A keresztény-nemzeti Magyarország a sátánfajzatok, az antikrisztus kijevi rezsimjének az oldalán áll? (szigorúan 18+)

A hó végén Novák Katalin Kijevbe utazik, hogy ott égessen minket a „KRÍMI PLATFORM” ELNEVEZÉSŰ, oroszellenes UKRÁN NEMZETKÖZI PROPAGANDA FÓRUMON.

Az eleve törvénytelen kijevi rezsim – megszegve az akkor még hatályos ukrán alkotmányt is – AZ ORSZÁG HADSEREGÉT VETETTE BE EGY BELSŐ KONFLIKTUSBAN. (Hogy ezt leplezze, hadműveletét TERRORELLENES MŰVELETNEK (ATO) nevezte el. És senki sem kérdezte meg tőlük, hogy MIT KERES A HADSEREG, MIT KERESNEK SZÉLSŐSÉGES NACIONALISTA SZABADCSAPATOK EGY TIPIKUSAN RENDŐRI AKCIÓBAN? Akik égbekiáltó háborús bűntettek sorozatát követték el, nap mint nap a védtelen polgári lakosság ellen.)

2015. február 12-én írták alá a Minszk-2 békemegállapodást. Ez, a fegyverszüneten kívül, tartalmazta a kelet-ukrajnai konfliktus békés feloldásának módját, a háború utáni rendezés elveit.

Ez két különböző kérdéskör. 1945-ben ezt még két különböző konferencia tárgyalta: a jaltai, és a potsdami. Az utóbbira bő két hónappal az után került sor, hogy az agresszort szétzúzták, megadásra kényszerítették. Amelyre az agresszor országot nem hívták meg. Így az nem tudott obstruálni, bomlasztani, miként azt mindvégig tették hét évtizeddel későbbi utódai.

A Minszk-1 fegyverszünet elbukott, mivel Ukrajna (nyugati mentorainak támogatásával) azt sorozatosan megsértette. Mégis, ugyanez az Ukrajna ott lehetett a Minszk-2 tárgyalásain. Sorozatos fegyverszünet-

sértéseivel (2015 februárja és 2020 július vége között 28 alkalommal sértette meg a fegyverszünetet; a 29. fegyverszünetre ezért már egy másik, lefordíthatatlanul bonyolult elnevezést kellett találni) lehetetlenné tette az előrehaladást a békés rendezés kérdésében: Ukrajna államszövetséggé történő átalakításában. Aminek révén, ha megvalósul, a Donbassz Ukrajna része maradhatott volna, MEGŐRIZHETŐ LETT VOLNA UKRAJNA TERÜLETI ÉPSÉGE. (Miként az 1867-es kiegyezéssel megmaradt a Habsburg birodalom területi integritása.) És, persze, ez a mostani háborúság sem lenne.

Ám ezt pont a Nyugat nem akarta. MERT AKKOR LEZÁRULT VOLNA A KELET-UKRAJNAI KONFLIKTUS.

Két nappal az után, hogy aláírták a Minszk-2 megállapodást, az orosz és amerikai ENSZ küldöttség közösen terjesztette annak szövegét az ENSZ Közgyűlés elé. Amely, egyhangú határozatában, azt MINDENKIRE KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSNEK ISMERTE EL. Utóbb erről a mindenki számára kötelező érvényű nemzetközi szerződésről jelentette ki a háborús uszítók nyugati tábora, hogy azt eleve megtévesztésnek szánták – noha az ENSZ határozatot az ő küldöttségeik is megszavazták.

Nemzetközi jog – mint a jogállamiság elve a nemzetközi kapcsolatokban… Minek a hiánya miatt is szoktak minket minduntalan ostorozni?

Apropó, jogállamiság. Ennek egyik alapvető tétele: az igazságszolgáltatás során az ártatlanság vélelme.

