értük, és vedd el”. A spártai király a harmadik napon arra szólította katonáit, hogy vidáman reggelizzenek, mert az este már a Hadésznál, az alvilágban vacsorázhatnak. (Hadész a halál istene volt a görög mitológiában.)

 Az egész görög sereg a csatatéren esett el.

 Szimónidész, ókori görög költő legismertebb epigrammája a görög-perzsa háború spártai hőseinek állít emléket: A thermopülai hősök sírfelirata.

 „Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”

 A végzet vagy az isteni elrendeltetés úgy intézi a kiválasztottak sorsát, hogy mindig ők maradjanak a hírmondók! Ilyen kiválasztott lehet Wittner Mária is.

Wittner Mária 19 évesen, 1956-ban fegyverrel a kezében végigharcolta a szabadságharcot, november 4-én megsebesült. 1957-ben letartóztatták és 20 éves korában első fokon halálraítélték. Ok: fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás. Később életfogytiglanra változtatták az ítéletet. 13 évi hosszú börtönbüntetés után 1970-ben szabadult.

 Jellemző a bolsevik diktatúra igazságszolgáltatási gyakorlatára, hogy „többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet…” stb okán halálos ítéleteket osztogatott. Ezzel egyszersmind azt is kimondta, hogy a vádpontokat nem tudta bebizonyítani.

 A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el.

Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.

 A politikus letartóztatása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.

 A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Wittner Mária beszéde a magyar Parlamentben hangzott el 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján. A beszéd nem csak a megemlékezés miatt fontos, hanem azért is, mert a bolsevizmus most nyugatról támad. Más ideológiával, szalonképesebb formában, de akik a háttérben állnak, ugyanúgy, mint elődeik, először el akarják venni a hitünket, a hazánkat, a javainkat, majd végül az életünket. Ennek ismeretében álljon itt Wittner Mária, magyar hős szabadságharcos beszéde, akit hírmondónak tartott meg az isteni akarat.

Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott.

 Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.

 Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.

 Vádoljuk őket, mert a nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.

 Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztul honfitársaink nevében.

 Vádoljuk őket az otthonuktól kifosztott és kitelepített polgárok nevében, kinek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

 Vádoljuk őket a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében.

 Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.

 Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

 Vádoljuk őket a „legdrágább kincs”, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.

 Vádoljuk őket a „legfőbb érték”, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

 Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott honfitársaim nevében.

 Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.

 Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét.

 Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.

 Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták.

 Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.

 Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.

 Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.

 Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

 Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.

 Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

 Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.

Wittner Mária, 52A559. sz. volt halálra ítélt

A beszéd az alábbi linken megtekinthető:

---

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)