A kilakoltatások eldurvulnak – Fosztogatás bármi áron!

– Sem az igazság, sem az ember nem számít – Összefoglaló elemzés –

(Tények – hátterek – indítékok – jövőkép…)

Többé semmi sem garantálja, hogy holnap nem mi kerülünk sorra! Hogy holnap nem a mi családunk ellen vezénylik a kommandót és nem a mi családunkat dobják az utcára, bármely hátralék ellentételezése fejében.

”Hazánkban jelenleg igazságszolgáltatás helyett többnyire csak jogszolgáltatás van. De kinek az érdekeit képviseli a jog? Kinek az érdekét szolgálja a Végrehajtási Törvény?… Furcsa érzés kerített hatalmába ismét, amikor e hó 15-én kameráinkkal megjelentünk egy demonstráción, mely többek között ezekre a kérdésekre kívánta felhívni a közfigyelmet…”

Hazánkban jelenleg igazságszolgáltatás helyett többnyire csak jogszolgáltatás van. De kinek az érdekeit képviseli a jog? Kinek az érdekét szolgálja a Végrehajtási Törvény?

Furcsa érzés kerített hatalmába ismét, amikor e hó 15-én kameráinkkal megjelentünk egy demonstráción, mely többek között ezekre a kérdésekre kívánta felhívni a közfigyelmet. Egy konkrét dráma kapcsán. (Erről az ügyről már korábbi anyagunkban tudósítottunk részletesebben is.) A demonstrációt a Dabasi Tamás vezette Fehér Kéményseprők szervezték, részvételükkel a hazafiakon túl a Magyarok Szövetsége is kiállt mellette, akár a Magyar Nemzeti Gárda tagjai, valamint a Jobbik és a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesülete részéről is érkeztek támogatók. És ott voltak a Munkáspárt aktivistái is. Sőt az MSZ nemcsak kiállt a családért, de minden rendelkezésükre álló előforrással segítette és vigyázta is a családot már a megelőző időszakban is, ráadásul egy berendezett lakást is biztosított, végszükség esetére számukra.

[vimeo http://vimeo.com/12639750]

(A nagytétényi kilakoltatás története, 2010. június 15. A Szabad Riport 42 perces dokumentumfilmje.)

Azonban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy bár még folyamatban van az ügy, mégis a végrehajtók hatalmát annyira megerősítették ebben az országban, hogy akkor is “joguk”, de leginkább módjuk van akár erőszakkal is rátenni a kezüket egy-egy ingatlanra, ha még nincs is végleges döntés vagy megállapodás. Megelőz mindent a ”fosztogatás joga”. Olyannyira, hogy ehhez nemcsak rendőri, de akár kommandós segítséget is biztosít – ahogy most tapasztalhattuk. Az egész behatolás úgy festett, mint egy elnyújtott krimi jelenet, melyben a kábítószer maffiára rontanak rá.

Ahogy érkezésünkkor Dabasi Tamástól megtudtuk, a végrehajtó bűncselekményt készül elkövetni ezzel az akciójával, azonban e bűncselekmény megakadályozása is bűncselekménynek számít! Érdekesen hangzik, – kicsit oximoron – a bűncselekmény megakadályozás maga is bűncselekmény.

A végrehajtó távol maradt, a helyetteseit küldte maga helyett. Úgy tudjuk, hogy a végrehajtó nem más, mint a Szamosi És Társa Végrehajtói Iroda volt, – Szamosi István és Deszpoth Ferenc. Ahogy a videón is látszik, – végül ezek az emberek vették elő a bírósági papírokat, a határozatokat – ugyan nem önként bemutatva – hanem Sneider Tamás képviselő úr kifejezett kérése. Amelyek – mint a helyszínen kiderült, – addig csupán Dr. Strauss Zsolt XXII. kerületi rendőr kapitány, valamint az ingatlan megszerzésében érdekelt felek számára volt ismert, az eredeti tulajdonos, és így a demonstrációt szervező Fehér Kéményseprők előtt nem. Az eredeti tulajdonoshoz nem juttatták el. (Ez vajon miért történt így?)