Az, viszont, amit Ukrajnában „igazságszolgáltatásnak” neveznek, valójában a középkori inkvizíció elveire és gyakorlatára épül. Eleve adott a vád és az ítélet. A gyanúsítottat a vádban foglaltak beismerésére kell KÉNYSZERÍTENI. Bármi áron. Fenyegetésekkel, zsarolásokkal, kínvallatásokkal, tudatmódosító injekciókkal: a cél szentesíti az eszközt.

Ezzel szorosan összefügg a koncepciós perek elterjedt gyakorlata Ukrajnában. Oroszország ellen két ilyen koncepciós kirakatpert indítottak: a 2014 júliusában a Donbassz fölött lelőtt maláj utasszállító gép lelövésével, illetve a Wagner által a Donbasszban állítólag elkövetett háborús bűntettekkel összefüggésben. A két perrel kapcsolatban a vád 5+33=38 embert próbált elraboltatni az ukrán titkosszolgálattal, akiket koronatanúkként kívánt felhasználni. Ebből két emberrablás sikerrel járt, egy az utolsó pillanatban hiúsult meg. Két emberrablásnak az orosz, illetve donyecki elhárítás elejét vette. 33, jövedelmező munkalehetőség ígéretével kelepcébe csalt orosz fegyveres vagyonőr Kijevbe térítésének az ukrán titkosszolgálat, illetve a CIA által egy éven át közösen kidolgozott haditervét az utóbbi mohósága futtatta zátonyra.

A „KRÍMI PLATFORM” PARANCSOLATA SZERINT NEKÜNK A DZSUNGEL TÖRVÉNYEI, A SZERZŐDÉSSZEGÉSEK, AZ ÁLLAMI SZINTŰ TERRORIZMUS LÉTJOGOSULTSÁGÁNAK ELISMERÉSÉT KELLENE A MAGYAR KÜLPOLITIKA PRIORITÁSAI KÖZÉ EMELNÜNK .

 

IV.

 NEMZETKÖZI HUMANITÁRIUS JOG

A hadviselés eddig érvényes szabályai szerint a hadban álló feleknek maximálisan ügyelniük kell arra, hogy a polgári lakosság lehetőleg minél kevésbé szenvedjen a hadműveletek következményeitől. Fokozottan érvényes ez A RENDŐRI ERŐKNEK A TERRORISTĺÁK ELLENI KÜLÖNLEGES MŰVELETEIRE.

 

Az ukrán légierő kazettás bombával támadta a Luganszki Népköztársaság kormányépületét. 2014. június 2.

Különösen a háború kezdeti szakaszában civil célpontok elleni rendszeres tüzérségi támadásaival az ukrán hadsereg módszeresen terrorizálta a hátország polgári lakosságát. Ez alól a tűzszünetek sem jelentettek kivételt. Ez a gyakorlat napjainkban is folytatódik.

Az ostromlott településekről menekülni kívánók számára mindmáig gyakran nem biztosítanak szabad elvonulást. Ma sem ritka, hogy menekülteket szállító járművekre nyitnak tüzet. Így lelte halálát 2014 nyarán az orosz televízió kéttagú forgatócsoportja is, akik Luganszkból menekülőket kísértek. Buszukat telibe találta egy ukrán lövedék. Mindenki bennégett a szándékosan célpontként kilőtt autóbuszban.

2014 július végén az ukrán hadsereg teljes blokád alá vette Luganszkot. A városba semmilyen humanitárius szállítmányt nem engedtek be – az életmentő gyógyszereket sem. Az orosz kormány 100 kamionból álló segélykonvojt indított útnak. A „hivatalos” határátkelőnél az ukrán hatóságok három hétig packáztak a segélykonvojjal, a rekkenő nyári hőségben. Az ukrán Vöröskereszt megtagadta az együttműködést a szállítmány célba juttatásában. Mivel azonban a szállítmányban romlandó cikkek is voltak, mit volt mit tenni: a konvoj egy olyan határátkelő felé vette az irányt, ami a népi erők kezén volt.

„Nagyszerű Uniónk” erre hivatalosan tiltakozott az ukrán szuverenitás, a területi integritás megsértése miatt.