Ezen túlmenően egyéb furcsaságok is kiderültek. Amint a videón is elhangzik, a végrehajtót képviselők, azzal próbálják az ügy súlyát bagatellizálni, hogy csupán két magán személy közötti ügyletről van szó. Ám ennek ellentmondani látszik az a tény, melyet maga a “vevő” erősített meg, miszerint ő a Hanwha Banktól vásárolta meg az ingatlan. A bank meg ugye nem magán személy. Ráadásul ez így nem is egészen igaz, mert menetközben azt is hallottuk, hogy a Hanwha bank egy közvetítőn keresztül értékesítette az ingatlant. Tehát az is előfordulhat, hogy időközben az ingatlan tulajdoni lapján akár többször is változhatott az aktuális tulajdonos neve. Arról már nem is beszélve, ha valóban két magánszemély ingatlan átadási (jog)vitájáról lenne szó, akkor mit keres ott több szakasznyi rendőr, pláne kommandós. Ez enyhén szólva is meglehetősen szokatlan eljárás.

A “vevő”, saját állítása szerint nem tovább-értékesítésre, hanem saját beköltözése céljára vásárolta meg az ingatlant, – meg nem erősített forrásból úgy tudjuk hogy az ingatlan vételára 16 millió forint volt, melyet még nem fizetett meg a vevő, csak néhány százezer forint átutalása történt meg korábban. Valamint arra is hivatkozott, hogy őt erkölcsi kár érte különböző sajtó orgánumok részéről, ezért az ő megértésére nem appellálhatnak az őt győzködő képviselő urak. Bár végül hajlani látszott egy megegyezésre, az eredeti tulajdonossal. Miszerint, ha garanciát kap, hogy amennyiben az október végére kitűzött tárgyaláson, mégis kiderülne, hogy az eladás jogszerűtlen volt, akkor számára azonnal visszafizetik a vételárat, ez esetben hajlandó megvárni a beköltözéssel és a kilakoltatási procedúrával a bírósági döntést.

Ez jól is hangzott volna, ha komolyan gondolta volna…

Azonban igen gyorsan kiderült, hogy pusztán idehúzásról van szó, amíg megérkezik az erősítés, a kommandós segítség. (26 rendőr autó és két mikrobusz volt összesen a helyszínen, de távolabb még több autó – nem rendőrségi jelzéssel – is várakozott a környező utcákban) A rendőrkapitány úr is sürgette ezt, mondván, ha a megelőző hónapokban nem történt semmi, akkor most már minek tovább várni. (??) Vajon tényleg kívülállóként viselkedett?

A rendőrkapitány, Dr. Strauss Zsolt több meglepő kijelentést is tett még a nap folyamán. Ezek közül a legmeglepőbb számomra az volt, amikor jogértelmezőként is megcsillogtatta tudását. Noha korábban (a 2006-os események után) hasonló, nem túl jogszerű eljárásokat követően, magas beosztású rendőri személyek épp azzal védekeztek, hogy az ő feladatuk nem a jogértelmezése, hanem a jogérvényesítése (rendőri erővel).

A kapitány úr végül saját hatáskörben eldöntötte – felülbírálva a demonstráció bejelentését a Csöngő utcára –, hogy az utcának csak bizonyos részeiben tartózkodhatnak a résztvevők és ezzel meg is kezdődött a kiszorítás. Az utcát két részre osztva, a ház környékéről még a sajtót is eltávolították a rendőrök és a kommandósok felsorakoztak.

A résztvevők, de valószínűbb, hogy csak a család mellett demonstrálók számára az volt a dráma egyik legmegrázóbb pillanata, amikor a tulajdonos édesanyjának idegei felmondták a szolgálatot.

S mint megtudtuk sztrókot kapott. Mentőt hívtak ugyan a házból, de a mentősök először letették a telefont, majd pedig a végül mégis kiküldött mentőautó nem érkezett meg, még vagy 20 perc elteltével sem. A helyszínen nem lévén orvos, senki sem tudhatta biztosan milyen baj érte a nagymamát. Egy szívroham akár meg is ölhette volna, és ennyi idő elteltével már az életét sem tudták volna megmenteni. A rendőrség ezen a ponton sem állt helyzete magaslatán, mert a megérkező mentőt se igyekeztek beengedni. Végül, mintegy 25-30 perc után mégis csak előkerült a mentő, sőt hamarosan még egy autóval is megérkeztek.