Arról sem tud senki Magyarországon (gondolom, Katalin asszony sem), hogy az ő „működő demokráciája” 2014-ben teljes gazdasági blokád alá vette a Donbasszt. Az ukrán központi bank pedig elrendelte, hogy az ukrán bankoknak a Donbasszban működő fiókjai egész hrivnya készpénz készletüket utalják haza, illetve semmisítsék meg. Vagyis A DONBASSZ MARADJON PÉNZ NÉLKÜL. NE TUDJANAK BÉREKET, NYUGDÍJAKAT, ÖSZTÖNDÍJAKAT, SEGÉLYEKET FIZETNI. (Oroszország ekkor, nem kis pénzügyi kockázatot vállalva, HOZZÁJÁRULT AHHOZ, HOGY A DONBASSZBAN AZ OROSZ RUBEL LEGYEN A FIZETŐESZKÖZ. Ám ezt is a rovására tudják be.)

Kijev 2016-tól pedig leállította a vasúti és közúti összeköttetést is a Donbasszal.

Aztán pedig: ki hallott arról, hogy a háború első két évében a donyecki közművállalatok 43 dolgozója vesztette életét annak következtében, hogy javító, karbantartó munkájuk végzése közben az ukrán hadsereg katonái lőtték őket. Ki látta azokat a képsorokat, amikor sebesültekhez kivonuló mentőautókra az ukránok tüzet nyitnak? Vagy éppen az ágyúzások következtében kigyulladt épületekhez tartó tűzoltó kocsira lőnek? (De lőttek még kukás kocsira is.) Hallott-e valaki az olyan bányaszerencsétlenségről, ami azért következett be, mert az ukránok előre megfontolt szándékkal kilőtték a bányát árammal ellátó távvezetéket? Amiért is a bányászok a föld alatt rekedtek; nem működtek a metángázt elszívó, a tárnát elárasztással fenyegető vizet elszivattyúzó berendezések.

EZ LENNE HÁT UKRAJNA AMA HUMANITÁRIUS JOGRENDJE, AMINEK TÁMOGATÁSÁT A MAGYAR KÜLPOLITIKA PRIORITÁSAI KÖZÉ KELLENE EMELNÜNK.

 

V.

 AZ EMBEREK KULTURÁLIS, ÉS OKTATÁSI JOGAINAK VÉDELME

Hivatalos ukrán felfogás szerint Ukrajnában csak ukránok élnek. Nincsenek ott sem oroszok, sem magyarok, sem lengyelek, sem bolgárok, sem románok – csak oroszul, magyarul, lengyelül, bolgárul, románul beszélő ukránok vannak.

Ebből logikusan következik: ha ők ukránok, akkor miért nem az állam hivatalos nyelvén, ukránul beszélnek? Nincs tehát szükség nemzetiségi iskolákra. Rá kell szorítani őket, hogy az állam nyelvén beszéljenek. (Erre külön, afféle nyelvrendőrség ügyel.)

Mert hiszen:

Szerelmetes Ursulánk „mintaszerű demokráciája”: „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”

2014 februárjában a puccsista rezsim első dolga volt, hogy hatályon kívül helyezte azt a – hosszas, szívós küzdelmek nyomán 2012-ben elfogadott – nyelvtörvényt, amely helyreállította az orosz, mint második államnyelv jogait. Erre még a „civilizált Nyugat” is felhördült (Orbán Viktor pedig az elsők között tiltakozott). A kijevi rezsim akkor időlegesen meghátrált. De nem nyugodhatott addig, amíg el nem érte, amit akart. Az orosz nyelvű oktatást a 2021-es, a többi nemzetiség nyelvén való oktatást pedig az idei tanévtől szüntetik meg – az általános iskolák ötödik osztályától.

Az orosz nyelv, az orosz nemzeti identitás elleni támadás kiváltotta az ukrajnai orosz közösség tiltakozását. A törvénytelen kijevi rezsimmel szembeni polgári engedetlenségi mozgalom mellett a tiltakozók követelték az orosz, mint államnyelv meghagyását, illetve NÉPSZAVAZÁS KIÍRÁSÁT a monoetnikai UKRAJNÁNAK ÁLLAMSZÖVETSÉGGÉ TÖRTÉNŐ ÁTALAKÍTÁSÁRÓL – ami garantálta volna a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását.

A puccsista kijevi junta azonban erről még csak tárgyalni sem volt hajlandó. A Kijevből érkező életveszélyes fenyegetéseken túl tettleges atrocitások is érték az orosz közösséget. A Kijevből autóbuszokkal hazafelé tartó krímiek konvoja elleni fegyveres támadással (Korszun-Sevcsenko, 2014. február 20.) betelt a pohár:

AZ OROSZ KÖZÖSSÉGEK KINYILVÁNÍTOTTÁK: EGY ILYEN UKRAJNÁBAN TÖBBÉ NEM AKARNAK ÉLNI. Népszavazáson kinyilvánított akaratával a Krím népe – 60 évi elszakítottság után – visszatért Oroszországhoz. Az ugyancsak az elszakadásról döntő Donbassz ellen pedig a törvénytelen kijevi rezsim háborút indított.

EZEK LENNÉNEK HÁT UKRAJNÁBAN AZ EMBEREK KULTURÁLIS, ÉS OKTATÁSI JOGAI, AMELYEK VÉDELMÉT- a „Krími Platform” előírásainak értelmében – A MAGYAR KÜLPOLITIKA PRIORITÁSAI KÖZÉ KELLENE EMELNÜNK.

 

VI.

A FELEKEZETI JOGOK UKRAJNÁBAN

 

A szélsőséges ukrán nacionálfasiszták szemében mindig is gyűlöletes volt a kanonikus, a moszkvai pátriárka főségét elismerő ukrajnai ortodox egyház. Azt az orosz befolyás jelképének tekintették. (Azért is hozták létre szakadár, un. „kijevi egyházukat„)

Miközben Kijevben még tombolt a Majdan, Nyugat-Ukrajnában már meg is indultak a „moszkvai” egyház és hívei elleni támadások. A kijevi fordulat után ezek Ukrajna-szerte általánossá váltak. Templomaikat lefoglalták, kifosztották. Nem ritkán az egyházi szertartást félbeszakítva zavarták ki a templomból a híveket. Ezt – illetve a kijevi Lavra megrohamozását, elfoglalását láthatjuk az alábbi videón:

A vallás az orosz nemzeti identitás elválaszthatatlan része. A Donbassz népe „pravoszláv hitünkért” is vívta honvédő harcát az ukrán betolakodókkal szemben.

A felek egymást vádolják a szent helyet ért súlyos károkért. A legvalószínűbb ok: az ukrán hadsereg itt is élt aljas harci taktikájával: a hadsereg bevette magát a kolostoregyüttes területére, és onnan lőtte az orosz csapatokat, túszul ejtve még a szerzeteseket is. Az egy hónapig tartó harcok során károsodott a létesítmény. Orosz részről viszont állítják, hogy az ukrán egységek, elvonulásuk előtt ROMBOLTÁK LE, GYÚJTOTTÁK FEL A KOLOSTORT.

Orosz részről számon tartják, hogy a Nyugat a XVI. század közepe óta visel hadat az orosz ortodox egyház ellen. Nagyjából azóta, hogy a mindenkori moszkvai pátriárka lett a keleti ortodox egyház tényleges feje. Azóta, hogy a törökök által 1453-ban elfoglalt Konstantinápoly pátriárkája már csak névleg pápája a keleti kereszténységnek. És azóta, hogy a terjeszkedni kezdő Oroszország kijutott a Fehér-tengerhez. Minek folytán a helyi lakosokkal jövedelmező üzleteket kötő brit kereskedők kezdték veszélyeztetve érezni pozícióikat.