Várakozás közben felröppent a hír, hogy talán még a család kutyáját is el akarják távolíttatni. Erre szerencsére nem került sor. A nagymamát hordágyon hozták ki és kórházba szállították. Közben azt is megtudtuk hogy a Hanwha bank, noha 16 milliót nyer az üzleten – és az adósok ellehetetlenítésén – közben azért továbbra is fenntartja a 23milliós igényét az immár kisemmizett adóssal szemben!

A továbbiakban még egy fontos probléma is felmerült, mi legyen a kiskorú gyermekekkel? Hisz azt a traumát nem szabad, hogy el(meg)szenvedjék, amikor a kommandósok lerohanják az egész családot. Majd pedig ki tudja melyik intézménybe szállítják őket, szüleiktől elszakítva. Ez a reális veszély, no meg a közben jelentkező úr, aki a gyermekek elhelyezését kívánta volna megoldani, gyorsan megérlelte a szülőkben a döntést, a gyermekeket biztonságba kell helyezni. Azonnal!

Sok rosszat hallani e tárgykörben. És nem nem csak manapság, hanem az elmúlt bő 60 évben is, mely bizonyította, hogy az úgynevezett állami gondozás túlnyomó többségében nem gondozás, a nevelés és az életre nevelés éppúgy csődöt mondott, mint annak anyagi megoldásai. A 70-es években már csak úgy emlegették az állami gondozó intézetet mint “állami gyilkosképzőt”. Ez persze némi túlzás volt, – már akkor is -, az azonban tény, hogy a bűnözök, és a fiatalkorú bűnözök nagyobb része részesült az állami gondozás “áldásaiban”. A helyzet azonban nem igen változott, ha csak nem romlott. A finanszírozás tekintetében leginkább.

Ez tehát nem lehet sem a jövőkép, sem a megoldás pici gyermekek estében. Azt a családot, mely tisztességgel gondoskodik a gyermekeiről és időseiről, segíteni, nem pedig szétszakítani kell. Ahol bizonyították, hogy minden tőlük telhetőt megtettek, még szándékos ellehetetlenítésük ellenére is, tisztelet, védelem és támogatás illeti meg a társadalom és az állam részéről.

Míg tartott a várakozó álláspont a rendőrök és a kommandósok részéről, addig az odarendelt és több órája várakozó bútorszállító autó is meglépett. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy az ilyen esetek száma ijesztően növekszik, annál is inkább mivel a kilakoltatási moratóriumot, az árverezők, a hitelezők, no és a bíróságok (éljen az egyéni birói döntés szabadsága!) rendkívül egyedi és sajátságos módon értelmezik.

De arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy könnyen járhat így bármely tisztes életet élő dolgos család, elegendő csak komolyabban megbetegedni, vagy tartósan munkanélkülivé válni. Ez utóbbira pedig valljuk be egyre nagyobb az esélye mindannyiunknak a politika, a pártok állandó és ezidáig változatlan áldatlan működésének köszönhetően.

Nem csak a Végrehajtási Törvény, hanem még nagyon sok, a kifosztásunkat segítő törvény hatályon kívül helyezése szükséges, de legalább ennyire sürgető, a gazdaság talpraállítása, kezdve a munkahelyek teremtésével. S mint korábban is írtuk, csak akkor lesz alapja és garanciája bármely jövendő törvénynek és intézkedésnek, ha az végre a Szent Korona eszmeiségén, Történeti alkotmányunkon nyugszik. Ha nem ebben a szellemben történik bármely intézkedése a kormányzó hatalomnak, akkor az nem más, mint az eddigi neoliberális elveken nyugvó cinonizmus kiszolgálása, a haza és a magyarok elárulása, kiirtása.

És többé semmi sem garantálja, hogy holnap nem mi kerülünk sorra. Hogy holnap nem a mi családunk ellen vezénylik a kommandót és nem a mi családunkat dobják az utcára, bármely hátralék ellentételezése fejében.

Audie Rácz Era – Szabad Riport Tudósító IrodaNemzeti InternetFigyelő