Ukrán nacionalisták már valamikor a 30-as – 40-es években létrehozták az un. kijevi egyházat. A szakadár egyház illegalitásban tevékenykedett. Mígnem a 2014 februári fordulattal felvirradt a napja. Teljes volt az együttműködés a törvénytelen rezsim és a törvénytelen „egyház” között. Az utóbbi mindenben kiszolgálta az előbbit. Ezzel párhuzamosan megindultak a kanonikus ukrajnai egyház és hívei elleni támadások. Szélsőséges nacionalista szabadcsapatok sorra foglalták el a törvényes egyház templomait, kifosztották, feldúlták – vagy éppen lefoglalták azokat a szakadár egyház részére. Mindez a rezsim teljes támogatásával történt. Amely attól sem riad vissza, hogy a kanonikus egyház papjait letartóztassa. Mint tették azt az elkobzott Pecserszkaja Lavra főpapjával, Pavel metropolitával is.

 

Április 24-én Csernovciban felgyújtották az ukrajnai kanonikus ortodox egyház templomát.

Az ukrajnai kanonikus egyház három szent helye: a szvjatogorszki kolostor keleten, a Pocsajev kolostor a nyugat-ukrajnai Ternopolban – illetve a legszentebb: a kijevi Pecserszkaja Lavra.

2016 júliusában az ukrajnai orosz ortodox egyház országos körmenetet hirdetett meg a békéért, a szeretetért, UKRAJNA MEGMENTÉSÉÉRT. Egy-egy menet indult Szvjatogorszkból, illetve a Pocsajev kolostortól. Az útközben mintegy százezer fősre duzzadt két menet Kijevben találkozott, és együtt imádkozott a Lavránál.

Nincs hírünk azonban arról, hogy a nyugati egyházakból bárki is testvéri üdvözletét, áldását fejezte volna ki ezzel az Istennek igazán tetsző megmozdulásról. Netán együtt imádkozott volna a békéért ortodox testvéreivel.

A jóságos Ferenc pápa – amit nem tett meg akkor, megtette a következő évben. Meghívta az ukrán terrorkülönítmények küldöttségét a Vatikánban, hogy „együtt imádkozzanak a békéért”. (Meghívta azokat, akik pravoszláv pópákat is elhurcoltak, megkínoztak.)

A 2016 júliusi országos körmenet hatalmas pofon volt a kijevi sátánista rezsimnek. Nem is maradt el a megtorlás.

A NYUGAT TEVÉKENYEN KIVETTE RÉSZÉT AZ UKRAJNAI PRAVOSZLÁV EGYHÁZON BELÜLI (mesterségesen előidézett) SZAKADÁSBÓL.

Jó pénzért rávették a konstantinápolyi pátriárkát: adjon ki bullát, amelyben autokefál (nemzeti) egyháznak ismeri el a szakadár un. „kijevi egyházat”. Innentől elszabadult a pokol: kiteljesedett a törvényes ortodox egyház és híveinek üldöztetése. Porosenko akkori bábelnök az orosz befolyástól való végleges megszabadulásként ünnepelte az eseményt. Arra azonban még ő sem vetemedett, mint utóda, Zelenszkij. Aki betiltotta a törvényes ortodox egyházat.

Ide tartozik, hogy amikor Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé akarta vinni az ukrajnai vallásüldözés ügyét, a soros elnök Nagy-Britannia küldötte nem engedte a pulpitusra a kérdés előadóját.

EZ LENNE HÁT UKRAJNÁBAN AZ EMBEREK KULTURÁLIS, OKTATÁSI ÉS FELEKEZETI JOGAINAK AMA VÉDELME, AMIT – a „Krími Platform” előírásainak értelmében – A MAGYAR KÜLPOLITIKA PRIORITÁSAI KÖZÉ KELLENE EMELNÜNK.

 

VII.

 KÖRNYEZETVÉDELEM

Mindig azt szoktam mondani: A RUSZOFÓBIA ÖL, BUTÍT ÉS NYOMORBA DÖNT.

Az oroszok iránti eszeveszett gyűlöletében Ukrajnát már az sem érdekli, ha az oroszoknak, a Donbassznak kárt okozni akarván, önmagának is károkat okoz. Esetenként még súlyosabbakat is annál a kárnál, mint amit ellenfelének okozott. De az ukránok azzal sem törődnek, hogy miattuk távolabbi földek, Európa környezeti biztonsága is veszélybe kerül.

Annak megtorlásaként, hogy a Krím népének elsöprő többsége az Oroszországhoz való visszatérésre szavazott, 2014-ben Ukrajna, egy gát felépítésével, lezárta a száraz éghajlatú félsziget vízellátását 85 százalékban biztosító Észak-Krími Főcsatornát.

Ez, persze, a vízellátás gondjai mellett, súlyos ökológiai problémákat okozott a Krímben. A nem kellő mennyiségű víz miatt pár éve a Krím északi részén lévő egyik foszfát-feldolgozó üzemben zavarok keletkeztek a technológiai folyamatban. Minek okán mérges gázok szabadultak el a környezetbe. (Ezt a szomszédos ukrajnai Herszon régió lakói is megszenvedték.)

De az Észak-Krími Főcsatorna lezárásának következményeit megszenvedte a szomszédos Herszon régió is. A gát miatt felduzzadt vízzel elárasztott területeken a talaj előbb elmocsarasodott, majd szikessé, mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált. A sóssá vált talajokról elfolyó belvíz miatt az Azovi-tenger vizének sótartalma is megnőtt.

Oroszország évről évre az ENSZ Közgyűlés elé terjesztette a Krím elleni vízblokád ügyét. Az amerikai szavazógépezet azonban mindannyiszor leszavazta az orosz határozati javaslatot. (Ugyanolyan arányban viszont évről évre megszavazták a krími tatárok elleni állítólagos jogsértések miatt Oroszországot elítélő határozatokat.)

A kahovkai vízerőmű tárolója elleni terrorakció a kijevi rezsim újabb szörnyű (háborús) bűntette a környezet ellen. Előzőleg módszeresen lőtték a tározó gátját – többek között az amerikai HIMARS rakétákkal, drónokkal. A túlpartról az orosz tüzérség ugyan sorra kilőtte a gátat támadó ukrán tüzérségi eszközöket – ám a belövések miatt meggyengült (orosz források szerint diverzánsok által felrobbantott) gát nem bírta a víz terhelését, és átszakadt. A lezúduló víz percek alatt házak ezreit döntötte romba, emberek sokasága vesztette életét, vagy tűnt el. Mindkét, az oroszok, illetve az ukránok ellenőrizte parton.

A közeli Novaja Kahovka város polgármestere elmondta: az erőmű elleni ukrán tüzérségi támadások már tavaly nyáron elkezdődtek. Volt olyan nap, hogy több mint 70 HIMARS rakétát lőttek ki a vízierőműre.

A tározó vízkészletének 70 százaléka elfolyt. Újra megszűnt az Észak-Krími Főcsatorna vízutánpótlása. De gondok lehetnek a zaporozsjei atomerőmű vízutánpótlásával is.

Az ukrán harcmodor aljasságai közé tartozik provokációk szervezése is. Amelyekkel azután Oroszországot vádolják meg. Ilyen provokációs céllal lőtték, többször is a Donyeck általuk mindmáig megszállva tartott elővárosában, Avgyejevkában található kokszoló üzemet árammal ellátó távvezetéket. Szakértők szerint a termelési folyamat hirtelen megszakadása ellenőrizhetetlen, a környezetet veszélyeztető kémiai folyamatokat indíthat el.

A főváros közelében található a mintegy 800 ezer – egymillió embert ivóvízzel ellátó donyecki víztisztító üzem, ami ivóvízzel látja el a környék ukránok által megszállt településeinek lakosságát is. A víz tisztításához szükséges klórgázt ott tartályokban tárolják.

2014 nyarán az előrenyomuló ukrán csapatok Donyeck alá értek. Veszélyesen megközelítették a víztisztító üzemet is. A Minszk-2 megállapodás értelmében az ukránok maximum 1200 méterre közelíthették meg az víztisztítót. Az ukránok azonban egyre közelebb lopóztak. Végül már 100 méterre sem voltak az üzemtől, amelynek munkájában, állandó belövéseikkel, rendre fennakadásokat okoztak. Egyszer aztán meg is rohanták, el is foglalták azt.

Az EBESZ megfigyelő missziója mindig is az ukránok kezére dolgozott. Ez alkalommal azonban kiparancsolták őket onnan. Felmérték ugyanis, hogy a donyecki vezetés nem törődhet bele egy ilyen létfontosságú létesítmény elvesztésébe. A várható harcok során megsérülhetnek a klórgázt tároló tartályok, ami MESSZE FÖLDÖN IS KIHATÓ TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁT OKOZHAT. Az ukránokat azonban ez sem érdekelte. Ám a nyugati parancsnak, kénytelen-kelletlen eleget kellett tenniük.

A gyáva, aljas ukrán harcmodor elengedhetetlen kelléke a zsarolás, ezen belül is a nukleáris zsarolás. Azzal már évekkel ezelőtt – a Donbassz néphadseregeinek diadalmas előrenyomulása idején (2014 nyárutója) – is fenyegetőztek: ha Zaporozsje megye területére lépnek, Kijev felrobbantja az atomerőművet.

Az ukránok nem egyszer terveztek veszélyes provokációkat az erőművel, hogy azután az oroszokat vádolhassák meg az erőmű ellen tervezett támadással, ezáltal pedig Európa nukleáris biztonságának veszélyeztetésével. Az orosz/donbaszi titkosszolgálat azonban idejében tudomást szerzett ezekről a tervekről, és azokat a nyilvánosság elé tárva, meghiúsította a terveket. (Mivel az „orosz propaganda” Európában szigorúan tilos, így ezekről az ukrán ármánykodásokról sem értesülhettünk.

Ukrajna több alkalommal is fenyegetőzött, hogy felmondja az 1994-es Budapesti Memorandumban vállalt kötelezettségét, és mégiscsak szert tesz nukleáris fegyverre. (Ezt az ukrán fenyegetőzést hivatottak megtámogatni a Budapesti Memorandumban foglaltak meghamisítására tett folyamatos kísérletek nemzetközi és hazai liberálfasiszta körök részéről.)

Addig is, azonban, jobb híján, kénytelenek beérni „piszkos bomba” előállítására szőtt tervekkel. Ezt a csernobili erőműből származó anyagokkal, eszközökkel tervezték megvalósítási. A világ óriási szerencséje, hogy az orosz csapatok idejekorán elfoglalták az erőművet.

Utóbb, „természetesen”, megint csak a Nyugat sietett Európa utolsó fasiszta diktatúrájának a segítségére. Az USA ugyan még mórikálja magát a kérdésben, Nagy-Britannia azonban nyíltan felvállalta szegényített uránt tartalmazó lőszerek, az azokat célba juttató eszközök szállítását. EZZEL IS NÖVELVE A NUKLEÁRIS VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉNEK KOCKÁZATÁT.

Ez lenne hát az a fajta ukrajnai környezetvédelem, aminek támogatását, a „Krími Platform” utasításának értelmében A MAGYAR KÜLPOLITIKA PRIORITÁSAI KÖZÉ KELLENE EMELNÜNK.

 

VIII.

A TENGERHAJOZÁS

(ÉS AZ Ő SZABADSÁGA)

 

1991 decemberében a Szovjetuniót úgy verték szét, hogy az semmilyen szempontból nem volt előkészítve. Ahol a belső közigazgatási határok hirtelen államhatárokká váltak.

A volt szovjetköztársaságok közül egyedül Kazahsztán (az egykori SZU második, a világ kilencedik legnagyobb területű országa) vette magának a fáradságot, hogy szomszédaival együttműködve kijelölje és rögzítse határait. Amit követően – annak rendje és módja szerint – a határegyezmények szövegét, a szükséges mellékletekkel együtt, letétbe helyezte az ENSZ titkárságán.

VOLTAKÉPPEN CSAK KAZAHSZTÁN ESETÉBEN BESZÉLHETÜNK TEHÁT NEMZETKÖZILEG ELISMERT HATÁROKRÓL.

Ukrajnának tehát nincsenek ilyen határ-megállapodásai. Az egyetlen olyan szerződés, ami Ukrajna határait érintette, az az Oroszországgal 1997-ben megkötött barátsági, együttműködési és partnerségi egyezmény volt. EZ A KÉT ORSZÁG KÖZÖS BELTENGERÉNEK NYILVÁNÍTOTTA AZ AZOVI-TENGERT.

Márpedig a beltengerekre nem vonatkoznak a nemzetközi tengerjog előírásai. Ott a partmenti országok joghatósága érvényesül. AZ EMLÍTETT SZERZŐDÉS ÉRTELMÉBEN EGYIK ORSZÁG SEM HOZHATOTT INTÉZKEDÉST A MÁSIK BELEEGYEZÉSE NÉLKÜL.

Ennek ellenére Ukrajna megállapodott Nagy-Britanniával. Ennek értelmében az utóbbi vállalta egy támaszpont megépítését az Azovi-tenger partján fekvő Mariupoltól nyugatra. (Formailag ugyan Ukrajna számára – ám kezdettől világos volt, hogy a Nyugat saját részére.) Ukrajna tehát megszegte az Oroszországgal kötött egyezményt: a támaszpont építése közben ki- be járkáltak volna a NATO hadihajói az Azovi-tengerre.

Ehhez Oroszország amúgy sem járult volna hozzá. Ráadásul, a 2014. március 16-án megtartott népszavazáson a szavazók 97 százaléka az Oroszországhoz való visszatérésre voksolt. Ezzel pedig orosz fennhatóság alá került az Azovi- és a Fekete-tengert összekötő Kercsi-szoros mindkét partja. Oroszország hatóságainak engedélyéhez kötötte harmadik országok hajói számára a tengerszoroson való áthaladást.

Ezt kezdetben még az ukrán és a nyugati hajók is betartották. 2018. november 25-én azonban Ukrajna, a Nyugat tevékeny támogatásával, veszélyes provokációhoz folyamodott: több kisebb ukrán hadihajó engedély nélkül próbált áttörni a Kercsi-szoroson. Az orosz parti őrség erre tüzet nyitott rájuk. Ennek nyomán zenditett rá a nemzetközi liberálfasiszta óbégató kórus: Oroszország megsérti a tengerhajózás szabadságát – VAGYIS A NEMZETKÖZI JOGOT.

(Mulatságos epizód: Nyugaton teljes komolysággal kifogásolták, hogy a Krími Híd túl alacsony: NEM FÉRNEK ÁT ALATTA A REPÜLŐGÉP-ANYAHAJÓK. OROSZORSZÁG EZÉRT BONTSA VISSZA A HIDAT.)

Amelynek építése miatt nagyszerű Uniónk hivatalosan is tiltakozott.

VALÓJÁBAN A TENGERHAJÓZÁS SZABADSÁGA ÁLLANDÓ FÖLEMLEGETÉSÉNEK CÉLJA: NAPIRENDEN TARTANI A KRÍM HOVATARTOZÁSÁNAK A KÉRDÉSÉT. Amerika, ugyanis, sehogy sem tud beletörődni abba, hogy 2014 februárjában, Putyin mesteri húzása nyomán, mégsem lett az övé a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont. Márpedig akié az a támaszpont, azé a Fekete-tenger.

Egyszóval. Mindezen fentiekről szól a „Krími Platform” elnevezésű nemzetközi kormányközi propaganda fórum.

***

A keresztény-nemzeti Magyarország ezzel – minden ellenkező állítással szemben – mindenben a sátánfajzatok, az Antikrisztus kijevi rezsimjét, illetve védnökét, az óceánon túli Gonosz Birodalmát, annak európai kápóját, Brüsszelt, az új, termonukleáris világháború gyújtogatóit támogatja.

 

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Ez is érdekelheti:

Stoffán György: Miért nem tesz semmit a kormány a keresztényellenes terrorizmus ellen – Magyarországon?